2019.08.19, Hétfő
Csak kapkodják a fejüket a megye régészei

Csak kapkodják a fejüket a megye régészei

mti

2016.08.06. 08:29

Ezúttal bronzkori urnatemetőt tártak fel Szalkszentmártonnál.

Hirdetés

Egymás után kerülnek elő páratlan régészeti leletek Bács-Kiskunban: május végén csodálatos kardot találtak egy VII. századi avar sírban Szalkszentmárton határában, majd rábukkantak a hihetetlen Kiskőrös környéki bronzkori kincsekre, majd alig egy hete jött a hír a szentkirályi középkori palánkvár megtalálásáról.

 

Szalkszentmárton térségében jelenleg is folynak az ásatások, ugyanis a Kecskeméti Katona József Múzeum régészei egy középső bronzkori, legalább 3000 éves urnatemetőt találtak. A Duna árterében lévő lelőhelyen a hatvanas években az úgynevezett Kisapostag-kultúra három urnasírját tárták fel és dokumentálták.

A temetkezési helyet időszámításunk előtt az 1900 és 1500 közötti időszakban használták. A terület egyharmadának átvizsgálásakor eddig tizennyolc urnát tártak fel a szakemberek Kovacsóczy Bernadett vezetésével, akinek nevével már az avar sír felkutatásakor is találkozhattunk.

Kovacsóczy Bernadett feltárásvezető egy temetkezési urnát mutat az urnatemető feltárásán

 

A hetvenes évektől a területen kavicsbányászat indult, 2015-ben a bánya tervezett bővítésének engedélyezésekor a hatóság régészeti megfigyelést írt elő. Ennek során az elmúlt év októberében és novemberében három urnasír, egy magányos avar kori sír - amiben felkantározott lovával a korabeli elit egy tagja nyugodott -, valamint bronzkori és avar kori telepobjektumok kerültek elő.     

- A bánya újabb bővítésére tekintettel augusztusban kezdett megelőző feltárásban találtak rá a középső bronzkorra tehető tizennyolc urnasírra, és fedeztek fel újabb bronz- és avar kori telepobjektumokat. Az előkerült sírok a Vatya-kultúrához tartoznak, amely a Kisapostag- és a Nagyrév-kultúra alapjain alakult ki - ismertette Kovacsóczy Bernadett .     

A Vatya-kultúra az időszámítás előtti 2000-1900 és 1500-1450 közötti időszakot öleli fel. A Duna mentén élő népcsoport egyik legjelentősebb erődített telepe a most vizsgált területtel szemben, a Duna túlpartján lévő Dunaújváros Kosziderpadlás lelőhelyen volt. Az pedig már bizonyított, hogy ebben az időszakban intenzív kapcsolat állt fenn - mind kulturális, mind kereskedelmi szempontból - a Duna két partján élő népcsoportok között.     

- A felfedezett tizennyolc urnasír gazdagítja a középső bronzkor kutatásának eddigi eredményeit. Azt már tudják a régészek, hogy a temetkezések mind hamvasztásra utalnak. A viszonylag kis gödrökben talált nagyméretű agyagurnákba helyezték a halottak hamvait és csontmaradványait - mondta a szakember. 

 

Lukács Nikoletta régész egy cserépbögre darabjait mutatja

 

A kihajló, tölcséres nyakú edényt rendszerint egy másik, nyílásával lefelé fordított és méretében kisebb tállal fedték le. Előfordult azonban az is, hogy az urnára egy kis agyagbögrét tartalmazó tálat tettek, majd így zárták az egészet egy harmadik tállal. 
    

A leletek jól mutatják szerinte, hogy az urnának szolgáló edények elkészítése mellett a kiégetésük is igen nehézkes lehetett nagy méretük miatt. Az urnák közötti anyag-, forma- és motívumbeli eltérések pedig egyértelműen egy hosszabb ideig használt temetőre, a Vatya-időszakon belüli különféle fázisokra utalnak.

 

Csányi Roland régész egy temetkezési urnát bont ki a homokból

 

Fotók: MTI/Ujvári Sándor

MegyeKatona József MúzeumSzalkszentmártonrégészetbronzkor

Hirdetés

Hirdetés