2019.05.27, Hétfő

Soha ekkora bronzkori kincs nem került még elő a térségben, mint Kiskőrösnél

2016.07.26. 08:46

Kiskőrös a Duna-Tisza köze kincses szigete.

A Duna-Tisza köze eddigi legjelentősebb középső bronzkori aranytárgyegyüttesének tekinthető - mind mennyiségben, mind minőségben - az a tizenegy arany ékszerből álló lelet, amely Kiskőrös környékéről került elő – számolt be Wilhelm Gábor régész a Polgármesteri Hivatal dísztermében tartott sajtótájékoztatón hétfőn, Kiskőrösön. 

 

Mint arról már korábban beszámoltunk, szenzációs bronzkori kincsekre bukkantak a régészek Kiskőrös határában. A páratlan lelet bizonyítja, hogy a területet nem fedezték fel korábban a műkincsrablók, így a Krisztus előtti 2. évezred első felében itt élt Vatya-kultúra népének életéből újabb darabkák lettek nemzeti kinccsé.

A középső bronzkori regionális központra véletlenszerűen bukkantak, miközben az 1965-ben előkerült római Victoria-szobor lelőhelyének pontos azonosításán dolgoztak.

 

- Hihetetlen öröm számunkra, hogy ezek a szenzációs leletek itt kerültek elő városunk határában. Szeretnék, ha tovább folytatódna a közös múltfeltárás és reméljük, hogy Kiskőrös turisztikai vonzerejét is növelik majd ezek az Európában is ritka, 3700 éves leletek. Kiskőrös városa teljes mellszélességgel támogatni fogja a további együttműködést a megyei múzeummal – tette hozzá a sajtótájékoztatón Domonyi László, kiskőrösi polgármester.
 

Nem csak aranyat találtak

Az előkerült összesen 161, jó minőségű korabeli fémeszköz, tárgy és fegyver közül kiemelkedik a tizenegy arany ékszer, amelynek legtöbbje szív vagy csónak alakú csüngő. Az összesen 17 dekagrammnyi nemesfém a kecskeméti múzeum gyűjteményében - a kunbábonyi után - a második legnagyobb aranylelet-mennyiség. Ráadásul ebből a korszakból ez az első olyan leletegyüttes, amely minimálisan rongált területről és régészek közreműködésével került elő. 
 

Wilhelm Gábor azt is elmondta, hogy találtak egy 76 tételből álló ékszerdepót is. A bronzékszerek korabeli női viseletek kellékei, csüngők, pitykék és tűk, melyeket valószínűleg szövetbe tekertek. Előkerült továbbá öt tőr, lándzsák, hét darab tokos balta és ötvösszerszámok is. A megtalált bronztárgyak minősége kiváló, alig korrodálódtak, mivel a terület soha nem volt műtrágyázva. 
    

Jelentős mennyiségű kerámiaanyagot is feltártak a különböző rétegekből. A nagyon változatos leletben mindössze néhány kisebb bögre maradt egyben, de előkerült egy teljesen ép, vastag állati csontból faragott, díszes zabla-szíjelosztó is.

- Ez a mai Magyarország egyik legszebb csontfaragványa a korszakból - fogalmazott Wilhelm Gábor, megjegyezve, hogy sok kő és kőeszköz is volt az egyes rétegekben ezen a kő nyersanyagban szegény vidéken. Mint mondta, ezek szinte bizonyosan a Dunántúlról származnak.
    

A régész szerint jórészt őrlőköveket találtak, de feltehetően volt egy sánc is, amelyet kővel erősítettek meg. Szinte biztosra vehető, hogy ezek kereskedelem útján kerültek erre a vidékre. 

 

- Maga a lelőhely részbeni érintetlensége és átlagon felüli gazdagsága miatt az előzetes vizsgálatok alapján a korszak egyik kiemelkedő kutatási helyszínének tekinthető Európában - hangsúlyozta Wilhelm Gábor.   

Fél évezred kultúrája

A Vatya-népesség agrárkultúrát folytatott, de a lótenyésztésről is híresek voltak. Díszesen öltöztek, komoly eszközöket használtak, és magasszintű volt a kerámia-, fém- és aranyművességük.

Máig rejtély a kutatók számára, mi volt az oka, hogy Krisztus előtt 1500 körül az addigi Vatya központok területén megszűnt az élet.

A területen - előkészítve a későbbi feltárásokat - a következő fél évben talajfúrásokat, valamint olyan vizsgálatokat végeznek, amelyek nem okoznak maradandó változást a lelőhely állapotában.

KiskőrösKultúrakincsrégészet