Bizalom, hit, bátorság – Együtt emlékezett a város

Az ünnepély péntek délelőtt 11 órakor kezdődött a Himnusz közös eléneklésével. Ezt követően a narrátor, Tamaskó Anna köszöntötte a színházat teljesen megtöltő közönséget, majd a Szent István Gimnázium 11/C osztályos tanulóinak megemlékező műsora következett. A diákok zenével, tánccal, mozgásszínházi elemekkel is változatosabbá tett műsoruk során fölidézték az épp 165 évvel korábban történteket, majd megemlékeztek a forradalmat követő szabadságharc sikereiről és kudarcairól is. A tanulók fölkészülését Polgárné Krotos Ilona irányította.

A diákok előadását egyébként megzavarta a városszerte tapasztalt áramszünet, de a szerepéből egy pillanatra sem kieső szereplő lélekjelenléte miatt ez nemhogy tönkretette volna, hanem még fokozta is a drámai hatást.A gimnazisták előadása után Varga Nelli önkormányzati képviselő, a Megyei Közgyűlés tagja a Pénzügyi és Vagyonellenőrzési Bizottság elnöke mondott ünnepi beszédet.

Az ünnepi szónok 165 évvel ezelőtt történteket nemzetünk egyik legdicsőségesebb pillanatának nevezte, és jelentőségében Szent István keresztény államalapításához hasonlította, amellyel nemcsak maradandót, de örök érvényűt alkottunk.
Méltatta Széchenyi úttörő szellemiségének a forradalom előkészítésében betöltött szerepét. Ő évtizedekkel megelőzte a korát abban, hogy fölismerte Magyarország megújításának szükségességét.

– Idő kellett ahhoz, hogy ne csak Széchenyi, hanem az emberek szívében is megfogalmazódjon a felismerés: Magyarországot át kell alakítani, a rossz beidegződésektől meg kell szabadítani, a magyar földet a magyar emberek kezébe kell adni, aki akar, hagyni kell dolgozni, és akik nem dolgoznak, azokat rá kell arra venni – mondotta.Varga Nelli sok egyéb mellett rámutatott: a forradalmárok példájából ma is erőt meríthetünk:
– Ma, amikor a szívünk felett viseljük a kokárdát, ennek nem-csak az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot kell jelképeznie számunkra, hanem általa kell átéreznünk azt a bizalmat, hitet és bátorságot, mely segít nekünk abban, hogy ismét maradandó, világraszóló művet alkossunk. Hazánk a történelem során többször mozgott kényszerpályán. Többször voltunk kiszolgáltatva a nagyhatalmak akaratának, idegen megszállók önkényének, majd nemzetközi gazdasági-pénzügyi körök, vagy akár bankok érdekeinek. A múltban többször tettük azt, amit mások akartak, ami nem a mi érdekünket szolgálta. Már-már elhittük, hogy valóban gyengék vagyunk, és nem tudunk újra maradandót alkotni – mondta, majd az elmúlt időszak sikereire, kiemelten a kórház megmentésére is emlékeztetve a kihívásokkal való bátor, kitartó szembenézésre bíztatott.

– Itt az idő, hogy ne hagyjuk, hogy eltérítsenek bennünket arról az útról, amelyre hittel és elszántsággal léptünk! Ne hagyjuk, hogy a gyávák visszavigyék Magyarországot a múltba! 1848. erejét a nemzetből, hitét a tenni akarásból, reményét az összefogásból nyerte. Legyünk méltóak a tőlük örökölt hazára!

Hajrá Magyarország, hajrá Kalocsa! – zárta beszédét Varga Nelli.Az ünnepi beszéd elhangzása után a délelőtti, a Szent István Gimnáziumban tartott Városi Szavalóverseny öt kategóriájának győztesei mondták el verseiket.
Így Kernya Dániel, Horváth Márkó, Molnár József, Elamin Flóra, Breti Anna Mária szavalatai hangzottak el, emelve az alkalom ünnepélyességét. [A szavalóversenyről hamarosan részletes tájékoztatást adunk! – A szerk.]

Ezt követően a jelenlévők népes csoportja – dacolva az 1848. március idusa szokatlanul hűvös, esős napján tapasztaltnál is sokkal zordabb, kifejezetten téli időjárással – a színház melletti térre vonult, ahol a pártok, egyházi, társadalmi szervezetek, intézmények koszorút helyeztek el a Batthyány-kormány szoborcsoportjánál.Végül Török Ferenc, Kalocsa polgármestere megköszönte ünnepségen résztvevők méltóságteljes ünneplését, és a következő szavakkal hívta meg az ünneplés lezárásaképp a kalocsai polgárokat a színház előcsarnokába:
– A Városi Tanács 1848. március 22-i határozata elrendelte, hogy „az úrbéri termények megszüntetése emlékezetére az uccán 20 akó bor a népnek kiosztassék.”Erre emlékezve a késői utódok meghívják Önöket, hogy koccintsanak az ünnep tiszteletére a Városi Színház előterében! – hangzott a vezető invitációja, s szavára e résztvevők visszatértek a színházba, ahol kötetlenebb formában, koccintással emlékeztek a dicső elődökre.