A pesti vonat meglepően gyorsan, alig egy óra alatt gördül be a kecskeméti vasútállomásra. Az épület Kodály Zoltán szülőháza, mellesleg pedig kiváló filmszatíra-forgatási helyszín hátteréül is szolgálhatna. A mozaikos falon a legújabb kijelzők, a padlón a wifi jele, Resti Presszó, hírlapárus, totó-lottó, jégkrém.
Folytatódik a Forbes egyik legrégebbi sorozata, a Magyarország kedvenc utcái – ezúttal Kecskeméttel.
Hamarosan meglátogatom Hanga Zsolt harmadik generációs órásmestert, akinél a legjobb kezekben vannak a legdrágább svájci és német szerkezetek, nála még egy egyszerű elemcsere is tíz lépésből áll, de az Alföld toronyóráival is jó barátságban van, a kevesek egyike, aki foglalkozik velük. Nemrégiben járt nála
egy különleges bécsi óra, amit nem is olyan kevés pénzért csinált meg – de a tulajdonos boldog volt, az osztrák fővárosban pont ennyiért vizsgálták volna be.
Miközben erről mesél, Zsolt fia, a nyolcéves Ervin végig a műhelyben matat, fűrészel, csavaroz. Talán ő lesz a negyedik generáció. Beszélgetek még egy másik „családi vállalkozás”, a Bozsó Gyűjtemény alapítóival, felkeresem a Magyar Fotográfiai Múzeumot, megnézem, hol készülnek a Zwack-gyár barackpálinkái és a Kecskemétfilm világszerte ismert animációi. Nem hagyom ki a Bagi László utcát sem (tényleg van ilyen).
Bár minden belső megérzésem tiltakozik a gondolattól, este egy csárdában vacsorázom. Földszintes épület, kékfestett terítők, betyárjelmezes pincérek. Rend van, nem is nagyon merek vitatkozni, amikor helyet mutatnak. A rádióból felváltva szólnak a Dankó Rádió-kompatibilis dalok és a Republic, a halászlé totális félreértés (a hal meglepően jó, de a lé ez a sűrű szegedies izé, halovány paprikával). De az álmos hétfő este ellenére tódulnak a vendégek, a konyha termeli a hatalmas fatányérokat, az étlapon olyan ínyencségek, mint mákos lütyü, csárdáskirálynő kedvence, dínóhusi rántva ketchuppel, és persze rengeteg hús, vegyes köret, hagymakarika. Nem vállalunk vele nagy kockázatot, ha azt mondjuk,
a nem éppen gasztronómiai nyitottságáról hírös várost a közeljövőben nem fenyegeti a „Buckák San Sebeastian”-ja elnevezés, de nyugodtan hívhatjuk az ország csárdafővárosának.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne jót is enni, a Bagatell, a Spaletta vagy a 48 Étterem egyikében sem fogunk csalódni. Van itt még reptér, hangszerkiállítás, szatócsbolt, borbély, rendszámtábla-gyűjtemény, és persze Mercedes-gyár, amit annak is érdemes meglátogatni, akit csak közepesen csigáznak föl a német prémium autók. Hát, ez volna röviden Kecskemét a maga furcsa kontrasztjaival, különleges főterével, paraszt-polgári belvárosi utcáival. Mindenképpen megéri ellátogatni ide, sokat változott az elmúlt néhány évben.
forrás: forbes.hu / Bagi László
Az idén jubiláló Leier Hungária Kft. történetét egy olyan vállalkozó indította el, aki számára minden munkanap szabadsággal ér fel, és akinek legfőbb filozófiája, hogy szívesen tedd, bármit is csinálsz. Michael Leiert a mai napig elképesztő energia és lendület jellemzi, és arra a legbüszkébb, hogy ezt a lelkesedést sikerült átadnia az unokáinak és a cégcsoport munkatársainak. A példaértékű Leier-történet négy kulcsszereplőjével beszélgettünk.
A MEVA könnyű rendszereivel akár 5 cm-es raszterben is telepíthetők 60 x 60 cm-es pillérek.