2018.06.25, Hétfő

Hirdetés

Kecskemét, a puszták metropolisza

Kecskemét, a puszták metropolisza

forbes.hu

2018.03.07. 11:10

A pesti vonat meglepően gyorsan, alig egy óra alatt gördül be a kecskeméti vasútállomásra. Az épület Kodály Zoltán szülőháza, mellesleg pedig kiváló filmszatíra-forgatási helyszín hátteréül is szolgálhatna. A mozaikos falon a legújabb kijelzők, a padlón a wifi jele, Resti Presszó, hírlapárus, totó-lottó, jégkrém.

Hirdetés

Folytatódik a Forbes egyik legrégebbi sorozata, a Magyarország kedvenc utcái – ezúttal Kecskeméttel. 

Hamarosan meglátogatom Hanga Zsolt harmadik generációs órásmestert, akinél a legjobb kezekben vannak a legdrágább svájci és német szerkezetek, nála még egy egyszerű elemcsere is tíz lépésből áll, de az Alföld toronyóráival is jó barátságban van, a kevesek egyike, aki foglalkozik velük. Nemrégiben járt nála

egy különleges bécsi óra, amit nem is olyan kevés pénzért csinált meg – de a tulajdonos boldog volt, az osztrák fővárosban pont ennyiért vizsgálták volna be.

Miközben erről mesél, Zsolt fia, a nyolcéves Ervin végig a műhelyben matat, fűrészel, csavaroz. Talán ő lesz a negyedik generáció. Beszélgetek még egy másik „családi vállalkozás”, a Bozsó Gyűjtemény alapítóival, felkeresem a Magyar Fotográfiai Múzeumot, megnézem, hol készülnek a Zwack-gyár barackpálinkái és a Kecskemétfilm világszerte ismert animációi. Nem hagyom ki a Bagi László utcát sem (tényleg van ilyen).

Bár minden belső megérzésem tiltakozik a gondolattól, este egy csárdában vacsorázom. Földszintes épület, kékfestett terítők, betyárjelmezes pincérek. Rend van, nem is nagyon merek vitatkozni, amikor helyet mutatnak. A rádióból felváltva szólnak a Dankó Rádió-kompatibilis dalok és a Republic,  a halászlé totális félreértés (a hal meglepően jó, de a lé ez a sűrű szegedies izé, halovány paprikával). De az álmos hétfő este ellenére tódulnak a vendégek, a konyha termeli a hatalmas fatányérokat, az étlapon olyan ínyencségek, mint mákos lütyü, csárdáskirálynő kedvence, dínóhusi rántva ketchuppel, és persze rengeteg hús, vegyes köret, hagymakarika. Nem vállalunk vele nagy kockázatot, ha azt mondjuk,

a nem éppen gasztronómiai nyitottságáról hírös várost a közeljövőben nem fenyegeti a „Buckák San Sebeastian”-ja elnevezés, de nyugodtan hívhatjuk az ország csárdafővárosának.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne jót is enni, a Bagatell, a Spaletta vagy a 48 Étterem egyikében sem fogunk csalódni. Van itt még reptér, hangszerkiállítás, szatócsbolt, borbély, rendszámtábla-gyűjtemény, és persze Mercedes-gyár, amit annak is érdemes meglátogatni, akit csak közepesen csigáznak föl a német prémium autók. Hát, ez volna röviden Kecskemét a maga furcsa kontrasztjaival, különleges főterével, paraszt-polgári belvárosi utcáival. Mindenképpen megéri ellátogatni ide, sokat változott az elmúlt néhány évben.

forrás: forbes.hu / Bagi László

KecskemétForbes

Hirdetés

Hirdetés