38 millióért "kelt el" a kecskeméti főtér

A mintegy 170 tételt felvonultató aukciós anyagnak szinte az összes darabja elkelt. 

   Élénk licitharc mellett talált gazdára Perlrott Csaba Vilmos két alkotása is. A Kecskeméti főtér című festmény kikiáltási ára 8 millió forint volt, végül 38 millió forintnál ütötték le. Szintén élénk érdeklődés övezete a festő 1929-ben készült Veresvíz című alkotását, amelyet 19 millió forintért vitt haza új gazdája, a licit 8 millió forintról indult.  



  Jól szerepelt Boromisza Tibor egyik korai neoimpresszionista főműve, a Tavasz Nagybányán. Az olajpannó 15 millió forintos kikiáltási árról indulva végül 32 millió forintért kelt el.  

  Paál László Faluvége című, 1871-re datált olajképének 16 millió forint volt a kikiáltási ára és 24 millióért kelt el. Gulácsy Lajos Nő a rózsafánál című munkáját szintén 16 millió forinttól kínálták, a licit 26 millió forintnál ért véget.     A kortárs alkotások közül Lakner László Rózsák című festménysorozatának négy darabját 5 millió forintért vitték el, míg Keserü Ilona Oktatóábra című 1993-as olajképe kikiáltási árának több mint dupláján, 3,2 millió forintért kelt el. 

   Több képet becsértékének felső határa felett ütöttek le, köztük például a Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni hagyatékából származó Szántó Piroska-képet. A Szeptember című festmény licitje 90 ezer forintról indult és a 300 ezres felső becsérték ellenére 1 millió forintért talált vevőre. Ferenczy Noémi Az ártatlanság kora című temperája is jóval meghaladta 4,5 millió forintos felső becsértékét, így 7 millió forintnál ütötték le.

mti

"Perlrott Csaba Vilmos már pályájának korai időszakában szenvedélyesen vonzódott a klasszikus művészethez. Ez derül ki Bálint Rezső Perlrottról írt, 1934-ben kelt soraiból is: „Szédülten bolyong a Louvre, a Guimet, a Cluny-múzeum termeiben”. Perlrott vonzalmát azonban nem az egyszerű műbarát szenvedélye, hanem ízig-vérig szakmai szempontok vezérelték. A fauve hatásokkal párhuzamosan egyre nagyobb szükségét érzi olyan szerkezeti tanulmányoknak, melyek a tiszta spontán színkezeléssel könnyen feloldódó motívumok konkrétságát hivatott megőrizni. Nem csoda, hogy amikor a kor divatját, valamint Matisse és Picasso tanácsát követve 1910-ben Spanyolországba utazott, elsősorban nem a déli temperamentum és zománcfényű színek jelentettek számára újdonságot – azokat már amúgy is ismerte – hanem El Greco stilizáló modora hatott rá elementáris erővel. A késő-reneszánsz mester sajátos expresszív szín- és formakezelése olyan jegyeket hordozott magában, melyek a fauve-ok egyik példaképe, Paul Cézanne technikájával mutattak hasonlóságot.

Cézanne módszere, a motívumok egyszerű térbeli geometrikus elemekre történő felbontása, egyáltalán nem áll messze Greco manierista stílusától. Ezt az egyezést használta fel Perlrott az 1910-es években készült alkotásain. Csendéletei, biblikus kompozíciói, tájképei egyre többet merítenek a reneszánsz és a középkori művészet „mintáskönyveiből”, leginkább Greco erőteljesen stilizált, a formákat síkokra bontó modellálási technikájából.

Perlrott hazatérve Spanyolországból, Kecskemétre költözött, ahol az 1911-ben megalakult művésztelep egyik vezető egyéniségeként megalkotta korai korszakát összegző főműveit. Nemcsak műtermi csendéletei, akttanulmányai, de az alföldi városban készült vedútaképei is El Greco művészetének megtermékenyítő hatásáról árulkodnak. Ezekben az esztendőkben csak Cézanne és volt mestere, Matisse impulzusa volt mérhető a „Görög” hatásához.

Ekkor született képein már-már barokkos, zsúfolt formavilág, expresszív, túlzó torzítások és izzó, fénnyel telített kolorit keveredik a kubizmus szerkesztési tanulságaival. A Greco-tól, Cézanne-tól és Matisse-tól ellesett fogások lefegyverző, egyéni ízű stílussá formálódnak alkotásain. Megtartja a házak és a templomot övező fák tömbszerű formáit, míg a teret egy körcikkely mentén rendezi el. A kép tengelye és egyben a kompozíció központi eleme az égboltot „átszúró” templomtorony, amely a földszínekkel modellált valóságot köti össze az éteri, kék égbolttal. Akár egy látomásban, transzcendentális erejűvé válik a város főtere. Perlrott, aki soha nem adta fel a valóságot az absztrakt formák kedvéért, mégis képes színkezelésével és merész komponálási technikájával elemelkedni a látványtól, szimbolikus képet alkotni a rá olyannyira jellemző anyagszerű festésmód eszköztárából.

Kaszás Gábor"