Néha egy egyszerű ötlettel milliós sajtókampányt lehet megspórolni. A bécsi Leopold Múzeum kiállítása – aminek magyar vonatkozásai is vannak - azért persze több mint reklám. A nők láthatóan kíváncsiak rá. Helyszíni szemle.
A múzeum előtt azonban már a kendőzetlen valósággal, a Mr Big című
műalkotással szembesül a járókelő, pontosan informálva mindenkit, hogy
mire is számíthat, aki megveszi a belépőt:
A 12 eurós belépőt márpedig sokan megveszik. Láthatóan sok Bécsben járó
turista-hölgycsapat dönt úgy, hogy bekukkant ide. Talán nem tévedünk
nagyot, ha azt feltételezzük, ez esetben a műélvezeten kívül más is
belejátszik a tárlatlátogatásba.
A poszterbotrány és a média által tabudöntögetőnek sugallott „Nackte
Manner” a valóságban azonban jóval szolidabb, mint számos más, 20-21.
századi alkotók kiállítása.
Csak maga a téma a furcsa. Merthogy meztelen női testek körbevesznek
bennünket a mindennapokban, a bulvárújságok címlapjától kezdve a
reklámokig, a meztelen férfitest azonban más kategóriába esik.
Erre a felismerésre épül a Leopold Múzeum anyaga, amely a 18. századtól
kezdve napjainkig mutatja a férfitestet, a szépségideál, a férfiasság, a
politika, a szexualitás vagy éppen a női művészek szemszögéből.
A 100 művész mintegy 300 alkotása közül alig néhány olyan van, ami 21.
századi szemmel „a kicsit erősebb” kategóriába esik, és egyetlen olyan
sincs, amit öncélúnak találtunk volna.
Összességében egy nagy ötletről van szó, amely tartalom tekintetében
valahol a valódi művészet és az ismeretterjesztés közötti területen
található.
Ellentétben a hiperrealizmusról szóló kiállítással,
nagy revelációban itt nem volt részünk, ami nem túl meglepő, hiszen a
bemutatott anyag jó része a múzeum saját tulajdona, vagy más bécsi
múzeumokból kérték kölcsön. Sokat már ismerősként üdvözöltünk.
A tárlat egyik légérdekesebb munkája egyébként magyar vonatkozású.
Látványterveket mutatott be a tervező.
Többek között megújul az út- és járdaburkolat, valamint a közvilágítás is és további infrastruktúra fejlesztésekre is sor kerül.