Vikend - Cseke László – Visegrád történelme a vendégfogadásról szól

Milyen előzménye volt az újjászervezett visegrádi turisztikai szervezetnek?



A Visegrádi Turisztikai Desztenáció Menedzsment (TDM) létrejöttét megelőzően 1993-óta nem volt önálló turisztikai szervezete a településnek. Ezt a feladatot az önkormányzaton belül egy turisztikai referens kinevezésével próbálták meg megoldani. Értelemszerűen Visegrád számára a turizmus mindig is fontos feladat volt, így döntően alpolgármesteri kiemelt feladatként jelent meg.

Mit tud mondani a TDM első lépéseiről?

Amikor ez a pályázat sikeres lett, az akkori polgármester Hadházy Sándor, - aki jelenleg a térség parlamenti képviselője - felkért bennünket, hogy alakítsuk meg a térségi turisztikai szervezetet. Nagyon küzdelmesek voltak az első évek. Eredetileg például az volt a terv, hogy a TDM egy zárt irodában az új polgármesteri hivatalban kap majd helyet, de mivel az a projekt csúszott, így mi azt kértük, hogy egyfajta „front office” jelleggel működhessünk azért, hogy közvetlenül is tudjuk tartani a kapcsolatot az idelátogatókkal.

Egy másik pályázat kapcsán létrejött viszont a palotaház, amely pályázathoz viszont nagyon fontos volt, hogy működjön benne egy turisztikai információs iroda, így itt találkozott a TDM érdeke és ennek a projektnek a vezetőjének, Zeller Tibornak is az érdeke. Maga az iroda 2013-ban kezdte meg a működését és elmondható, hogy már az első évben óriási sikere lett az idelátogatók között.

Milyen modell szerint működik a Visegrádi TDM?

Nekünk már 2013-tól egy olyan működési modell volt a célunk, amely már magában egy fejlődési utat határoz meg a TDM számára. El kell mondani, hogy már magában egy TDM szervezetet létrehozni sem egy egyszerű dolog, de azt értelmesen működtetni, már valóban komoly kihívás.



Ma Magyarországon a TDM szervezet működését illetően két markánsan elkülönülő irány van, az egyik például a nyíregyházi, akik főleg szolgáltatnak, tehát kevés gazdasági tevékenységet nem folytatnak, őket teljes mértékben az idegenforgalmi adóból az önkormányzat tartja fenn. Például ők csomagokat állítanak össze a térség legjobb ajánlataiból, viszont azt már nem ők, hanem a szervezet tagjai értékesítik, így annak az összes haszna is a szolgáltatóknál marad.

A másik jól megkülönböztethető irány például a gyulai szervezet, ahol az önálló gazdasági tevékenység a döntő. Ők például önálló programokat szerveznek és finanszíroznak, egyfajta térségi beutaztató irodaként.

Mi igazán ennek a két irány között működünk, hiszen mi elvégzünk nagyon sok non-profit feladatot, amit értelemszerűen más nem tud ellátni, de nagyon fontos, hogy közben erősítsük a profitorientált feladatainkat is. Bő egy évvel az iroda megnyitása után ma ez arányait tekintve 2/3-ad nonprofit és 1/3-ad profitorientált tevékenységre bontható, de ez folyamatosan változik és szeretnénk elérni, minimum az 50-50 százalékot. A számításink szerint 10 éven belül pedig a szervezetünk önfenntartóvá válik.

Erre azt gondolom, hogy meg is van minden esélyünk, hiszen Visegrád az ország első 20 legtöbb vendégéjszakát magáénak tudó település között szerepel az elmúlt években, így van mire építkeznünk, hiszen csak a magam családját tekintve a turizmus már nálunk is a második generációs fő feladat, édesapám után én is egész életemben ezen a területen dolgoztam.

Persze mindenki ismeri a Visegrádi várat, de a helyi szervezet milyen értékre próbál építeni?



Mi azt mondjuk, hogy Visegrád az élő középkor városa és ez nem egy üres frázis, hanem ha idejönnek a látogatók, akkor előbb-utóbb biztosan találkoznak egy-két lovaggal, látnak solymászt, íjászt, középkori táncost, akik csak úgy teszik a dolgukat és mennek az utcán, mondjuk egy bemutatóra, vagy onnan jönnek el. Látni lehet az apródképzőt, amint készülnek. A Visegrádi Palotajátékok, mint nagyrendezvény több, mint 30 éve az egyik legkomolyabb európai középkori fesztivállá nőtte ki magát.

Természetesen mindenki ismeri a fellegvárat és mi mindent megteszünk, hogy legalább ennyien megismerjék a Királyi Palotát, ami a középkor egyik legjelentősebb királyi rezidenciája volt Európában. Méltán lehetünk büszkék rá, hiszen itt hideg-melegvizes lakosztályok, és olyan vízvezeték rendszer volt, amiről akkor még álmodni sem mertek még nyugaton sem, jó hatszáz évvel ezelőtt. Ahhoz viszont, hogy az idelátogatók ebben a felgyorsult világban is megfelelő kikapcsolódásra találjanak, egy nagyon színes programtárral rendelkezünk.

A történelmi visszatekintés kapcsán azt is szoktuk mondani, hogy Visegrád Budapest játszótere, hiszen a fővárosból évente többszázezer vendég fordul meg itt. Ráadásul miután a MAHART napjaikra újra a reneszánszát éli, hamarosan visszatérhetnek a 60’-as, 70’-es évek szokásai, amikor hajóval jöttek ki Visegrádra a budapestiek, hiszen ennek csak egy megfelelő sebességű hajó a feltétele jelenleg.

Egy-egy turisztikai desztináció estén rendkívül fontos, hogy miként áll a térség szálláshelyek tekintetében.

Visegrádon milyen számokról tud beszámolni?

Visegrádon jelenleg 1200 négycsillagos szálláshelyünk van az 1800 lakosra, ami egy igen komoly kapacitást jelent, amihez természetesen jó minőségű szolgáltatások csatolhatóak. A szállásadóink rendkívül jó ajánlatait azok a kormányzati intézkedések segítik az utóbbi években, amit a Széchenyi Kártya, vagy az Erzsébet utalvány jelent.
Bár nem a számokhoz tartozik, de az elmondottakból kiderülhet, hogy Visegrád egy kis település, ahol viszont számtalan rejtett természeti érték van a többnyire ismert épített értékek mellett.



Gondolok itt a Bertényi Miklós Füvészkertre, az Apátkúti pataknak a völgye, a Telgárthy-rét, a pisztrángos tavak, ezeket az idelátogatók zöme nem ismeri, ezekre döntően itt az irodában hívjuk fel a figyelmet. Már jóval ismertebb az ország első bob pályája, vagy az ország első canopy pályája csakúgy, mint a mára hat felvonós kivilágított sípálya, ami szintén nálunk épült meg először az országban. Tehát a vendégek, mind kulturális téren, mind szabadidős téren számtalan kikapcsolódást választhatnak Visegrádon.

Milyen közeli cél lebeg a szemük előtt?

Célunk, hogy Visegrád a vízi turizmus terén visszanyerje azt a státuszt, ami korábban az un. elvetélt erőműépítésig az erénye volt. 1987-ben kezdődtek az építkezések, ami a vízi sportélet végét is jelentette és ezt a mai napig nem kaptuk vissza. Szeretnénk kihasználni azt a fantasztikus adottságot, amit a Duna jelent.

Oltyán József

fotó:  2PE