A fiatalok buknak a 40-esre - EFOTT

Nagy számok, nagy érzések, nagy színpadok

Idén 100 000-nél is több fesztivállátogatót köszönthetett az EFOTT, amivel saját rekordot döntött, a 40 év alatt nem volt erre példa. Látszik, hogy sem a szervezők sem a fesztiválozók nem sárral gyurmáznak, nagyban játszanak. Az egy négyzetméterre jutó szelfik száma nagyjából annyi, mint amennyivel több ismerősöd lesz a fészbukon a fesztivál végére. Ez mondjuk normális, ahogy az is, hogy mindenki szeret mindenkit, kivéve aki kötekedősre issza magát. Gombamód szaporodnak az örök barátságok és nagy szerelmek a pénz pedig fogy a varázskártyáról, hiszen mindenki meghív mindenkit mindenre. Aztán csak pislog, hogy hiába kalimpál a terminál előtt, mert a keret már elúszott az új barátokkal együtt.

Szinte bárkiről megtudhatod a teljes élettörténetét egy perc alatt anélkül, hogy kérdeznéd. Nem gondolkozott még el rajta senki, hogy kísérőprogram gyanánt felállíthatnának mobil pszichológia pontokat? Olyat, ahol a megroskadt és sokszor tényleg lelki beteg fiatalok kiadhatják magukból, ami benn rekedt, és amit csak eszméletlen mennyiségű vödrös vodkával, vagy más tudatmódosítóval szaggatnak felszínre? A bőség zavara persze itt is kibukik, hiszen esélyed nincs 10 métert menni anélkül, hogy ne történjen valami. Nem győzzük feldolgozni az ingereket, és az UV sugarak is arra motiválnak, hogy hűvös, csendes helyen meghúzzuk magunkat. Na, mivel ilyen nincs így felkötjük az oldalunkra a képzeletbeli porzsákot és vegyülünk.

Az EFOTT célközönsége alapvetően eltér sok más fesztiválétól, de azért akadnak itt is szép számmal, akiket csak nézünk, és nem értünk. A fiú a kék hajjal sárga fesztiválszemüvegben, aki fűzte a narancssárga hajú lányt kék fesztiválszemüvegben, mondjuk teljesen logikus, mert a kék és narancssárga passzol, ezt már tudjuk Cipőéktől.



A fesztivál azért jó…

…sok oka van, de az egész biztos, hogy több cuccal és kevesebb kilóval mész haza, mint amennyivel érkeztél. Kettő lépést nem tudunk úgy tenni, hogy ne nyomjanak a kezünkbe nélkülözhetetlen holmikat, úgymint: mentolos cukor, lemosható tetoválás, zsebkendő, lufi, legyező, szórólap, termékminták hegye.
A politikai pártok sem fogták vissza magukat a repiajándékokkal, területfoglalási háborúként élték meg az eseményt, és hatalmas kampányokba fogtak – láthatóan nem nagy sikerrel, mert nem biztos, hogy a söröskorsóval esőtáncot járó diákok a legjobb alanyok a haza dicsőítésére.



Egy komplett "ebéd" üdítővel azért sok helyen meghaladja a heti bevásárlás összegét, de nagyrészt mindenki kifizeti, mert enni kell. Mindenütt értsd, MINDENÜTT csak kártyás terminálnál lehet fizetni, készpénzzel semmire nem mész. Ami ha belegondolunk tényleg praktikus, mert elég egy hátizsákkal érkezni. Minden másra ott a mászter kárd.

Ott lenne, ha nem lenne a világon olyan, hogy áramszünet. Olyankor lehetsz akárki és lehet akármennyi pénzed, meg kell várnod, amíg visszatér a fény. A fényről jut eszembe, ha a 80 színpad 10000 reflektorából csak 100-at átcsoportosítanak a közlekedő utakra, akkor lehet nem estünk volna át egy-két fűben megpihenő elgyötört fesztiválozón, akik nyilván pont arra vágytak, hogy valaki vesén rúgja őket. De mire való az okostelefon zseblámpája? Már akkor, ha még áramszünet előtt feltöltötted.

Alapvetően az egyik nagy tanulsága a fesztiválozásnak, hogy ki lehet belőle nőni, mint a barbizásból. De amíg benne vagy és élvezed, addig zseniális a #festivalfeeling. Unatkozni esély sincs, csak akkor, ha nagyon akarsz.