A Chili-Trade új bátyai látogatóközpontjában jártak a szakmai konferencia résztvevői

A Chili Trade Paprika Manufaktúra Kft. és a Paprikavilág Kft. által kialakított múzeumot és fűszerpaprika-feldolgozó üzemet a Paprikafesztivál első, szakmai napjának zárásaként látogatták meg a délutáni konferencia résztvevői.

A bejáratnál Guzsván Lászlóné Éva és férje Guzsván László várta az érkezőket. Tőlük tudhatták meg, hogy a Chili-Trade Élelmiszeripari és Kereskedelmi Kft. 1994-ben alakult. A mostani telephely összevonással régi álmuk vált valóra. Abban pedig, mint mondják, örömüket lelik, hogy mindennapi munkájuk mellett a felnövekvő generáció ámulatát vagy az idősebbek nosztalgiázását láthatják most kialakított Paprikamúzeumukban, ahol az írásos dokumentumok mellett régi eszközök segítik a fűszerpaprika történetének megismerését.

A látogatást a mintaboltban kezdte a csoport, ahol több mint 200 féle termék közül válogathatnak a vásárlók. Van itt minden: fűszerpaprika vászonzsákban, kerámia vászonzsákban, fakanállal, babafejjel, kis szekérrel, vagy fémdobozban. Megtalálható itt a háziasszonyi, félkilós-kilós kiszerelés is, de aki ajándékozni szeretne, vagy a konyhát szeretné feldobni, az is jó helyen jár.
– Rengeteg ötletünk van, így évről-évre piacra dobunk valami újat. Legutóbbi újításunk a fekete csomagolás, ami a prémium minőségre utal, és amin mindenkinek megakad a szeme. De új terméknek számít a gulyás fűszerpor is, amivel egy megfogalmazott igényre válaszként jöttünk ki – tudatta Guzsván Lászlóné Éva.

A mintaboltból egyenes út vezet a Paprikamúzeumba, amely a bátyai emberekről, az ő valamikori, paprikatermesztéssel összefonódott mindennapjairól szól. A régmúlt megidézése az 1900-as évek elejétől indul. Bátyai családi képek, mezőgazdasági eszközök, különféle irományok, körlevelek, határozatok, egyezmények segítenek a múlt felelevenítésében, amit a Guzsván család kiemelten tisztel.
– Múlt nélkül, annak tisztelete nélkül, nincs jelenünk sem – ezt sokszor mondogatjuk, mert ebben hiszünk, és ennek okán hoztuk létre ezt a múzeumot is – tette hozzá Guzsvánné.

A paprikaházban a paprika eredetétől kezdve a minőségi osztályozásán át, a feldolgozásig az anno kézzel végzett, ma már gépesített munkafolyamatokat is megtekinthették a látogatók.
A régi eszközök és a királyi fővegyésztől származó iratok böngészése után felüdülés a falra festett bátyai töltés látványa, ami előtt egy vízimalom makett emlékeztet az egykori paprikaőrlésre, és amit látva a gyerekek többsége minden bizonnyal molnár szeretne lenni.
Ettől a tervtől pedig csak a külüvel lehet őket eltántorítani. A külü egy paprikatörő szerkezet, amit konyhakész paprikapor készítésére használtak. Rá kellett állni és taposni. E cikk írója gyorsan meg is állapítja, hogy ez lehetett a prototípusa azoknak a ma már csak fitnesztermekben látható taposó szerkezeteknek, amelyeket komoly összegekért lehet használni – nos, ilyet az asszonyok anno, mondhatni ingyen taposhattak, összekötve a munkát a testedzéssel.A múzeum után a telephelyet járta végig a csoport. Az úgynevezett parasztudvaron és a pajtában is a földmunkákhoz használt eszközök láthatóak, amelyeket a legkisebbek hintázás közben is megszemlélhetnek, amíg szüleik a padokon pihennek. A Paprikamúzeum és Falumúzeum között modern vendégház várja a vendégeket.

A Falumúzeumban tisztaszobát, konyhát és lakószobát is kialakítottak. Nem lehet nem szeretni a nagy dunyhával vetett ágyat, a régi kis kék virágokkal díszített tálakat és a korabeli viseletet öltő, a lakószobában posztoló Józsi bácsit.
A Falumúzeum kialakításával nem csak a Guzsván család álma vált valóra. A helyiek is valami olyat kaptak, amire kevés községnek van esélye. Az idősek nosztalgiázhatnak itt, a gyerekek pedig talán könnyebben elhiszik, hogy a Bezzeg a mi időnkben… kezdetű szülői-nagyszülői mondatoknak van létjogosultságuk.

A múzeumból az udvaron át vezet az út a látványfolyosóhoz. Nem is lenne igazi a hely paprikapalánták nélkül. Ebből is kaptak ízelítőt az érdeklő látogatók. Azokból a fajtákból ültettek ide egy-egy sort, amelyeket Kalocsa és Bátya környékén termesztettek az emberek.

A mintakertészet után a jelennel ismerkedhettek meg a résztvevők a korszerű üzemben, amelynek látogatói folyosója képekben meséli el és mutatja meg a különbséget a múlt és a jelen között.
Ezeken a képeken is bátyai emberek, életképek vannak, arról, hogy anno hogyan dolgoztak, és ma miként dolgozzák be és fel a paprikát.
Az őrléstől az értékesítésig, minden folyamatról van egy régi és egy mai kép, miközben üvegablakokon át a szárítószobában látható a most feldolgozás előtt álló paprikarengeteg is, ahonnan átkerül az őrlő szerkezetbe, majd csomagolva, vászonzsákba húzva a kereskedelmi forgalomba kerül.