Egyszer volt Tompán kutyavásár...

A civilizációból nomád körülmények közé, önellátásba lépni  nem kis bátorságot igényelt, de  sikerült  helytállniuk. A telefonok csak esténként kerültek elő, amikor lejelentkeztek otthon a „túlélők”.

A színes programok mellett  idő sem lett volna gombokat nyomogatni, mert a résztvevők egy időutazás révén egyik pillanatról a másikra Mátyás király udvarában találták magukat, aki éppen felvételt hirdetett nagyreményű ifjak számára, akik nemesi babérokra pályáztak.

A „kiképzés” során elmélyedtek a magyarság kultúrájának értékeiben. Megismerkedtek a baranta harcművészet   testet, lelket kiművelő tudományával, az ősi magyar rovásírással, a magyar nyelv páratlanul gazdag kifejező erejével, képi tartalmával, szógyökeivel, -bokraival. Jártasságot szereztek a néptáncban, különféle kézműves tevékenységekben, volt lovaglás, íjászat és kardvívás is.

Nyomozós játék keretében gyakorolták a tájékozódást, az önálló feladatvégzést.

Megismerkedtek az életrevaló 7 szokás elemeivel  és az önellátás mikéntjével, mert  Ifjú vitézeink és udvarhölgyeink  kotlában melegítettek vizet maguknak a sajátkezű mosogatáshoz és  fürdéshez.

A tábor harmadik napján a király és királyné látogatott el hozzájuk, akik személyesen foglalkoztak a fiúk és a lányok igazi férfivá, és nővé formálásával.

Esténként  maga Janus Pannónius  vezette a tábortüzeket, ahol énekkel, játékkal vidám tábortűzi tréfákkal múlatták az időt. Itt mutatták be egymásnak  saját településeik jellegzetességeit illetve Mátyás királyról szóló népmeséket adtak elő a csoportok. A tábortüzek után még csillag és üstökös nézésre is kerítettek időt.

A gyerekek önmaguk kiművelése során talentumokat gyűjtöttek, amelyek számának gyarapodása visszatükrözte fejlődésüket.

A tábor végén próbát tettek az elsajátított tudományokból, – még  éjszakai bátorságpróba  is volt – amelynek eredményeként mindannyian felvétettek a király nemeseinek sorába. Az erről kiállított passzus természetesen kutyabőrre lett írva.

Az utolsó nap nagy vigassággal zárult.  A délelőtti vásári forgatagban elköltötték a keresett talentumokat, majd néptánc bemutatóval és színi előadással lepték meg a látogatóba érkező szülőket.

Mindezek után haza bocsáttattak, hogy a továbbiakban saját lakóhelyükön munkálkodjanak a köz javára,  és önmaguk legjobb képességei szerint  segédkezzenek a magyar nemzet felvirágoztatásában.