II. Czagány Károly Emléktorna Kecskeméten

Az izgalom mellett természetesen a nosztalgia is főszereplő egy senior sporteseményen. Miközben a labda pattogott, Bogasov István mesélt nekünk kézilabdás múltjáról, és egykori edzőjéről. 

A Mistral egy olyan - egykor aktív kézilabdásokból álló - baráti társaság, akik több mint tíz éve összejárnak öt másik, hozzájuk hasonló csapattal (Zenta, Magyarkanizsa, Dabas, Balaton SE, Kiskunhalas). Minden évben mind a hat csapat szervez egy-egy tornát, ami minden évben nagyjából ugyanarra az időszakra esik. A hat csapat megmérkőzik egymással, miközben az adott szervezők vendégül látják a csapatokat. Közös reggeli, mérkőzések, majd egy jó hangulatú vacsora várja a résztvevőket.

Így történt ez a mai napon is, amikor a szervező Mistral, a szokásos novemberi tornára meghívta az öt csapatot. Túl a szokásos találkozón, ennek a rendezvénynek apropója is volt, mégpedig a kultikus kézilabda-edző, a néhány éve elhunyt Czagány Károly munkássága.

Miközben a pályán a mérkőzés zajlott, a pálya szélén nem csak a csapatok, hanem egykori Mistral játékosok is szurkoltak.

Kecskeméten nagy kézilabdás élet volt. A Kecskeméti Építők, majd a Bácsép, végül pedig a DUTÉP kézilabda csapata több kiemelkedő sportolót nevelt ki. A város öt-hat ifjúsági válogatottat adott, és innen jutott a csúcsra Kontra Zsolt és Farkas József "Cinga" is. Ebben nagy szerepe volt az edzőnek, Czagány Károlynak. Ő volt az az edző, aki megtanította az alapokat. Soha többet nem találkoztam olyan edzővel, aki nekem anyit tudott volna segíteni, mint ő - mesélte Liptai Béla, akinek egy térdsérülés miatt kellett abbahagynia a játékot.

Bogasov István, a sportbizottság elnöke is nagyon jól ismerte az edzőt, szívesen mesélt róla és kézilabdás múltjáról.

Tizennégy évesen kerültem Czagány Károly keze alá. Mint fiatal, próbálkoztam volna más sportágakkal is, de ő olyan kemény ember volt, hogy nem engedett más sportok felé elnyúlni. Aztán egy idő után, ha az ember becsületesen jár egy sportág edzésére, megszereti azt. Gyakorlatilag velem is ugyanez történt. Nagyon megszerettem a kézilabdát, ötvenöt éves koromig űztem is azt. Akkor egy gerincműtét volt, ami megállított, és azóta nem tértem vissza a senior csapatba. De ízig-vérig kézilabdás maradtam.

Bogasov Iastván, rendhagyó módon, szélsőként kezdte, és kapusként fejezte be pályafutását. - Tizenhat évesen az akkori Bácsépnél kézilabdáztunk. A kapusállomány veszélybe került, én pedig egyszer csak a kapuban találtam magam. Először egy meccsről volt szó, de aztán bent ragadtam a kapuban. Czagány Károly ettől kezdve csak kapusként kívánt foglalkoztatni. És én nagyon megszerettem ezt a posztot. Aztán az élet úgy hozta, hogy tizenegyéves külföldi tartózkodás után kerültem vissza Kecskemétre, ahol épp akkor alakult meg a seniorokból álló Mistral, ahol folytattam a játékot.

- Nagyon büszke a csapattársaira és arra, hogy annak idején együtt játszhatott Kontra Zsolttal és Cingával. Azt mondja, a kézilabda szeretet megmaradt, a tévében követi a mérkőzéseket, és nagyon drukkol az NBI-be feljutott kecskeméti kézilabdás lányoknak is. - Szemereyné Pataki Klaudia polgármestertől olyan felkérést kaptam, hogy mint a sportbizottság elnöke folyamatosan segítsem a női kézilabdát. Emellett, persze, nem feletkeztem el a férfi NBI/B-s kézilabda csapatról sem. Őket is ugyanúgy támogatjuk, és bízunk benne, hogy ők is feljutnak majd az első osztályba - mondta az egykori Czagány-tanítvány.