Ünnepi elismeréseket adtak át Kiskőrösön

A művelődési ház színháztermében Domonyi László polgármester mondott ünnepi beszédet, melyben méltatta 1848 hőseit, akik szembeszálltak az elnyomó hatalommal, s akiknek nevét nem sodorta el az azóta eltelt másfél évszázad sem. Mert az eszmék, amelyekért síkra szálltak örökérvényűek. Kiemelte, hogy a pesti ifjúság által megfogalmazott tizenkét pont sorai fölött akkor és ma is ott ragyog ez a három szó: béke, szabadság és egyetértés. Ebben a három szóban találkozott a múlt, a jelen és a jövendő, mivel ez a három szó megbecsüli a múltat, utat mutat a jelenben és a jövendőbe. A város első embere hangsúlyozta az összetartó közösség értékteremtő erejét, amellyel Kiskőrös városa követendő példával jár elöl. 

„Kiskőrös Város ifjúságának oktatásáért és neveléséért”: Czeffer István

Czeffer István szakoktató 39 évig dolgozott a Kiskunhalasi Szakképzési Centrum Kiskőrösi Wattay Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiumában és annak jogelődeiben.

1970-ben ebben az iskolában, kapta meg első szakmai végzettségét, a géplakatos szakmunkás bizonyítványt. Kiskőrösi fémipari vállalatoknál dolgozott hét éven keresztül lakatosként, hegesztőként, szerelőként és minőségi ellenőrként, közben érettségi bizonyítványt is szerzett. 1977-től dolgozik a Wattay iskolában.

Az eltelt közel négy évtized alatt végig fémipari szakoktatóként tevékenykedett, közben diplomát is szerzett a Miskolci Egyetem Dunaújvárosi Főiskolai Karán. Éveken keresztül volt a Wattay iskola fémipari és faipari tanműhelyének vezetője is. Hosszú pályafutása alatt több ezer fiatal lakatosnak, forgácsolónak, karosszérialakatosnak, általános gépszerelő és karbantartónak, hegesztőnek tanította meg a szakmájuk gyakorlati ismereteit.

A pályakezdő kollégák neveléséből, továbbképzéséből is kivette a részét. A kiskőrösi fémipari vállalkozások és több Bács-Kiskun megyei vállalkozás is szegényebb lenne Czeffer István szakmai és szakképzési pedagógusi életpályája nélkül.

A pedagógiai tevékenység mellett fizikai munkával is sokat segített. Pontos szakmunkája az iskola minden telephelyén megtalálható. Kovácsoltvas díszkerítései, fémházas csarnokszerkezetei és épületei megtalálhatóak Kiskőrösön és a környező településeken.

46 éves szakmai és pedagógiai pályafutását követően a 2015-16-os tanév végén ment nyugdíjba. Egész életét a gépészeti szakmák oktatásának és a fiatalok nevelésének szentelte, de most, nyugdíjasként sem tud otthon ülni, az iskola felnőttoktatási és felnőttképzési programjában továbbra is dolgozik, hegesztőket és lakatosokat tanít új szakmájuk gyakorlati ismereteire.

Feleségével két lányt neveltek fel, szabadidejében szívesen horgászik.

 

„Kiskőrösért”: Czérna János

Czérna János 1976. augusztus 16. óta van a pedagóguspályán.

Először mint képesítés nélküli testnevelő tanár dolgozott a kiskőrösi szakmunkásképző intézetben, majd 1979-ben került a Petőfi Sándor Általános Iskolába, ahol fiú kézilabdával, labdarúgással és atlétikával is foglalkozott. Munka mellett, 1982-ben a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán földrajz-testnevelés szakos diplomát szerzett. 1984-ben került át a Vasvári Általános Iskolába, ahol tovább folytatta földrajz-testnevelő szakos tanári pályáját.

Czérna János egész életét végigkísérte a sport szeretete. Az NB I-es ificsapat labdarúgójaként kezdte sportpályafutását, majd a Petőfi Spartacus Sportegyesület kézilabda szakosztályának játékosaként és edzőjeként folytatta. Budapesten is játszott a Spartacus NB I-es férfi kézilabdacsapatában, majd Tatán az országos kézilabda felmérő táborokban is dolgozott segédedzőként. Miután visszakerült Kiskőrösre, a testnevelésórák megtartása mellett fontos volt számára a kézilabda oktatása is, melyhez megszerezte az edzői igazolványt is. A tenisz is fontos szerepet játszott mindig az életében, így a helyi teniszklub alapítója is lett, majd a teniszedzői képesítést is megszerezve edzőként is dolgozott.

1991. szeptember 16-tól húsz évig vezette Kiskőrös Város Sportigazgatóságát nagy szaktudással és a sport iránti szeretettel. Mindig fontos volt számára, hogy a fiatalok megszeressék a sportot, különböző sportágakat próbálhassanak ki és magas szinten művelhessék. Évente több kupát szervezett, amelyeket nagy érdeklődéssel kísért a város sportszerető közönsége. Évente több tömegsport rendezvényt is koordinált, mely a fiatalok és a felnőttek egészséges életmódra nevelésében jelentős szereppel bírt. Kiemelkedő eredményeket ért el a női kézilabdacsapattal is, jelenleg az utánpótlás-nevelés területén folytatja munkáját. Az úszássport is a szívügye, diákjai évente több megyei és országos versenyen érnek el komoly helyezéseket.

2011 augusztusában került vissza a Bem József Általános Iskolába mint igazgatóhelyettes. Amellett, hogy megbízhatóan segíti az igazgatóság munkáját, a Kiskőrös Térségi Bem József Általános Iskola Székhely és Tagintézményeinek sporttevékenységét is koordinálja. A Bem DSE egyik alapító tagja, irányítása alatt a civil szervezet több működési és szakmai pályázat nyertese. Amellett, hogy az egyesület a sportfelszereléseket és az eszközöket biztosítva lehetővé teszi, hogy a diákok részt tudjanak venni sportversenyeken. A Megyei Diáksport Szövetség tagjaként az egyeztető tárgyalásokon, a versenynaptár előkészítésében is fontos szerepet vállal.

Czérna János munkáját a precizitás, jól felkészültség és lelkiismeretesség jellemzi. Tanulói országos versenyeken is első helyezést érnek el. Rendszeresen továbbképzi magát, tudását önképzéseken is gyarapította, szakmailag jól felkészült, az igényesség és következetesség jellemzi munkáját. Igazgatóhelyettesként szakmai munkája mellett kiegyensúlyozott személyiségével a gyerekek, a szülők és a kollégák megbecsülését is élvezi. Öntevékeny, aktív, érdeklődő ember.

Feleségével két lánygyermeket neveltek fel, nagyobb lányuk két unokával örvendeztette meg.

Az egész településen, sőt, az egész megyében szeretik, tisztelik, becsülik emberi tisztességét, szakmai hozzáértését.

 

„Kiskőrös Város sportjáért”: dr. Gregus Ferenc

Dr. Gregus Ferenc Prónayfalván született 1947. március 31-én Gregus Ferenc és Patai Anna gyermekeként. A gazdálkodó családba három gyermek született. A háború után a birtokukat államosították, házukat téesz-központtá nyilvánították, így azt el kellett hagyniuk, az idős szülők ellátása és a gyermekek nevelése nehéz körülmények között zajlott. A családban a hitet és a lelket az édesapa testvére, Tamás atya katolikus plébános tartotta. Gregus Ferenc az általános iskolát Tázláron, a középiskolát Kiskőrösön a Petőfi gimnáziumban végezte, majd az ELTE jogtudományi karán végzett 1972-ben. 1976-ban szakvizsgát szerzett, így ügyvéd-jogtanácsosként dolgozhatott.

1973-tól a Városi Tanács igazgatási osztályvezetőjeként dolgozott. Szociális érzékenységét bizonyítja, hogy ebben az időszakban sokszor saját zsebből segélyezett igen rászoruló idős embereket.1977 és 2006 között a keceli, majd a tabdi szövetkezetben dolgozott jogtanácsosként, majd elnökként. 6 éven keresztül a Bács-Kiskun Megyei Iparkamara Etikai Bizottságának Elnöki tisztségét is betöltötte. 2006-tól a mai napig ügyvédként tevékenykedik.1974-ben nősült, házasságából két fiúgyermek született: 1975-ben Zoltán és 1980-ban Péter.

Hivatásán kívül a sport, az olvasás szeretete és a heti sakkprogramok teszik szebbé a mindennapjait.

Alapító tagja volt az Országos Magyar Demokrata Fórumnak, majd Kiskőrösön is megalapították az első MDF csoportot 1987-ben 10 fővel. Szervezett kulturális és sportprogramokat. Pap Tibor Franciaországban élő költőt meghívta Kiskőrösre író-olvasó találkozóra. A Kiskőrösi Tenisz Egyesület egyik alapítója, az első teniszpályát társadalmi munkában építették, melyet az új pályák elkészülte után átadtak a városnak.

 

 Az egyesület szabályzatát, bejegyeztetését ő végezte el. A pálya nagy karbantartását minden évben ő szervezte és aktívan részt is vett benne.

Több alkalommal részt vett a választási munkában, tagként szakmailag segítette a Helyi Választási Bizottság munkáját.

Hivatásában jogászként és közéleti személyiségként is nagy megbecsülésnek örvend városunkban.

 

„Kiskőrös Város közéletéért”: Fadgyas István

Fadgyas István Mezőtúron született 1952. október 5-én a család legidősebb gyermekeként, három fiatalabb testvére van. Szülei dolgozó, földműves emberek: édesanyja a kertészetben dolgozott, édesapja az állattenyésztésben. Édesanyja 39 éves volt, amikor egy munkabaleset tragikus és sok szenvedést okozó következményeként meghalt. Az anya nélkül maradt család nagyon nehéz helyzetbe került. Fadgyas István, mint legidősebb fiú édesapját úgy segíthette, hogy tanulás mellett dolgozott, a pályaválasztásnál pedig – félretéve álmát, a katonai hivatást – olyan szakmát tanult, ami akkor megfelelő kenyérkeresetnek tűnt: bútor-és épületasztalosnak tanult, emellett parkettázóként dolgozva segített kisebb testvérei felnevelésében.

A kemény munka mindig természetes része volt az életének. Ha akadt egy kis szabadideje, a Mezőtúron állomásozó lövészezred körül sertepertélt, ismerkedett munkájukkal, életükkel, nehézségeikkel is, és egyre erősödött a meggyőződése, hogy ez lesz az ő jövője akkor is, ha ez sok-sok tanulással és áldozatvállalással fog járni. Keresztapja Szolnokon a kiegészítő parancsnokságon dolgozott, segítségével jobban belelátott a hadsereg életébe, ami megerősítette döntését. 1971-ben vonul be sorkatonai szolgálatra, majd ennek letöltése után parancsnokai javaslatára kiváló munkája elismeréseként továbbszolgálatot vállalt, és megkezdte szinte egész pályájára kiterjedő szakmai képzését. 

A szolnoki Kilián Repülő Műszaki Főiskola elvégzése után szolgálatát Szentesen kezdte a Honi Légvédelemnél az Esze Tamás laktanyában, majd 1976-ban visszakerült Mezőtúrra élelmezési szolgálati főnöki beosztásba. 1983-tól ismét beiskolázzák tiszti iskolába, amit kiváló minősítéssel teljesít, hadnagyként végez, másfél év múlva főhadnagy. Munkája során megismeri Magyarország szinte összes helyőrségét, 1991-ben kerül mégis számára ismeretlen helyre: Kiskőrösre, ahol végleg maradt is. Hadtápfőnökként dolgozott a laktanya bezárásáig, nyugállományba vonulásáig, 2001.december 31-ig.

Nem jelentett ez teljes pihenést, hiszen már következő év novemberétől 2015-ig őrző-védő szolgálatot láttak el munkatársaival a laktanya nem kis területén. 2001. január 22-én vette át elődjétől, Kormány Sándortól a Helyőrségi Nyugállományúak Klubjának vezetését, és végzi azóta is fiatalokat megszégyenítő energiával, kreativitással, kitartó, szívós munkával ezt a nem kis feladatot. A több mint száztagú egyesület sokrétű munkát végez már régen nem csak saját tagsága, hanem a város lakosságának örömére is. Fadgyas István a Dél-alföldi Régió Felügyelő Bizottsági elnökeként országos, régiós elismertséget is szerzett az általa vezetett közösségnek: napjainkban a nyugállományúak szervezeteiben munkáját követendő példaként emlegetik.

Családi élete is példás, bár sajnos szomorúságtól sem mentes.1973. november 10-én nősült, két leánygyermeket neveltek fel, két unokája van, akiket nagy szeretettel vesz körül. Sajnos 2012. szeptember 29-én megözvegyült, bánatát is a közösségért végzett munkával kompenzálta. Munkáját kitartás, pontosság, igényesség, rendkívüli alaposság jellemzi. Mindenre odafigyel, nem ismer lehetetlent, ha valaki segítségre szorul, rá bizton számíthat.

Felsorolhatatlanul sok elismeréssel köszönték meg munkáját aktív és nyugállományú korában egyaránt. A teljesség igénye nélkül a legfontosabbak: Szolgálati érdemérem bronz, ezüst, arany fokozata,15-20-25-30-35 éves jubileumi kitüntetések, Honvédelemért Érdemérem bronz és ezüst fokozata, Aranykor ezüst fokozata, majd a honvédelmi miniszter a nyugállományúakért végzett munkájáért őrnaggyá léptette elő.

Családja, lakóközössége, az általa vezetett klub és Kiskőrös városa nagyon sokat köszönhet neki. A klub tagjai ott vannak vezetésével minden városi rendezvényen, társadalmi-közösségi munkákon, kezdeményezett is szépítési feladatokat, a temetői sírkert katona sírjainak gondozása rendbetétele egyértelműen őt dicséri, de a városi napokon is rendszeresen gazdagítják a programot. Ez nem lenne kötelező feladata, mégis nagy elánnal, hittel, lelkesedéssel teszi, és bevonja az egyesület tagságát is.

 

„Kiskőrös Város Díszpolgára”: Faragó Imre

Faragó Imre 1937-ben született Kiskunlacházán egyszerű, paraszti családban. Kitanulta a géplakatos szakmát, majd Budapesten helyezkedett el a Lámpagyárban. Itt érte az 1956-os forradalom kitörése. Részt vett az október 23-i tüntetésen. Szülőfalujában fegyveres nemzetőrként segített fenntartani a rendet. A forradalom bukása után barátaival ellenálló csoportot szerveztek: röplapokat terjesztettek, és Faragó Imre egy társával együtt demonstratív kézigránátos támadást hajtott végre a gyűlölt kádári hatalom, a pufajkások őrszobája ellen. Lebukásuk után a Népköztársaság rendje elleni fegyveres szervezkedéssel vádolták, és másodfokon hat év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. Ebből négy év nyolc hónapot töltött le Kőbányán és Vácott.

Szabadulása után Csepelen kapott állást. Házassága révén 1966-ban költözött Kiskőrösre. A szakmájában dolgozott a ktsz-ben, az IGV-ben, majd újra a ktsz-ben. A munkához való hozzáállásával és szakmai tudásával kiemelkedett az átlagból. Hozzáértését jellemzi, hogy közel a nyolcvanhoz is a város egyik legjelentősebb üzeme igénybe veszi a segítségét, ha a pesti szerelők tudománya csődöt mond. Forradalmár múltja viszont meggátolta a képességeihez illő előrehaladásban. Megfigyelték, nem léptették elő, sőt amikor börtönviselt múltja kiderült, volt, hogy el is bocsátották a ktsz-ből.

A rendszerváltozás után rehabilitálták. Tagja lett az ’56-os, jelenleg történelmi Vitézi Rendnek. Számos kitüntetésben részesült, a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjét személyesen vehette át a köztársasági elnöktől a Sándor-palotában.

Aktív tagja, jelenleg elnöke a helyi ’56-os Szövetségnek. Ugyanennek a szervezetnek a területi elnöke, és az országos elnökségben a Szociális Bizottság vezetője. Ebben a minőségében nagy hangsúlyt helyez a forradalom kultuszának ápolására. Az önkormányzattal, a gimnáziummal és a művészeti iskolával karöltve szervezi az október 23-i, november 4-i és június 16-i ’56-os megemlékezéseket. Tartott előadásokat középiskolásoknak, zsűrizett ’56-os versenyeken, és a forradalom 60. évfordulóján ő mondta az ünnepi beszédet.

Nemzeti és lokálpatrióta meggyőződését bizonyítja, hogy magas kora ellenére csaknem minden városi rendezvényen megjelenik. Jelentős társadalmi munkát végzett az Országzászló felállítása érdekében is.

Faragó Imre csendes, szerény ember. A ma napig is önzetlenül segít a hozzá fordulóknak kisebb-nagyobb javítási munkákban. Példamutató családi életet él. Két leányt nevelt fel és segített pedagógusdiplomához. Nagyapaként három unokája neveléséből is aktívan kiveszi a részét.

Idén tölti be nyolcvanadik életévét, tavaly volt a hatvanadik évfordulója annak a forradalomnak, amelynek Faragó Imre cselekvő részese volt.

 

„Kiskőrös Város közéletéért”: Gottfried Béla

Gottfried Béla Újfehértón született 1947. december 20-án. Édesapja hivatásos katona volt, így a pályaválasztásán nem kell csodálkozni. Már gyermekként megtapasztalta a katonacsaládok nem könnyű életét, a sok költözést, ami azonban nem tántorította el ettől a hivatástól. Édesanyja egy szociális otthon élelmezésvezetőjeként dolgozott. Egy húga született, aki sajnos már nem él, halálakor négy és fél éves kislányát is ők nevelték fel három gyermekük mellett.

Cegléden végezte el az általános iskolát, itt is érettségizett. Szekszárdra, majd Budapestre került, ahol hivatásos tiszt lett. 1970-ben diplomáztak akkor már feleségével, akit tanítónőként ismernek a kiskőrösiek. 1969. augusztus 30-án kötöttek házasságot, ez azóta is minden évben megbecsült ünnep számukra. Diákszerelem az övék, még az általános iskolából, amit minden családi nehézség ellenére megőriztek a mai napig, mély szeretettel és összetartozással kiegészülve.

1971-ben, 1974-ben, majd 1978-ban fiú-lány-fiú sorrendben három gyermekük született, majd keresztlányuk felnevelését is elvállalták, aki diplomát szerezve már dolgozik.

Három unokájuk van, hozzájuk nem lehet úgy elmenni, hogy ne legyenek sokan, az unokák imádják őket (ez nem költői túlzás, egyszerűen így van) külön kialakított lakrészben velük él a 93 éves anyós, aki napjának nagy részét a számítógép előtt olvasgatva tölti, minden érdekli, ami a világban történik.

Kiskőrösön kezdte a pályáját 1970-ben, de 1973-ban visszakerültek Ceglédre. 1980-tól 1983-ig beiskolázták az Akadémiára, ami nagy áldozat volt a családtól, hiszen feleségének egyedül kellett helytállnia három gyermekkel és a felelősségteljes tanítói munkával, amit mindig lelkiismeretesen, nagy szeretettel végzett. Az Akadémia elvégzése után visszakerültek Kiskőrösre, immár véglegesen.

Volt vegyivédelmi anyagi-technikai szolgálati főnök, technikai helyettes, majd hadműveleti osztályvezetőként teljesített szolgálatot 1999-ig, amikor nyugállományba vonult. Ezután tanított a speciális tantervű általános iskolában, majd öt évig irányította a Tiszti Klub munkáját. Ezt a munkáját (is) nagyon szerette, Gottfried Béla tevékeny, alkotó ember, aki mindig kitalál valami feladatot, és azt becsülettel el is végzi. Óriási szíve van, hatalmas empátiás készséggel rendelkezik, érdekli az emberek sorsa, jólléte, lételeme a segítés, fantasztikus érzékkel és teherbírással szervez programokat, kirándulásokat, mindig megtalálja a legalkalmasabb, de még megfizethető szálláshelyeket, telefonál, intézkedik, alkudozik, mindig van idegenvezető, rengeteg tudás, információ gazdagítja a résztvevőket. Ebben és mindenben segíti, támogatja felesége.

Kitüntetései, elismerései szinte felsorolhatatlanok a teljesség igényével. A Szolgálati Érdemérem összes fokozata (bronz, ezüst, arany), a Haza szolgálatáért ezüst fokozat, Aranykor ezüst fokozat, Kiskőrös kultúrájáért elismerés, 2013-ban már nyugállományúként léptették elő ezredessé. Amellett, hogy a Kiskőrös Helyőrség Nyugállományúak Klubjának elnökhelyetteseként rengeteg társadalmi munkát végez a tagság és a város hasznára, vezetője a Sporthorgász Egyesületnek, itt is szívesen foglalkozik fiatalok nevelésével, rendszeresen ír a Bajtársi Hírlevélbe, ami a nyugállományú katonák lapja. Sokat tesz az egyesület munkájának  megismertetéséért, a társadalmi kapcsolatok erősítéséért.

 

„Kiskőrös Város gazdaságáért”: Markó Péter

Markó Péter Kiskunhalason született 1977. október 21-én, Markó János nyomdász és Stencel Ilona könyvelő gyermekeként.

Általános iskolai tanulmányait a kiskőrösi Petőfi Sándor Általános Iskolában végezte, középiskolába Budapestre járt. A Tótfalusi Kis Miklós Nyomdaipari Szakközépiskola elvégzése után a Könnyűipari Műszaki Főiskolán szerzett nyomdaipari mérnök, majd a Budapesti Műszaki Főiskolán műszaki manager végzettséget.

Már az általános iskola idején besegített édesapja induló nyomdaüzemében. Az akkori ólombetűs kézi szedés környezetben névjegykártyát, meghívót nyomtatott kézi magasnyomó gépeken. Végigkövette a Druk-ker Kft. fejlődését, szakmai gyakorlatait is a kiskőrösi üzemben töltötte. 2001-ben kapcsolódott be a munkába a cég budapesti irodájában, és a másoddiploma megszerzése után átvette a budapesti iroda irányítását, majd ügyvezető lett. Abban az időben indította el az egyedi reklámtermékek nyomtatására alkalmas nyomógép beszerzését, mellyel sikerült biztosítani a nyomda folyamatos munkával való ellátását. A gazdasági válság idején felismerve a hagyományos nyomdai termékek csökkenését, elindította a tekercses csomagolóanyag-gyártást a cégnél, ezzel biztosította a cég jövőjét a változó piaci körülmények között. 2011-ben költözött vissza Kiskőrösre és vette át édesapjától a kiskőrösi üzem irányítását. Azóta a tekercses csomagolóanyag nyomtatására létrehozta a Druk-ker Kft. tekercses üzemét.

Feleségével két gyermeket nevelnek.

Markó Péter elkötelezett a nyomdaipari technológia fejlesztése iránt, ezzel biztosítva és erősítve a partnerek piaci pozícióját, a régió és Kiskőrös fejlődését.

Küldetésének tekinti az édesapja által alapított kiskőrösi nyomdászat folyamatos építése mellett a szakma iránti elkötelezettség meghonosítását. 

Az édesapja által átadott nyomdát bővítve, fejlesztve dolgozóinak létszámát megkétszerezte, ami mára a nyolcvan főt is eléri. Munkássága hozzájárult a kiskőrösi nyomdászat fennmaradásához és további fejlődéséhez.

 

„Kiskőrös Város egészségügyi és szociális ellátásáért: Szabóné dr. Kováts Borbála

Szabóné dr. Kováts Borbála 1947-ben született Békésen egy polgári család harmadik gyermekeként.

1971-ben szerzett orvosi diplomát a Szegedi Orvostudományi Egyetemen. Az egyetem kórbonctani intézetében kezdte pályáját, majd a Bács-Kiskun Megyei Kórház Gyermekosztályán dolgozott 1973-ig. 1973-ban megpályázta Kiskőrös Város KÖJÁL vezetői állását, és azt elnyerve 1981-ig ezt a munkakört töltötte be.

Ez időben vált szükségessé és lehetségessé a Kiskőrösön található gyógyhatású víz gyógyvízzé nyilváníttatása. Dr. Rónaszéki Aladár főorvos az egészségügyi hatástanulmányokat végezte, a hivatalos, adminisztratív hatósági elfogadtatást Kováts doktornő intézte. Bátyja, dr. Kováts Gábor vízügyi igazgató, vízügyi szakmérnök szakmai és eljárási jogi segítségét igénybe véve sikerült elérnie a gyógyvízzé minősítést.

1981-ben közegészségügyi, 1985-ben üzemorvosi szakvizsgát tett. 1981-től 1989-ig üzemorvosként dolgozott előbb a Petőfi Mezőgazdasági Szakszövetkezetben, majd a Vegyesipari Szövetkezetben és a Telefongyárban. Az ipari és mezőgazdasági üzemek sorozatos megszűntével az üzemorvosi állások is megszűntek. Ekkor megpályázta az akkor létrehozott Városi Tisztiorvosi Hálózat főorvosi beosztását, és azt elnyerve 1995-ig vezette a Kiskőrösi Városi Tisztiorvosi Hivatalt.

Azok az erőteljes társadalmi, gazdasági és egyéni élethelyzetekben bekövetkező változások, amelyek a rendszerváltást kísérték, az egyéni sorsokat is erősen érintették, és szükségessé vált az orvoslás fokozottabb kiterjesztése a pszicho- és mentálterápiára. A Testnevelési Főiskola keretén belül indultak ekkor ilyen szakképzések, amelyeken 1998-ban autogéntréning-vezetői, 1999-ben kognitív és mentálhigiéniai szakvizsgát tett. A képzés megkezdésével szinte egy időben többedmagával megszervezte a Kiskőrös Városi Mentálhigiénés Központot, melyet társadalmi munkában 1998-ig vezetett.

1995-ben állami intézkedéssel magánvállalkozássá tették a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásokat. Magánvállalkozó orvosként 1995-től a BÓJA Kft. keretén belül, annak ügyvezetőjeként, vezető szakorvosaként 2016 decemberéig tevékenykedett.

A pszicho- és mentálterápia terén szerzett szakismereteit 1997-től a Paksi Atomerőmű vezetőinek ezirányú továbbképzésében hasznosította. Évenként kb. öt-hat tréninget vezetett egy-egy hetes időtartamban. Ezeket a tréningeket tartja szakmai munkája egyik csúcsának. A Paksi Atomerőmű 1999-től megbízta dolgozói és azok hozzátartozói részére végzendő egyéni pszichoterápiás rendeléssel, heti egy rendelési napban. Ez a megbízása jelenleg is él, ami szakmai hozzáértésének legnagyobb elismerése.

Sok önismeretet fejlesztő csoportot szervezett és vezetett kollégáival Kiskőrösön és környékén. Több helyi és környékbeli üzemben tartott kríziskezelő tréningeket. Egészségügyi ismeretterjesztő előadásokat szervezett, illetve jelentek meg e témában cikkei is a helyi sajtóban. A több mint negyven, városunkban eltöltött év igazi lokálpatriótává tette. Gyakran látni különböző kulturális, különösen zenei rendezvényeinken. Három gyermeket nevelt fel, és ma már kilenc unokának örülhet.

Keresztyén-nemzeti meggyőződését híven őrizte egy olyan korban is, amikor ez nem feltétlenül számított előnynek. Ebből a meggyőződéséből és empatikus egyéniségéből fakad önzetlen segítőkészsége nemcsak orvosként, amelyet sokan megtapasztalhattak környékünkön.

 

„Kiskőrös Város kultúrájáért: Szomorné Szepcsik Éva

Szomorné Szepcsik Éva Kiskőrösön született 1959. február 18-án.

Az általános iskolát szülővárosában végezte, míg az érettségit a budapesti I. István Közgazdasági Szakközépiskolában tette le.

1978 júniusától Budapesten dolgozott, a Posta Központi Távíró Hivatalánál mint gazdálkodási előadó.

1979-ben felvételt nyert a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar – ének szakára, ahol 1983-ban szerzett tanári diplomát. A diploma megszerzése után 1983-tól mint magyar – ének szakos tanár dolgozott a szegedi Dózsa György Általános Iskolában, majd 1987. augusztus 1-től visszakerült Kiskőrösre a Vasvári Pál Általános Iskolába, ahol a munkaviszonya azóta is folyamatosan tart a mai napig.

Még a főiskolán alapító tagként bekapcsolódott a Canticum kamarakórus munkájába, amelynek sokáig tagja volt, és több hazai és nemzetközi versenyen is részt vett. A pedagóguspálya mellett az itt végzett munka is élethivatásává vált. A kórusban magas fokra emelte énektudását, amelyet az énektanításban is hasznosít. Az iskola énekkarát is sokáig ő vezette, jól motiválja, könnyen megszeretteti az éneklést tanulóival. Az iskolai munkája mellett a kiskőrösi baptista egyház énekkarának is a vezetője.

A magyar nyelv és irodalom tanáraként is elismerésre méltó, szakmai ismeretei pontosak, óráira mindig precízen felkészülve érkezik. Határozott nevelői egyéniség, erőteljes hatást gyakorol tanulóira, akik kedvelik egyéniségét és szívesen dolgoznak vele. Osztályfőnökként is igyekszik a rábízottakkal jó kapcsolatot kiépíteni. Az osztályközösségi szellemet megerősíti, segít közösségi taggá válni a nehezen kezelhető diákoknak is. Szívén viseli a gyerekek sorsát, sokat foglalkozott a hátrányos helyzetű tanulókkal. A szülőkkel rendszeres kapcsolatot tart fenn, ők is tisztelik, elfogadják véleményét. Tanítványaival gyakran vesz részt versenyeken, ahol eredményesen szerepelnek. Soha nem sajnálta az időt korrepetálásokra, felzárkóztatásra, kirándulások, táborozások, műsorok szervezésére. Egykori tanítványai gyakran visszajárnak hozzá, folyamatosan segíti és nyomon követi a munkájukat.

A kollégák, szülők és a tanítványok kiegyensúlyozott, munkáját pontosan, nagy szakmai tudással és odafigyeléssel végző tanárnak tartják. Intézményen belül az iskola mindenkori vezetése többször elismerte munkáját jutalommal, dicsérettel. Rendszeresen részt vesz továbbképzéseken, tudását önképzéseken is gyarapítja. A pályán eltöltött eddigi 35 év alatt munkáját megbízhatóan és pontosan végezte. Szakmailag jól felkészült, az igényesség, következetesség jellemzi, öntevékeny, aktív, érdeklődő ember.

A magánéletében példás feleség és anya, három gyermeket neveltek fel férjével együtt.

A kultúra mellett elkötelezett, kiváló közösségi ember, akire mindig lehet számítani, mindenkihez segítő szándékkal fordul. Kimagasló közösségi munkát vállal az egyházközösségben is: kórust vezet, kórustalálkozókat szervez.

 

„Kiskőrös Város nemzetközi kapcsolatainak fejlesztéséért”: Tarnówi Magyarbarátok Társasága

A Tarnówi Magyarbarátok Társasága 1956 óta létezik. A budapesti forradalmi események idején a Tarnówban tevékenykedő, a magyarokat segítő Társadalmi Bizottság utódaként jött létre.

A társaságot Lippóczy Norbert, a legendás tarnówi magyar borkereskedő alapította, aki 1929-ben telepedett le választott hazájában, Lengyelországban. A Tarnówi Magyarbarátok Társasága jelenleg a magyar kultúra terjesztésével, a lengyel-magyar kapcsolatok elmélyítésével foglalkozik, különféle előadások, kiállítások, vetélkedők, könyvbemutatók és egymás kölcsönös megismerését szolgáló találkozók kezdeményezője.

Kiskőrös és Tarnów város önkormányzatai 1993-ban  kölcsönösen aláírták a testvérvárosi együttműködésről szóló megállapodást, s azóta minden évben részt veszünk egymás kulturális és ünnepi programjain, amelyeken a hivatalos delegációk részvétele mellett gyakran fellépnek a városok művészeti csoportjai is, színesítve egymás ünnepi rendezvényeit.

A társaság könyvtárában lengyel és magyar szerzők művei, Magyarországot bemutató albumok, térképek, útikalauzok állnak az érdeklődők rendelkezésére. Azoknak, akik szeretnének megismerkedni a magyar nyelvvel, a társaság évente nyelvtanfolyamokat szervez.

A Tarnówi Magyarbarátok Társasága nagy szerepet vállalt Petőfi Sándor tarnówi szobrának létrehozásában, valamint Antall Józsefnek emléktáblát avattak a társaság székhelyének falán.

Néhány éve, 2012. március 15-e tiszteletére állították fel Kiskőrösön az Erdélyi körkép reprodukcióját, amelynek idehozatalában tarnówi barátaink nagy szerepet vállaltak.

Minden évben nagy tisztelettel adóznak Bem József emlékének, a tábornoknak szentelt állandó kiállítás a reneszánsz stílusú tarnówi városházán tekinthető meg.

2016 októberében Kiskőrös város delegációja és a Tarnówi Magyarbarátok Társaságának tagjai közösen emlékeztek meg a társaság megalakulásának hatvanadik évfordulójáról, valamint az 1956-os forradalomról. A kiskőrösi delegáció tagjai között olyan személyek is voltak, akik az 1970-es évek elejétől részt vettek a két város közötti kapcsolat kialakításában, létrehozásában, valamint az iskolák közötti cserediák-kapcsolatok működtetésében.

 

„Kiskőrös Város településfejlesztéséért”: Varga Ferenc

Varga Ferenc Kiskunhalason született 1963. június 12-én Almási Mária háztartásbeli és Varga Ferenc vasutas gyermekeként, testvérével, Varga Máriával egyszerű neveltetésben részesültek.

Gépészeti technikumba járt, bizonyítványát az Egyesült Államokban szerezte.

Először autószereléssel, majd később autókereskedéssel is foglalkozott.

Az ingatlanfejlesztést, -beruházást, generál kivitelezést 2008-ban kezdte el először Budapesten, majd Kecskeméten és Kiskőrösön párhuzamosan, jelenleg Kiskőrösön folytatja tevékenységeit.

Két gyermeke van, egyik lánya a Corvinus egyetemen végzett nemzetközi igazgatás szakon, jelenleg mester diplomáját végzi a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, emellett dolgozik is. Másik lánya az International Business School-ban végzi tanulmányait Budapesten.

Varga Ferencnek munkája mellett kevés ideje jut a szórakozásra, ilyenkor ideje nagy részét szívesen tölti olvasással, motorozással, vagy utazással.

Varga Ferenc nagy szerepet játszik Kiskőrös város fejlesztésében, leginkább az új otthonok megteremtésében.

Első ütemben egy kilenc-, majd egy nyolclakásos társasházat épített a Kőrisfa utcában, ezt követően kettő-kettő darab ikerházat hozott létre a Vadvirág utcában és a József Attila utcában. Egy 18 lakásos társasház kivitelezését kezdte meg a Liget utca 44. szám alatt, ami Liget Resort névre  hallgat, majd a víztorony mellett, szintén a Liget utcában egy 12 lakásos társasház kivitelezését fogja megkezdeni április hónapban.

Szakmai munkájában precíz, kitartó ember, mindig tettre kész, sikeres vállalkozó.