Közterekre, vagy a tankönyvekbe?
Május 10-én ismét alkalmi galériává lényegült a Kalocsai Színház
előcsarnoka. Ugyan kevésbé profi körülmények között, mint korábban, de
ismét egy szép jövő elé néző helyi alkotó mutathatta be képeit,
szobrait. A kalocsai Wass Albert-szobrot is jegyző Kovács Norbert
mutatkozott be.
A fiatal szobrász középiskolai és felsőfokú tanulmányait is a
művészet iránti rajongás és szeretet határozta meg, így Kecskemétről
Pécsre kerülve szobrászként diplomázott. Korábban már találkozhattunk
műveivel a Dózsa György Gazdasági, Műszaki Szakközépiskola, Szakiskola
és Kollégium könyvtárában, láthattuk alkotásait a Korona Étterem Tornác
Galériájában is, illetve az anno Tomori Pál Városi és Főiskolai
Könyvtárként működő, mára Kalocsai Kulturális Központ és Könyvtár
épületében is. Legutóbb az alkalmi kiállítótérként már többször jól
vizsgázott városi színház előcsarnokának falaira kerültek ki képei, és
egy asztalra szobrai.
Az útkeresőként aposztrofált gyűjteményt Dargay Lajos Prima
Primissima-díjas szobrászművész, Nicolas Schöffer tanítványa-munkatársa
nyitotta meg. A művész beszédében az elismerés épp úgy helyet kapott,
mint a bírálat, a végkicsengés azonban mindenképp pozitív volt.
- Örömmel fogadtam el Norbi felkérését, hiszen támogatni, segíteni kell
azokat, akik indulnak a pályán – kezdte köszöntőjét az elismert művész. –
Nem bírom kiállni, hogy el ne mondjam, én még ilyen kiállítást nem
láttam. Asztalon vannak a szobrok, nincs talapzat, nincsenek olyan
lámpák, amelyek kellenének ezekhez a lumineszkáló képekhez… inkább nem
is minősítem, hiszen ennek semmi köze Norbihoz, ez mások asztala, én
csak mondom a magamét – fogalmazta meg a tárlat „berendezésével”
kapcsolatos észrevételét Dargay Lajos.
– Kétfajta művészet van a szobrászat berkein belül – folytatta,
kifejtvén, hogy az egyik mindig az éppen regnáló politikai hatalom
„ízlését” tükrözi a köztéri szobrok tekintetében, a másik az a fajta
szobrászat, amelynek képviselői tankönyvekbe kerülnek és múzeumokba
helyezik alkotásaikat.
– Amikor pár évvel ezelőtt megismertem Norbit, ő mind a két pólust
messzemenően teljesítette. Csinált köztérit is, csinált rendelésre is,
de meglepetésre csinál olyanokat is, amit most itt láthatunk a
plasztikákkal és a falon lógó rajzokkal egyetemben. Kísérleteinek a
legelején van a Norbi, ezt pedig folytatni kell. Elárulok egy titkot!
Minél egzaktabb lesz a szellemi munka a megvalósítás mögött, annál
inkább letisztul majd a forma. Végezetül elmondhatjuk, hogy Norbiban
benne van a képesség, hogy kutasson, keressen. Az út jó, arról pedig ő
maga dönt majd, hogy a közterek nagy szobrásza lenne, vagy a
művészettörténeti könyvekbe szeretne bekerülni – zárta gondolatait egy
elismerő kézfogás kísértetében a megnyitó szónoka, Kovács Norbert pedig a
megjelentek figyelmébe ajánlotta a tárlatot és egy koccintásra
invitálta őket.