Közmunka „roadshow”: Naplopás helyett meló és elismerés

Legutóbbi beszámolónkból még emlékezhetnek rá, hogy a betonüzemben zajló folyamatokról, és az ott dolgozók véleményeiről számoltunk be. Most sem lesz ez másképp, csak most a Parkgondozó Kft. telephelyéről jelentkezünk.
A nap száz ágra süt, így a haja senkinek se tart már így 10 óra körül, derül ki, amikor fényképezni kezdünk. Enyhíti a dolgozók aggodalmát, hogy mi is inkább tikkadt turistákra hasonlítunk, nem annyira sajtódelegációra.

A parkgondozó területét bejárva gyakorlatilag minden épületben találunk olyat, aki a Startmunka-mintaprogram keretében szorgoskodik. Lengyel Gábort, a parkgondozó vezetőjét még a kezdetek kezdetén diktafonvégre kapjuk, rögtön ki is derül, hogy felügyeletük alatt 51 fő dolgozik. Az asztalos és lakatosműhelyben 10 férfi, míg a kertészetben férfiak és nők vegyesen 16-an vannak. Ám, ez még nem minden: jelenleg 20 fő veszi fel a munkát reggelente köztisztasági karbantartóként, és öten, mondhatni napi szinten az illegális hulladéklerakók felszámolásával foglalatoskodnak.

Nem lepődünk meg, amikor azt halljuk, a városban gondot okoznak az illegális hulladéklerakók.
Azon viszont már igen, hogy bár ezeket komoly költségek árán tudják csak felszámolni, mégis, mint az évelő növények, újra és újra kinőnek a földből a szemétkupacok, a felszámolásukkal dolgozók legnagyobb bosszúságára.
Lengyel Gábortól, aki végig kísér utunkon, a lakatosműhely fele tartva megtudjuk, hogy a közmunkások segítségével legkésőbb fél 8-ig minden reggel rendet tesznek a városban, erre kiemelt figyelmet fordítanak.

Sétánk közben komoly csoportosulást látunk az udvaron. Kiderül, épp képzést tartanak nekik.
Megtudjuk, hogy a kistérségi Startmunka-mintaprogram mezőgazdasági elemében a képzésben történő részvétel kötelező. A résztvevők háztáji állattartás, háztáji növénytermesztés és tartósítás, vagy háztáji növénytermesztési ismeretekről szóló elméleti és gyakorlati képzést kapnak.
Mi egy növénytermesztési-kertészeti képzés közepébe csöppenünk. Néhány felvételt készítünk, és odébb is állunk.

A lakatosműhelyre gyorsan rátalálunk, mert kíméletlen kalapálás hallatszik ki onnét. Balogh Oszkár lakatos, miközben - valószínűleg vandálkodás miatt - behorpadt kukákat igyekszik eredeti állapotukba hozni, elmondja, örült a lehetőségnek, hogy itt dolgozhat, és úgy véli, a jövőben e programnak köszönhetően nőnek az elhelyezkedési esélyei.
Továbbállunk az asztalosokhoz. A műhelyben többi közt a játszótereken, utcákon, parkokban készülő padok és a város frekventáltabb helyein, például a sétálóutcában kihelyezett virágládák alapanyagai születnek meg a dolgozók keze alatt.Roadshownk” ezen állomásán gyors mérleget vonva meg is állapítjuk néhányan, hogy a közmunkaprogram ugyan a kezdeti években elég kuszán működött Kalocsán, ám az elmúlt két évben végrehajtott reformokat nézve elmondható, nem csak hogy értelmesebb feladatokat végeznek a dolgozók, és szervezettebben halad a munka, de a melósok is jobban érzik magukat.
Nem pusztán csak azért, mert sok-sok munka nélkül töltött hónap után végre bért kapnak, hanem azért is, mert az átalakításoknak köszönhetően megszűntek a söprűnyélen támaszkodások is, amit látva a lakosság a tisztességesen dolgozó közmunkásra is rányomta bélyeget, miszerint minden közfoglalkoztatott naplopó.

Az egyik kolléga annyit még hozzátesz kifele menet, hogy csak most jut eszébe, ahogy forszíroztuk ezt a naplopó dolgot, hogy ő észre sem vette, vagyis pontosabban nagyon könnyen megszokta, hogy eltűntek a munkaidőt végigcsacsogó, padon ücsörgő munkások…
Nos, igen… A  jót sokszor oly természetesnek vesszük… pedig tudjuk, hogy annak megteremtéséért a háttérben mindig sokan dolgoznak.