Vasárnap emlékeznek meg a száz éve alapított kígyósi tanyai iskoláról

Özvegye az MTI-nek a centenáriumi ünnepség előtt adott interjúban elmondta, hogy férje 1951-ben került az iskolába, amely egy kígyósi gazda által adományozott telken 1913-ban, a közeli tanyákon élő emberek adományából épült. 1955 óta együtt tanítottak. "Az volt a célunk, hogy a tanyai lehetőségek ellenére tegyünk meg mindent azért, hogy minél kisebb hátránnyal induljanak az életbe a nálunk tanuló gyerekek" – fogalmazott Benedek Istvánné. Elmondása szerint férje nehezen indult a pedagógusi pályán, mert mint kántortanítót és kulákgyereket nem jó szívvel fogadta az akkori városvezetés. Kiskunmajsa "kiutálta", mert nagybátyja kisgazdapárti országgyűlési képviselő volt - jegyezte meg.
    Szólt arról, hogy a nehézségek ellenére, lehetőségeik szerint, minden megtettek azért, hogy az 50-es években kiszolgáltatott magyar parasztság gyermekei tanuljanak, próbáljanak érvényesülni. Benedek Istvánné komoly eredményként értékelte, hogy sikerült elérniük, a kisiskolák országos szövetségének bázis iskolájává választották a Kígyós pusztai intézményt. Ez azt jelentette, ha a tanyai iskolák részére képzés volt, annak bemutatóját mi tartottuk – mondta az idős pedagógus.
    Az özvegy büszkeséggel emlékezett vissza arra, hogy tanyai iskolájuk bekapcsolódott az iskolarádió előadássorozatába, amelyért nívódíjat kaptak, majd az iskolatévé előadásainak is részvevői lettek. "Mindent megtettünk azért, hogy itt a tanyán bebizonyíthassuk, egy iskolának az a fontos, hogy felemelje a fiatalokat" – vallott férjével közösen vállalt hivatásáról. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején Benedek Istvánt a helyiek bizalmából beválasztották a forradalmi bizottságba. "Egy éjszaka eljött hozzánk egy lelkész, akit korábbról ismertünk, és elmondta: a szovjet tankok elfoglalták Budapestet, maguk fiatalok, ne avatkozzanak már bele semmibe sem, mert ez már elveszett ügy" – idézte emlékeit az özvegy. Férje megfogadta az ismerős pap tanácsát, és nem ment el a következő gyűlésre, ennek ellenére hetekig zaklatták a forradalom leverése után.
    "Amikor 1987-ben már lehetett érezni a változás szelét, kapcsolatba léptünk a Kozma Hubáék vezetésével alakuló szervezkedés, a Demokrata Fórum helyi vezetésével, és készültünk arra, hogy elmenjünk a lakiteleki találkozóra" – mesélt a nem túl távoli múltról Benedek Istvánné.
    Férje betegsége miatt végül nem lehettek ott, ennek ellenére később állásuk elvesztésével fenyegették meg őket - mondta. "Felőrlődtünk a zaklatásokban és reálisan számoltunk azzal, hogy el kell hagynunk a pedagógusi pályát, végül mégsem kellett elmennünk, maradhattunk a Kígyós pusztai iskolában" – fogalmazott.
    Elmondása szerint az iskolát egy nagyon jól felszerelt oktatási intézménnyé fejlesztették, amelyhez az iskolarádió és az iskolatévé jelentősen hozzájárult. 1974-ben felépült a tanyasi kollégium, és elvitték a felső tagozatokat. Akkor 11 tanyai iskola működött Kiskunmajsa környékén, ezekből már csak mi maradtunk meg egyedül, mert az alsó tagozatokat is bevitték a központi kollégiumba – mondta.
    A házaspár 1992-ben nyugdíjba ment, Benedek István 1997-ben hunyt el, a Kígyós pusztai iskolát, óvodát és a napközit 1998-ban végleg bezárták. Az intézmény ma a 16 kilométerre lévő kiskunmajsai művelődési központhoz tartozik.
    A vasárnapi centenáriumi megemlékezésen Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke mond beszédet, és megnyitja az iskolatörténeti kiállítást. Az ünnepség keretében az egykori tanítóról elnevezett, ma közösségi házként funkcionáló épület falán emléktáblát avatnak.