Kecskemét összefogásban gondolkodik - Interjú Szemereyné Pataki Klaudiával

Kecskemét az elmúlt években legfeljebb a kistérségében, a város két választási kerületével tartott érdemi kapcsolatot Bács-Kiskun megyéből. A jövőben a megye többi települését tudja-e a megyeközpont segíteni?

Bács-Kiskun megye az egyik legjelentősebb magyar megye. Ha megnézzük csak a gazdasági, a népességi és a területi adatait, akkor világosan látszik, hogy nagyon sok kiaknázatlan lehetőség van még megyénkben.

 Az egyik legnagyobb, a nemzetközi kapcsolatainkat is hosszú távon, pozitívan befolyásoló lehetőség a készülőben lévő, európai Duna-stratégia. Pár hete meglátogatott minket Baden-Württemberg minisztere, aki rögtön össze is kapcsolt minket a stratégiát készítő, és az azzal kapcsolatos munkát koordináló irodával.

 

 

 

A Duna Stratégia már több éve egy lehetőség, de eddig a városok arról panaszkodtak, hogy nincs önerejük a programokhoz

A Duna stratégia folyamatosan frissül, de vannak olyan prioritások, konkrét célok, amelyek mentén közös projekteket lehetne meghatározni. Bács-Kiskun megye előtt megnyitottuk a lehetőséget, hogy bekapcsolódhasson ebbe a munkába. Innen már egyenes út vezet ahhoz, hogy az érintett térségek, tartományok és megyék együtt lobbizzanak azokért a forrásokért, amelyekből a stratégiát életre keltő projekteket finanszírozni tudjuk.

 

Erről egyeztetett már Bajával, Kalocsával, Solttal, csak a Duna-parti városokat említve?

Nagyon friss ez a kapcsolat. Most indul az itthoni munka is. Közvetlen kollégáimat bíztam meg azzal, hogy koordinálják ezt.  

 

Ez már egy konkrétum, más területen is számíthat-e Bács-Kiskun megye Kecskemétre?

A megye mindenben számíthat a megyeszékhelyére. És ez így van rendjén. Azon dolgozunk, hogy a gazdasági teljesítményünk az egész megye gazdaságát dinamizálja. De itt állunk például Magyarország történetének talán legnagyobb EU-s forrásokkal megtámogatott fejlesztési ciklusának a küszöbén. Kecskemétnek és a megyének is az az érdeke, hogy minél több pénzt hozzunk ide. Ezért érdemes, sőt szinte már kötelező is együtt gondolkodnunk és dolgoznunk.

 

 

Azzal, hogy Gaál József a megyei iparkamara elnöke kecskeméti alpolgármesteri státuszt kapott, ezzel a város a megyei gazdasági központ szerepére tör?

Kecskemét nemcsak önmagát, hanem az egész megyét szeretné felhúzni. Szeretném, és ezen keményen dolgozom is, hogy ehhez a munkához minden fontos település vezetőjét megnyerjem.

 Amikor elindult a Mercedes beruházás akkor egy nagyon pozitív tendenciát láttunk. Több polgármester felvette velem a kapcsolatot, és többen bejelentkeztek, hogy ha vannak együttműködési lehetőségek, akkor gondolkozzunk közösen. Akkor elkezdtünk egy közös munkát, aminek az intenzitása ugyan alábbhagyott, de a kapcsolat ugyanolyan erős közöttünk, mint akkor. Fő feladatomnak tekintem hát, hogy dinamizáljuk ezt a közös munkát.

Elsősorban a megye infrastruktúrájának a fejlesztésénél kell összefognunk. A közúthálózatunk olyan szintű elmaradottságban van, főleg, ha az ország nyugati megyéihez hasonlítjuk magunkat, hogy az egyszerűen elszomorító. Autópályánk már van, most itt az ideje a közúthálózat modernizálásának. Azért kell fejlesztenünk, hogy a megye gazdasági potenciállal bíró főbb pontjait összekössük egymással, ezzel is lendítve egy nagyot a teljesítőképességünkön.

 

Milyen fórumban gondolkodik?

Azt a munkát érdemes folytatni, amit a megyei közgyűlés elnöke elkezdett. Magyarán, hogy a polgármesterek fogjanak össze és egyeztessenek. Ezt kell rendszeresebbé tennünk.

 Ebből következhet egy olyan rendszeres polgármesteri fórum is, ahol valódi munkatanácskozások folynak, mégpedig konkrét fejlesztési területekre lebontva. Például területfejlesztésben, idegenforgalomban, iparfejlesztésben gondolkodhatunk közösen. Erről elnök úrral már egyeztettünk.

 Mind közül kiemelném a munkaerőpiacunk szervezését, irányítását. Nagyon sok új munkahely létesült Kecskeméten, és a város lakosságának a létszáma folyamatosan fejlődik. Mi viszont abban gondolkodunk, hogy senkinek ne kelljen elhagynia az otthonát a munkája miatt. Nincsenek olyan távolságok a megyében, hogy ne lehetne ezt egy jó tömegközlekedéssel, egy jó úthálózattal megoldani.

 

Amióta polgármester kevés lehetőséget ad arra, hogy jó kis kecskeméti pletykák legyenek a városházáról. Nem járok túl sűrűn a városházán, de meglepődve tapasztaltam, hogy nem a polgármesteri irodában, hanem a régi alpolgármesteri irodarészben maradt. Szervezetileg hogyan képzeli el a következő öt évben a városházát?

A pletyka gyakran tanulságos és hasznos – mondta egyszer kedvenc íróm, Agatha Christie. Az, hogy most nem tudjuk a várost különféle pletykákkal szórakoztatni, azt jelzi nemcsak nekem, hanem minden kecskemétinek, hogy kemény és komoly munka folyik a házban, hogy Kecskemét a következő öt évben valóban gazdagabb biztonságosabb és nem utolsó sorban szebb város legyen.

 Ami jó, azon nem szeretek változtatni, amin viszont kell, azon mindig szoktam. A gazdaságban és az államigazgatásban végbevitt változtatások miatt átalakult a minket körülvevő világ. Erre pedig reagálnunk kell, különben elveszítjük a versenyelőnyünket, és lemaradunk.

  

Főleg, hogy a legfőbb hivatásunk, a kecskeméti emberek életének, körülményeinek és lehetőségeinek folyamatos javítása. Ahhoz, hogy célt érjünk, egy új szervezet szükséges. Megérett az idő arra, hogy alapjaitól kezdve újragondoljuk a működés struktúránkat. Ezért vágunk bele az önkormányzat modernizálásába.

 Ketté kívánom bontani a városházán zajló munkákat, a hatósági, valamint az önkormányzati feladatokra. Az egész felépítésünket ennek fényében fogjuk újragondolni. A konkrét javaslat már a közgyűlésünk napirendjén szerepel.

 Az irodámban pedig nagyon praktikus okokból maradtam. Az egyik, hogy itt kialakult egy profi és jól működő munkaszervezet, amit nem akartam megzavarni egy költözködéssel. A másik pedig, hogy megszoktam ezt az irodát, mert itt kezdtem el a városvezetői munkát, amiért megdolgoztam és mellesleg mert innen a legszebb a kilátás a városra.

 

Egy-egy várost a kulturális élete alapján ítélnek meg többnyire, mi ezen a téren a koncepciója?

Jelentős kulturális értékeink vannak, amikben hatalmas lehetőségek rejlenek. Az elmúlt években alaposan kielemeztük, hogy mink van, és mit hozhatunk ki belőlük.

 A mi feladatunk az, hogy egyfajta mecénásként egyrészt ott álljunk a kultúra mögött, másrészt a gazdaságot is beállítsuk a támogatók közé. Ehhez persze a művészeti intézményeknek és műhelyeknek is változtatni kell a gondolkodásmódján. Össze kell fogniuk. Úgy látom, hogy elkezdtek a kulturális élet szereplői úgy gondolkodni, hogy nem önállóan, hanem közösen jelenjenek meg. Máris sikereket érhetnek el.

 Ennek szép példája, hogy a Velencei Biennálén is megjelenhet Kecskemét. A gyermekeket is megszólító fesztivál központi témája a zene lesz. Kodály városa megmutathatja az értékeit. A zeneiskolánkhoz csatlakozni fog majd az Animációs Filmstúdió a Magyar Népmesékkel, valamint a Ciróka Bábszínház is. Most az a feladatunk, hogy december 20-ig összeállítsunk egy olyan egynapos programot, amivel Kecskemét és rajta keresztül Magyarország bemutatkozik.

 

Egy új polgármester esetében az első kérdésnek kellett volna lennie, hogy számíthatnak-e a kecskemétiek új helyi adóra?

Kecskemét egy olyan város, amelyik nemcsak a jelenben gondolkodik, hanem a jövőjét is alakítani akarja.

 Vagyis, azon túl, hogy fenntartjuk az orvosi rendelőinket, bölcsődéinket, óvodáinkat, iskoláinkat, valamint a közútjainkat és köztereinket, fejleszteni is szeretnénk azokat. Nagyon nagy feszültségek vannak a városüzemeltetési költségek területén, a zöldfelület gazdálkodás a járdák az utak felújítása kapcsán. Minden más város egy un. : kommunális adót használ erre a célra, amiben ahhoz, hogy a közös zöldterületek, járdák, utak folyamatosan karban legyenek tartva, fellegyenek újítva. Csak a sorban álló utak építési költsége maga négy milliárdnyi forrást igényel és a régi utakhoz, járdákhoz még nem hozzá sem nyúltunk.
Ami a kecskeméti embereknek teljesen természetes, mármint, hogy tiszták legyenek az utcák, télen el legyen takarítva a hó, és egyre jobb legyen a közvilágítás, az pénzbe kerül. Ezt a pénzt pedig elő kell tudnunk minden évben teremteni. Ilyen világot élünk.
 

 

 Természetesen a gazdaságunk talpra állásával nőttek az adóbevételeink, viszont látni kell azt is, hogy egy lábon nem állhatunk. Akkor előbb-utóbb eldőlünk. Ne feledjük azt sem, az EU-s források mellé oda kell tudni rakni az önrészt is. Ezért el kell gondolkodnia a városunknak azon, hogy mi lehet az a másik láb, amin keresztül előteremtjük az intézményeink és útjaink fenntartásához és fejlesztéséhez szükséges forrásokat.

 

 Ehhez az kell, hogy átgondoljuk, pontosabban, hogy újragondoljuk a város finanszírozási és fejlesztési struktúráját. Amiben az adók is szerepelnek. De nem, mint főszereplők, csak mint nagyon fontos szereplők.

 Elindult az a munka a városházán, amivel ezt az új struktúrát nemcsak kidolgozzuk, hanem fel is építjük, és működtetni fogjuk. 

Oltyán József