Visszakerültek a szobrok a Nagytemplom tetejére

A két napon át tartó daruzás csodájára jártak a helyi általános iskolások és az óvodások is, akik testközelből szemlélhették meg az akkor még a téren pihenő szoborelemeket, valamint Szent Pál kardját és a kezében tartott (leveleit szimbolizáló) könyvet, illetőleg a mennyek kulcsát, amely Szent Péterhez tartozik. Az apostolok megújult szobraira dr. Bábel Balázs érsek szórt áldást a magasban.

A szobrok eredetijét 2007-ben távolították el a homlokzat fölső részét lezáró párkányzatról. Akkor egy szélvihar tépte ki Szent Péter kezéből a Mennyország kulcsát, ez hívta föl a figyelmet arra, hogy a szobrok fölött eljárt az idő. Az óta elkészültek a másolatok. Az eredetikkel kapcsolatban fölvetődött, hogy azokat a Katona István Ház udvarán helyeznék el, de jelenleg mások az elképzelések. Amint azt Vörös Mártától, a felújítást vezető építészmérnöktől megtudtuk, az eredeti szobrokat is helyreállították, kipótolták. Jelenleg az Érseki Kastély kertjében pihennek, amíg át nem kerülnek végleges helyükre, a palota mellett álló kanonok-ház udvarába, a későbbi beruházás nyomán kialakítandó kiállító- és látogatóközpontba.

A másolatok az ország két különböző pontján készültek. Szent Péter szobrát az őrbottyáni Schütz Zoltánnal közösen faragta újra Böjte Horváth István, erdőkertesi műhelyében. Szent Pál szobrát a Makó melletti Apátfalván alkotta újra Szigeti Márton és a veresegyházi Módy Péter, aki az általuk használt módszerről is tájékoztatta portálunkat.

– Igazi szobrászi kaland egy ilyen régi és ilyen nagyméretű szobor másolatának elkészítése, hiszen meglehetősen ritka, hogy egy három méter magas barokk szobor teljes újraalkotásával bízzanak meg valakit – kezdte Módy Péter. – Már a korhű szerszámok elkészítése is külön rekonstrukciós feladat volt. Ezeken a szobrokon mélyebb üregeket, különböző görbült felületeket kellett faragni. A szobor felszínéből lehetett visszakövetkeztetni, hogy milyen kanalas vésőket, speciális faragóeszközöket használhatott a mester. Vannak leírások, hogy milyen szerszámokat használtak a barokk kőfaragók, ez nagy segítségünkre is volt, de ilyen szerszámokat ma már nem használnak, legalábbis a kőfaragók. Manapság a faszobrászoknak vannak hasonló eszközeik – mondta a szobrász-restaurátor, akinek egyébként ez volt az első ilyen nagyszabású teljes szoborrekonstrukciós feladata. A szombathelyi székesegyház homlokzatát lezáró timpanon két végén álló, hasonlóan nagyméretű szobrok felújításánál már dolgozott ugyan – egyébként ott is Szent Péter és Pál szobrán –, ott azonban nem kellett a szobrokat újrafaragnia, hanem csak restaurálta azokat, s ott inkább az okozott nehézséget, hogy a helyszínen, állványzatról kellett dolgoznia.Módy Pétert arról is megkérdeztük, hogy a munka során a modern technika vívmányait is fölhasználták-e.
– Pontozógép segítségével készítettük a másolatot, modern technikát nem használtunk. A pontozógép, másképp pantográf egy olyan csuklós szerkezet, amelyet már évszázadok óta használnak szobrok, faragványok másolásához, így a módszerünk teljesen tradicionális volt. [A pantográf kétdimenziós változata másoló és nagyító „rajzológépként” is ismert – A szerk.]

Hagyomány, hogy Szent Péter szobrának érdekessége volt a kulcsot tartó keze, arra ugyanis hat ujjat faragott a szobrász. A most készült másolatnak viszont ’csak’ öt ujja van a kulcsot fogó kezén. Hogy miért, azt Böjte Horváth Istvántól tudtuk meg.– A hatodik ujjnak a szobron már nyoma sem volt, már maga a kulcsos kéz sem az eredeti. A kéz jól láthatóan letört valamikor régebben, és azt még csak nem is mészkőből, hanem egy vöröses árnyalatú homokkőből faragták újra, ekkor már öt ujjal. Mi ezt, a meglévő változatot követtük. A kiegészítést fém csapokkal erősítették a szoborhoz. Ez az illesztés egyébként már igen leromlott állapotban volt, a kéz mozgott, szerencse, hogy nem okozott balesetet. A szobor konstrukciója ezen a ponton egyébként nagyon sérülékeny volt, mivel a nem kis tömegű kar az ott alig tíz centiméter vastag drapériához csatlakozik. Itt egy kicsit változtattunk is a szobron. Az anyagot valamivel vastagabba hagytuk a kar kapcsolódásánál, hogy ezzel növeljük a teherbírását, de természetesen oly módon, hogy az a megszokott nézőpontokból ne legyen látható.

Böjte Horváth István arról is beszélt, miben különbözött az ő módszerük a korábban ismertetett pantográfos megoldástól.
– Mi is hagyományos eszközökkel dolgoztunk, ám a másolat leképezéséhez más módszert, bár szintén nem modern technikai eljárást alkalmaztunk. Vas rudakból hegesztettünk egy-egy azonos méretű keretet az eredeti szobor és a kőtömb köré, és annak éleihez viszonyítva határoztuk meg a térbeli pontokat. Úgy ítéltük meg, hogy ekkora méretekben ez kevésbé körülményes, mint a pantográfos módszer. Hátránya viszont, hogy nekünk a szobor elemeit a végleges formában egymásra kellett tennünk, így a teljes nagyságú tömbön dolgoztunk [a szobrok egyenként négy, egymásra helyezett rétegkőből állnak]. Ehhez építenünk kellett egy fedett színt 24 négyzetméteres tetővel, az alatt faragtuk a szobrot, állványról. Így csak a szállításhoz kellett elemeire szétszednünk a szobrot.Az új szobrok egyébként az eredetiekhez hasonlóan hazai anyagból születtek újjá. Mindkét szoborhoz a 10-12 millió évvel ezelőtt az egykori Pannon beltenger üledékéből keletkezett fertőrákosi mészkő tömbjeit használták föl. A tömböket idén bányászták, aminek nagy jelentősége volt a munka során, mivel a frissen bányászott, úgynevezett bányanedves követ könnyebb faragni – amint azt megtudtuk Módy Pétertől. Az ilyen kövek a szárazaknál még sokkal több vizet tartalmaznak, bennük a mész egy része oldott állapotban van, ezért puhábbak, kevésbé ridegek, vagyis jobban megmunkálhatóak. A száraz levegőn a kő lassan elveszti a nedvességtartalmának jelentős részét, az oldott mészkő belül kikristályosodik, ami keményebbé, ridegebbé teszi a követ. Ettől a lepattogás, lehasadás veszélye is megnő, ami szintén a faragók munkáját nehezítette volna.

Korábban – tévesen – azt írtuk, hogy a szobrokat augusztus végén, a Szent István Napok idején helyezik vissza, akkor azonban csak a kőkorlát elemeit emelték helyükre és rögzítették. Valójában akkor még csak az egyik szobor állt készen a visszahelyezésre, a másik szeptember 4-én érkezett csak városunkba.