Valóban egy ostoba országban élünk?

Tényleg elképesztően unalmas már, hogy minden hülye újságíró azon rugózik, hogy milyen gazemberek vagyunk mi itt az Alföldön. Álljon itt egy rövid írás, hogy miért nő Kecskeméten a lakosságszám rohamosan a rendszerváltás óta és máshol miért nem.

Mert az az igazság, hogy az elmúlt 40 évben menő lett Bács-Kiskunban élni!

Okádni kell a hazai tájékoztatástól, mert téma híján mára szinte minden mérvadó orgánum havi feladatai között sorolja, hogy legalább egy alkalommal "Aranyháromszögezzen" "olajszőkítőzzön", "borhamisítózzon" egyet, csak úgy passzióból. Mindenki, az Index-től a HVG-n át a Népszabadságig, mint tegnap az Origo is.

Index : Itt a 20 legnagyobb magyar borászat

Origo: Térképen is látszik az olajosok pénze

A történetek mára szinte kínosan sablonossá váltak. Amikor még az Index pár éve oknyomozó anyagokat készített az olajszőkítésről, talán volt némi izgalom a dologban. Persze hiába derült fény korrupt politikusokra, azért az alföldi élni akarást könnyebb volt lesajnálni, mint szemébe nézni ma is aktív, a fekete pénzekért mondjuk Akasztóra, Soltvadkerte, Izsákra utazgató politikusoknak, színészeknek, és egyéb közéleti szereplőknek.

Pedig ha az okokat egyszer valaki felmerné tárni, hogy honnan is származik ennek a "semmi homokon" lévő térségnek az élni akarása, akkor egészen az ötvenes évekig kell visszalapátolni a múltba.

Bizony még Rákosi és Kádár volt az, aki az itteni nagy szegénységet látva a kiskőrösi térségben élők számára adómentességet engedett. A megye déli részén lévő Jánoshalmán, ahol korábban 2700 hektár szőlő és gyümölcsös volt és Kecskemét után az ország legjelentősebb kertészeti termelése zajlott a háború előtt, a szocializmus 12 állami gazdasággal jelent meg. A helyi gazdák, ha bármit termelni mertek a háztájiban, akkor annak harmadát kellett leadni a közösbe, így pár éva alatt fel is számolódtak a kiskertek. Jánoshalma nem bírta el a rengeteg hülye párttitkárt, tönkre is ment. Ezért ma összesen 70-80 hektáron termelnek szőlőt, az emberek szegények és általános a kilátástalanság. Soltvadkerten pedig semmit nem kellett fizetni a rendszerváltásig a háztájiban termeltek után, és láss csodát ma az ország legnagyobb hegyközsége a soltvadkerti a maga 3200 hektárjával, nem mellesleg a legmodernebb szőlő és borászati technológia is itt van az országban.

Például a jánoshalmi Ádám Gyula a sok ezer hektoliteres borászat tulajdonosa a megmondhatója, hogy amikor a korábbi gazdag jánoshalmi térségben a hetvenes évekre, jó ha egy gazdának volt összesen 2-3 hekto' bora, addig a vadkertiek az első műanyag tejeskocsikban százhektós nagyságban kereskedtek a borral.

Soltvadkerten a pár éve az Év vállalkozójának választott hatalmas szerszipari kombinátot vezető Schiszler Péter elmondta, hogy a hetvenes években, amikor összeházasodtak a feleségével az ő szüleitől egy új emeletes házat kaptak, amit az apósáék berendeztek és a két család földet, traktort és üzletet adott a "gyerekeknek" - de azt is elmondta, hogy ez teljesen hétköznapi volt akkoriban vadkerten’.

Tehát az Aranyháromszögben negyvenéves kultúrája volt annak, hogy nem kell adót fizetni és az egyéni kreativitás alapján az ügyesebb él jobban. Az emberek egymástól látták, hogy miként kell házi lepárlót működtetni úgy, hogy a fináncok ne vigyék el a főzőt, hogyan kell a hátsó épületben úgy bort termelni, hogy "felesben" azért még jó legyen... Tömegesen vannak 20-40, de akár 100 hektós "beton kádak" a térség házaiban, amelyek körülbelül úgy néznek ki, hogy a garázs felét a padlásig medenceszigeteléssel felbetonozták. Persze ezek a pincék az ezredfordulóra kiszáradtak és tönkrementek 30-40 évnyi „munka” után, ugyanis a koracél tartályok átvették a helyüket.

Jól jellemzi a térséget, hogy itt sem a termelőszövetkezeti sem az állami gazdasági termelési forma nem honosodott meg igazán. Ami volt, mint például a pirtói szövetkezet, azt az ország első öt leggazdagabb szövetkezete között tartották  számon. (A pirtói szövetkezet korábbi vezetője a térség mai politikai vezetője is, mi több az egész dél-alföldi régió FIDESZ pártigazgatója egyben Kerényi János, aki nem mellesleg ma a Bács-Kiskun megyei kormánymegbízott, ahol az országban egyedülállóan nincs tartozása a hivatalnak sem a beszállítók, sem az állam felé!)

 Az állami beavatkozást sosem tűrte jó szemmel ez a térség, például a rendszerváltás után létrejött hegybírói rendszer kapcsán Kiskőrösön is lett ugyan hegybíró 91'-ben, de a megválasztása másnapján „véletlenül” beleesett a szőlőkarók közé és úgy megsérült, ha mindjárt le is mondott...

és a politika...

Furcsa, hogy miközben az igazi fellendülést a térség a szocializmusnak köszönheti, talán a hatvanas évektől számítható polgárosodás következtében a politikai orientáció a jobboldali tradíció felé terelte az embereket. (Ez először egy túlzó sznobságban, majd egyre értékesebb kulturális élet képében öltött formát.) Egyszerűen kínos volt a szocialista állampolgár képe. Itt gazdag termelők éltek, akik szerettek jól élni és soha nem 8, hanem 12-16 órát dolgoztak. Talán nem is értették, hogy mások miért nem dolgoznak többet, hogy jobban éljenek...

  Így a térségben már nagyon korán kialakult a mintapolgár képe. Az Aranyháromszög mintapolgára kreatív, szorgalmas, egészséges, innovatív, tartozásmentes és a betyárbecsület szabályait a sírjáig hordozó. Másnéven: rendes ember! Ez afféle, "tudom, hogy tudod, hogy tudom" szemlélet mentén összekovácsolja az ittenieket. Persze itt is vannak szarháziak, de azokat hosszú távon vagy kiközösítik, vagy megnevelik.

Például egy kiskőrösi borászat pár éve "versenyborokat" készített, ami azt jelenti, hogy volt pár palacknyi jó bora, amelyekkel a versenyeken nyert, de nem volt mögötte valódi mennyiség. Amikor a többi borász erre elkezdett panaszkodni egy térségbeli "főgóré" kijelentette, hogy adjunk neki is pár évet és ebből a szürke állapotból egy-két év múlva majd kijön és akkor végre lesz Kiskőrösnek is egy jó borászata! (Ma is zajlik ez a különös folyamat, hiszen ha megnézzük milliárdos borászati fejlesztésre is találhatunk Kiskőrösön, aminek a fejlesztéseit a legfelsőbb állami vezetők adják át évről-évre, miközben egy valamire való bor még nem került ki a „mintaborászatból”!!!)

Persze vizsgálhatjuk az origo által áramlopáson fogott Szervászky cukrászdát is, ahol a tulajdonos apja Szálasi idején vérbíró volt, a veje pedig az a Suhajda Krisztián aki a megyei Jobbik elnöke jelenleg és nem mellesleg a 60-80 ezer hektoliteres Boranal borászat egyik örököse. A vér nem válik vízzé... Ebben a térségben el kell dönteni, hogy sutyerák cukrászatot vagy borászatot üzemeltet valaki vagy náci politikai nézeteket vall. Együtt a kettő nem megy, mert akkor jön valamilyen kommandó, a helyiek ugyanis ha nem sikerül valakit megnevelni, kiközösítik.

Nem irigykedni kell, hanem dolgozni...

Mára az ország szőlőtermelésének legalább a felét a kiskunságban termelik. Miközben az ország hegyközségei szegények, mint a templom egere a soltvadkerti hegyközségnek például tízmilliós tartaléka van (volt), köszönhető elsősorban Frittmann Jánosnak, aki már a rendszerváltáskor látta, hogy a minőségi borászaté a jövő. Az Origo cikke kiemeli, hogy itt mennyit nyernek a pályázatokon ebben a térségben. Igen, mára elmondható, hogy a kiskunságban a borászatok technológiája jó tíz évvel előzi meg az országban általános borászati technológiákat - ebből adódóan az Index múlt heti cikke az ország legnagyobb borászatairól szinte behozhatatlan előnyt jelent a térségnek a következő évtizedekre. (Azt, hogy a többi, az alföldiek mellett mára szinte gazrázsborászattá zsugorodó neves borászatok mit szólnak ehhez az alföldi fejlődéshez jól kivehető abból, hogy a villányi "borászpolitikus" átverekedte az új hegyközségi törvényt, amit nevezhetünk egyszerűen Alföld ellenes törvénynek is.)

Viszont az élet utat tör magának. Hiszen a térséget erősíti újra az izsáki Royalsekt Zrt, aki a valamikori kombinát 240 ezer hektoliteres tárolókapacitásával, pezsgőgyártási kultúrájával (az ország legjelentősebb tárolókapacitása van Izsákon) az ezredfordulón a hazai pezsgőgyártásba bepofátlankodó németektől, az elmúlt években az évi 20 millió palackos hazai pezsgőpiac harmadát vette vissza például a legolcsóbb (és sokak szerint az egyik legfinomabb) minőségi Szent István vagy a kalocsai mintás pezsgőivel. 

...

A sor még nagyon hosszan sorolható lenne, viszont megállapítható, hogy minderre az alföldi élni akarásra ugyan lehet irigykedni, de e mögött évtizedes szorgalom van, amit inkább példaként kellene körbehordozni az országban, mert a nyafogásból vagy az irigykedésből nem lesz gazdagabb vagy boldogabb senki!

Oltyán József