A programért felelős alpolgármester, néhány napja
tájékoztatót tartott a sajtó képviselőinek a program jelenlegi állásáról, mivel az lassan félidejéhez közeledik.
Filvig Géza, akkor hangot adott azon meglátásának is, miszerint a
tavalyi és az idei program messze szervezettebb az előző években
látottaknál. Illetve egyúttal értékteremtőbb, értelmesebb.
- A korábbi években az volt a jellemző Kalocsán, hogy a közmunka
programba felvett 130 ember fele söprűt, fele lapátot kapott, és
kivonulva a város különböző pontjaira, ahol a nap nagy részében nem
csináltak semmit, csak támasztották szerszámaikat, a lakosság érthető
felháborodásának kíséretében – mondta akkor a közmunkaprogram felelősévé
idén kinevezett alpolgármester.
Filvig annyit még hozzátett, hogy mindezekkel szemben már tavaly is
alaposabb program kivitelezést valósítottak meg, amit mi sem bizonyít
jobban, mint az a minisztériumi elismerés, melyet ezért kaptak.
Az alpolgármester véleménye szerint a tavalyi eredményeknek köszönhetően
támogatták az idei évre beadott pályázatukat teljes egészében, melynek
köszönhetően 247 főnek tudnak értelmes, értékteremtő munkát adni.
A széles körű program repertoárjában az állattenyésztéstől a lakatos- és
asztalosmunkákon át a kertészetig minden megtalálható. Most a
betonüzembe látogattunk el, ahol azok a térkövek gyártása is zajlik.Az üzem közelében nagy a zaj, forog a betonkeverő, oda-vissza
cikáznak a dolgozók a talicskákkal, míg mások formákba öntik és simítják
az anyagot, amin aztán a város valamely részén mi is járunk majd.
A dolgozók a térburkolatok gyártásával a Kalocsai Vagyonhasznosító Kft.
munkáját is segítik, hiszen városi közintézmények köré-elé kerülnek az
általuk gyártott burkolatok.
Jánosity József brigádvezető büszke csapatára, azt mondja, szinte
egytől egyig igen nehéz sorsú emberek dolgoznak az üzemben, és
mindannyian osztják véleményét, miszerint a közmunka programnak
köszönhetik, hogy el tudják tartani családjaikat.
- Az én feladatom az, hogy a folyamatokat átlátva eldöntsem, hogy ki mit
csináljon, hova álljon, mire figyeljen, illetve én rendelem meg a
sódert és a cementet, amikor már fogytán van – mondja a brigádvezető,
akitől azt is megtudtuk, hogy 20 fős csapatával naponta 10 méterszer 34
méternyi járólapot és 25 négyzetméterre való térkövet gyártanak.József tavaly is benne volt a közmunka programban, és idén
december 31-ig biztos, hogy benne is lesz. Úgy érzi, ez a közel egy év
nem csak anyagilag segíti meg.
- Minden itt töltött nap, minden egyes folyamat részleteinek megtanulása
esélyt teremt arra, hogy ha ennek vége, akkor ezzel az új
szakismerettel, valahol fix munkát találjak – mondja.
Jánosity József eredeti szakmája épületvillamosság, amire látszólag nap
mint nap szükség van, mégsem talált négy éven át munkát, pedig a
munkaügyi központban is regisztrált, ahol elmondta, hogy bármilyen
munkalehetőség érdekli. Mindenképpen szeretett volna dolgozni, mégsem
tudott elhelyezkedni.
- Igazi mentsvárnak bizonyult ez a lehetőség. Egy egyéves és egy
tizenkét éves gyermeket nevelünk a párommal, albérletben lakunk. Minden
forintra szükségünk van. Ez a legfontosabb, de nem csak ezért fontos,
hogy eljárhassak dolgozni. Képzelje csak el, hogy egy férfi önérzetét
milyen mélyen aláássa, ha nem tudja megteremteni a családja számára a
mindennapi betevőt… - tekint a dolgok mélyére a brigádvezető. Nem tudunk
és nem is akarunk vele ezen vitatkozni, hisz mi is tudjuk, a
munkanélküliség hosszú távon nem csak a családi kassza tartalmát, hanem
magát az embert is felőrli.Beszélgetésünk közben már keresik Józsefet. A keverőnek akad
valami kérdése, mennie kell. Azt még gyorsan megmutatja, milyen
térköveket, szegélyköveket és járólapokat gyártanak épp. Hozzáteszi:
mindig mosolyog egyet, amikor olyan helyen járnak a családdal, ahol
tudja, hogy az általuk gyártott térkövek simulnak a talpuk alatt.
– Ez a munka nem csak rólunk szól. A városról is. Én örülök annak, hogy a
munkák eredményeként megszépülhetnek, igényesebbé válhatnak akár az
egyes parkokhoz tartozó sétányok vagy az óvodák-iskolák, és a például a
sportpálya környéke.