Kiragadott idő – Jónás Péter kiállítása Kalocsán

A 17 órakor kezdődő megnyitó alaphangulatát Borbély Lászlóné és Farkasné Böjtös Beáta gordonkajátéka adta meg, akik Kummer cselló duettjének, egy Händel témára, a Xerxés győzelmi kórusának dallamára írt, variációinak három tételét adták elő.
A továbbiakban Tamás Eszter művészettörténész megnyitó beszédében méltatta a fiatal alkotó eddigi munkásságát, és segített a hallgatóságnak a művek értelmezésében, majd a közönség figyelmébe ajánlotta a kiállítást.A tárlat anyaga egy nyolc-tíz év alkotó tevékenységét fölölelő válogatás. A valóságot sajátos nézőpontokból ábrázoló, valós élményekre épülő alkotások a minimalizmus és hiperrealizmus határterületeire kalauzolják a nézőt. A művészt az anyagszerűség, az anyag mikroszerkezete, a pillanat megragadása foglalkoztatja, miközben sokszor maga a kép monumentális mérete is hatást gyakorol, sokszor még föl sem ismerve, mit ábrázol valójában. A témaválasztásban gyakran fölbukkannak az asztalitenisz jellemző tárgyai, asztal, ütő, hiszen ez a sportág a művész hobbija is egyben, emellett épület- és tárgyábrázolások, úti élmények adják a tudatosan végigjárt, sorozatokba rendezett absztrakció alapanyagát.– Előző években tettem kísérleteket arra, hogy az ábrázolt objektumokat más vonatkozásban is megvizsgáljam. Ez az attitűd inkább felfedezhető a mostani állapotban. Jelen volt egy olyan koncepció, ami egy hagyományos értelemben vett absztrakciót foglalt magában. Gondolatilag a rész-egész problematikája foglalkoztatott. Egy nagyobb egység naturálisabb megjelenítése után folyamatos egyszerűsítéssel jutottam el egészen odáig, hogy teljesen emblémaszerűvé,”minimalista” jelekké váltak a formák. Később a „jelek” önálló formájukban, majd síkszerű alakzatként köszöntek vissza egy képen belül, így egyfajta transzformálódás ment végbe – nyilatkozta munkatársunknak Jónás Péter.

– A festményeken a fotó képiségéhez hasonlatos, kivágások jelennek meg. Értelmezhető mindez úgy is, mintha idővel egyre közelebb kerülnénk egy szerkezethez, egyre kisebb metszetekben bontanánk tovább a formát. Lehetőség szerint ezzel a folyamattal ellentétesen növekedhet a kép mérete. Itt még részben formalista jellemzők vannak, későbbiekben csak és kizárólag az anyagszerűség fog dominálni. Mozaikszerű elrendezések, mezőkben való gondolkodás, a struktúra mélyebb vizsgálata, ritmus és rendszer keresése vezet a tárgytól való teljes absztrakcióig, miközben a látványelvűség is megmarad, sokszor egyfajta rejtvénnyé válva a néző számára.