Stettner Sebestyén kiállítása

A magyarországi barokk művészet az 1730-as években ért az itáliai vagy bécsi eredetű barokk festészet nyomdokaiba, vált képzőművészeti köznyelvvé a helyi német, morva vagy cseh földről érkezett mesterek keze nyomán. Az évszázad második felében, egy radikális ízlésváltozás következtében megjelentek a rokokó és a klasszicizáló késő barokk jellegzetes stílusjegyei, formái. Velük egy új művésznemzedék, gyakran egyazon családi műhely tagjaiként. A módosabb szerzetesrendek, vagy a gazdag adományozókkal megáldott plébániák ekkor kiselejtezték a divatjamúlt barokk berendezéseiket és újakat rendeltek. Talán ezért is ismerünk oly kevés megmaradt műtárgyat a magyarországi művészettörténet 1720-1740-es éveiből. Ha meg is maradt az utókor számára néhány jelentős műegyüttes, azok alkotóinak nevét legtöbbször homály fedi.
A bajai Szent Antal plébániatemplom, a ferences barátok temploma és kolostoruk, illetve a Rókus-temetőkápolna barokk oltárképeinek, berendezései készítőinek neve is sokáig volt ismeretlen a kutatók előtt. 2011-ben a Szabadkai Városi Múzeum főrestaurátora, Korhecz-Papp Zsuzsanna - hosszas "diplomáciai" előkészítő munka után - restaurálta a bajai Rókus-temetőkápolna barokk oltárképét, a budai barokk festő, Stettner Sebestyén (1699-1758) Skapulárés Szűzanya című mesterművét. Több más Stettner mű mellett tavaly a Szabadkai Városi Múzeumban, majd Szegeden, idén pedig március 20. és május 31 között Baján lesz látható a Nagy István Képtárban. A kiállítás március 27-én, csütörtökön 17 órakor nyílik.