Egyre nő a bajai Jánoska eresztés iránti érdeklődés

"Kedves Bajaiak, tisztelt Vendégeink!

Újra eltelt egy év... Újra útnak indult a róla elnevezett városrészből Nepomuki Szent János - közismert becenevén Jánoska - szobra. Útnak indult az őt hordozó tisztelői vállán, majd vizeink hullámain, hogy megérkezzen a város szívébe.

Minden évben elhangzik Nepomuki Szent János életének története - azért, hogy mindazok, akik először találkoznak a Jánoska-eresztés hagyományával, tudják, kiről és miről szól ez a szép szokás.

 

Kiről? - A hajósok, halászok, vízimolnárok, azaz a vizeken járó és vizek partján élő emberek védőszentjéről.

Miről? - A víz partján élők oltalomkereséséről, a késői utókor emlékezéséről, egy épségben megélt újabb esztendő öröméről, boldogságáról.

A ma ünnepelt szent a halálának körülményei nyomán lett a védelmezője mindazoknak, akik a vizeken közlekedve nap mint nap kockára teszik épségüket és életüket, s azoknak, akiknek hajlékát veszélybe sodorhatja a víz szeszélye, ha jön az áradás.

 

Ki volt ő és hogyan halt meg? 

 

Jánoska, azaz  Nepomuki Szent János a 14. században a cseh Vencel király  feleségének gyóntatója volt, akit a király épp a gyónási titok őrzése, ki nem szolgáltatása miatt végeztetett ki. A szent tisztelete a 18. század óta terjedt el Európában. 

 

Amikor Vencel király kivégeztette őt, s a prágai Károly-hídról titokban a Moldva vizébe dobatta, csodajelek adták a nép tudtára, 

hogy mi történt, s hogy nem egy egyszerű pap végezte be földi pályafutását, hanem Istennek egy kedves embere, egy szent.

János testének helyét a víz felszínén apró fények – egyesek szerint csillagok, mások szerint mécsesek – jelezték. A nép kiemelte a testet a vízből, hogy az illendő végtisztességet megadhassák számára.

 

A szent már saját korában is nagyon kedvelt volt a cseh nép körében, mert bár előkelő körökben mozgott – lévén a királyné gyóntatója – soha nem feledkezett el kis szülőfalujáról és egyszerű származásáról, holtáig támogatta, látogatta, oltalmazta a szegény családokat.

 

A Jánoska-szobrok két jellegzetes testtartásban szokták ábrázolni a szentet: vagy a kezében tartott és szeretettel szemlélt feszülettel - mint a ma idekísért szobra is -, vagy a szája elé emelt ujjal

 

Erről a gesztusról is fontos beszélnünk. Szent János felszentelt pap volt, aki kiszolgáltatta az Egyház szentségeit, köztük a bűnbocsánatét is. Ennek során meghallgatta mások gyónását, s a részletek, a titok megőrzése saját élete árán is kötelessége volt. Ahogyan azóta is, minden egyes papnak.

A ma ünnepelt szent életében a gyónási alkalmakon kívül is bőven akadhatott olyan helyzet, amikor kényes dolgokról értesült. Királyi alamizsnaosztóként a legnyomorúságosabb körülmények közt élőket látogatta meg. Láthatta saját korának nem csak szegényeit, hanem testi-lelki betegeit vagy rejtőzködő bűnöseit is. Értesüléseit nem szaladt szétosztani, világgá kürtölni. Ezzel épp azt a bizalmat gyilkolta volna meg maga körül, amely megnyitotta előtte a nélkülözők ajtaját.

Ilyen ajtó nem csak a 14. századi szegények házain volt. Mindannyiunk lelkének van egy hasonló ajtaja. Ha valaki bekopogtat rajta, és bizalommal megnyitjuk előtte, azzal kockáztatunk. Nem tudhatjuk, hogy a gazdagító barátság ajándékát hozta-e - vagy csak rabló, aki magával viszi a magunkban őrzött lelki kincseket, hogy aztán pletykálkodásban tékozolja el azokat.

 

Hogy mit okoz a pletyka annak számára, akiről szól? Olyan mintha sarat dobálnánk egy ház falára. A sár egy idő után megszárad és leesik, de piszkos nyomát ott hagyja a falon.Egy-egy ilyen nyom egy életen át is megmaradhat.

Gondolkozzunk el tehát, mielőtt sárdobálásba kezdenénk!

A Bibliában, a Példabeszédek könyvében olvasható ez a rövid részlet: "A nyelv által jöhet halál is, élet is, ki mit szeret, annak a gyümölcsét élvezi." Saját szavaink gyümölcsét esszük életünk során - ha ártó szándékkal szóltunk: a bizalomvesztés, a keserűség gyümölcsét. Ha szeretettel szóltunk: a hála és bizalom édes ízét érezhetjük majd.

S az átvitt értelemben vett gyümölcsök után nemsokára igazi szőlőfürtök finom borát kóstolhatjuk: legyen a mai nap ebben az évben is Jánoska és a szentjánosiak ünnepe - s emellett a városunk, tájaink iránt érzett szeretetünk napja is! Legyünk büszke és nyíltszívű szentjánosiak, bajaiak, szép hagyományok őrzői! Hallgassuk jó szívvel a zenét, járjuk a táncot, ünnepi örömmel igyuk a finom bort!

Szép estét, további jó ünneplést kívánok Mindenkinek!"