A Kecskeméti Városházát a Horváth Építőmester újította fel. Az épület Kecskemét város belvárosának ékszerdoboza, önkormányzati funkciója mellett turisztikai látványosság és kulturális helyszín is egyben.
Immár a befejezésnél jár és az átadás előtt van a Kecskeméti Városháza évszázados épületének restaurációs projektje, a műemlék a Horváth Építőmester Zrt. (HÉP) kivitelezésében kapta vissza régi fényét.
A látványos műemlék Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján 1893-97 között készült el. Lechner Ödön deklarált célja a Városháza tervezésekor az volt, hogy létrehozzon egy olyan egyedülálló magyar építészeti stílust és formanyelvet, melyet évtizedekkel, vagy akár évszázadokkal később is Magyarországgal lehet majd azonosítani. Ehhez az építész többek között gazdagabb színvilágot és a Zsolnay-majolikadíszeket alkalmazott.
A Városháza épületéről nem lehet beszélni a középrizalitját díszítő városvédő páncélos vitéz szobrának említése nélkül se, de a második emeleti ablakok között található, a tetőpárkány alatti falmezőn medalionokba foglalt reliefeket is meg kell említeni. Ezek olyan történelmi személyiségek arcképét ábrázolják, mint Huba, Árpád fejedelem, Zrínyi Miklós, Thököly Imre, Corvin Mátyás, Hunyadi János, Szent István, vagy éppen I. Ferenc József.
A műemléképület szintén híres a harangjátékáról, amely napközben óránként szólal meg, és Kodály, Erkel, valamint Beethoven műveit, illetve a „Kecskemét is kiállítja” kezdetű népdalt adja elő.
A Horváth Építőmester Zrt. kivitelezésében a rekonstrukció 2019 márciusa és 2022 decembere között közel 12 ezer négyzetméternyi területen valósult meg. 6520 négyzetméteren tetőfelújítást végeztek, a homlokzatrekonstrukció pedig összesen 5940 négyzetmétert érintett. Szintén a homlokzat munkálataihoz összesen 1157 darab műkőelem helyreállítása történt meg, illetve gyártották le az elemeket újra, valamint mintegy 500 darab fanyílászárót is rekonstruálnak.
A projektről már korábban is beszámoltunk, most pedig részletesen tájékoztatták lapunkat a számokon is túlmutató részletekről a HÉP munkatársai: Szűcs Viktor projektvezető és Horváth Norbert, Tóth István, valamint Illés József építésvezetők. Építési területenként haladtunk, a múlt máig kiható eseményeire rendszeresen kitérve.
Elsőként a rendkívül tagolt, összetett kialakítású tetőszerkezetről esett szó. A vezető mérnököktől megtudtuk, a fagerendák kifejezetten jó állapotban voltak, azonban számos beázást javítottak ki: jellemzően a vápáknál, illetve vízcsendesítőknél, ahol a teljes tetőszerkezetet kicserélték. A munka során több kéményt is elbontottak, mindemellett azokat, melyek kerámiadíszítése épen maradt, megőrizték.
Mint megtudtuk, a tetőcserepeket az elmúlt évszázad történései igencsak megtépázták – az 1911-ben földrengést is átélt épület már ebben a katasztrófában is számos cserepet vesztett. Ezt követően még Lechner Ödön vezetésével újították fel a városházát és ekkor az eredeti megmaradt cserepeket a főhomlokzati tetőszakaszra rakták át. Ezt követően az 1970-es években újra jelentős számú cserepet cseréltek le és helyeztek át, így végül a most lezárult projektben többek között hosszas levéltári kutatást követően tudták kiválasztani a régi-új színvilághoz szükséges új, helyettesítő példányokat. A HÉP munkatársai kiemelték: a felújítás során tehát végül az eredeti barna színű, engóbozott (vagyis agyagfestéssel befejezett – a szerk.) cseréppel, kifejezetten a Lechner-tervek szerinti mintázat szernint és cifrázattal alakították ki a tetőt.
Az épület imponzáns homlokzatának munkáiról is részletes tájékoztatást kaptunk. Az eredetileg színezett római cementtel elkészült felületet az elmúlt 100 évben számos esetben javították, nem az eredeti anyaggal, ráadásul rendkívül sok helyen. Mindezek ellenére az épület homlokzata végül az említett, eredeti színezett római cement színt kapta vissza a HÉP munkájának köszönhetően, Mindemellett a homlokzat díszvilágítást is kapott a projekt során.
A cég szakemberei hangsúlyozták azt is, hogy az épület műemléki értéket képviselő fém-, fa-, üveg-, illetve kerámiaelemei is teljeskörű restaurálást kaptak, illetve számos elem rekonstrukcióját is elvégezték.
Külön kitértek a nyílászárókra: a külső falakba illesztett ajtókat és ablakokat leromlott állapotuk miatt javarészt újjáépítették. Ahhoz, hogy mindezt az eredeti formához és anyaghoz a leghűségesebb módon tehessék meg, az örökségvédelmi szempontoknak megfelelően, több tanúfelületet is restauráltak, majd ezeket követve készültek el az eredeti sötétbarna színnel azonosan kinéző új darabok.
A belső nyílászárókra szintén kiemelt figyelmet fordítottak: itt lehetőség volt a restaurációra, melynek során a felületek flóderezéssel (egy rendkívül nagy tudást igénylő és nagy múltra visszatekintő díszítőfestő technikával), jelentős utánajárást követően kapták meg az épülethez méltó tölgyfamintázatukat.
A belső területekről bővebben is beszélve Szűcs Viktor és munkatársai elmondták: itt is igencsak jelentős átalakítások zajlottak le az eredeti építkezés óta, többek között azért is, mert a közintézmény funkciót betöltő épületben dolgozók száma is jelentősen megnőtt. Rámutattak: a restaurációs projekt során számos helyszín eredeti funkcióját helyreállítottak, úgy, hogy eközben az épület hatékonysága sem csökkent.
Például a nagytemplom felőli bejárat lépcsőfeljáróját korábban elfalazták és irodát alakítottak ki fafödém beépítésével, ezt azonban a restaurálás során kibontották és a lépcsőfeljárót is helyreállították. Hasonlóan kapta vissza eredeti formáját a többek között a levéltár területén a polcrendszerek közötti rész, ahonnan egy irodát bontottak el, hogy az eredeti állapotot helyreállíthassák.
A belső termek és folyosók burkolataira is jelentős gondot fordítottak. Egyrészről teljes folyosói burkolatrestaurációra és -rekonstrukcióra került sor. Emellett a főhomlokzati első emeleti helységek oldalfali és mennyezeti díszítőfestését helyreállították. A belső terek erősen leromlott állapotú vakpadlóra szegezett parketta burkolatát pedig teljesen elbontották és új tölgyfa parketta burkolatot helyeztek fel.
A szakemberek a díszteremre külön kitértek és kiemelték: a monumentális csillár, illetve a teljes bútorzat és falburkolat is restaurációt kapott. A parkettát itt kicserélték, alatta pedig a modern elvárásoknak megfelelő erős- és gyengeáramú vezetékhálózatot építettek ki.
Az épület belső udvarain is dolgozott a HÉP: egy díszudvar, továbbá két kisudvar felújítását végezték el. Ezek lehetőséget biztosítanak színházi és egyéb rendezvények lebonyolítására is.
Mindemellett a projektvezető és az építésvezetők az is elmondták, hogy a Városházát részlegesen akadálymentesítették, amihez rámpákat és üveg személyfelvonót alakítottak ki. Szintén kitértek arra is, hogy a teljes elektromos hálózat újraépítésre került - az elosztó szekrényeket beleértve. Áttérve a hőmérsékletszabályozásra, azt mondták még el, hogy a távfűtésre alapuló rendszert megtartották, illetve korszerű hőcserélők és automatika kiépítésével, modern radiátorokkal tették a 21. századi elvárásoknak megfelelővé. A hűtésről a nyári időszakban pedig egy újonnan kiépült VRV (a betűszó az angol Variable Refrigerant Volume rövidítése, ami magyarul változó hűtőközeg térfogatot jelent – a szerk.), klímarendszer gondoskodik.
Végül a vezető mérnököktől a nagyszabású projekt nem feltétlen műemlékvédelemmel kapcsolatos kihívásairól érdeklődtünk: ezzel kapcsolatban egyértelműen azt emelték ki beszélgetőpartnereink, hogy az épület használatban volt a felújítás során, de az ez okozta potenciális fennakadásokra is találtak megoldást.
A HÉP ezt a kihívást részben azzal orvosolta, hogy a második emeleten alakítottak ki egy pufferzónát, ahol már a kivitelezés első részében elvégezték a munkát. Így ideiglenes munkaterületet tudtak biztosítani az épületben dolgozó hivatalnokoknak, amikor azoknak többször is költözni kellett.
Mindeközben egy-egy munkaterület leterheltségéhez és elhalaszthatatlan feladataihoz szintén kellett igazodnia mindkét félnek, amit sikeresen meg is oldottak. Ennek jó példája, hogy a felújítás időtartama alatt választások zajlottak le probléma nélkül, de az is, hogy a közgyűlések lebonyolítását sem akadályozta a kivitelezés.
A Nemzeti Atlétikai Központ komplexumában a Stadionpark és a Panoráma Sportpark nyújt szabadidős programra lehetőséget.
A Weinberg számára a fenntarthatóság nem csak papíron, hanem a gyakorlati megvalósítás során is fontos.