Jelentős élőhely-helyreállítási munkálatok a Felső-Kiskunságban

 A Felső-kiskunsági-puszta jellegét évszázadokon át a vizes élőhelyek adták meg. Ezekhez igazodott a legeltetéses állattenyésztés és ez alakította ki a vidék sajátos élővilágát is. A Felső-kiskunsági puszta területe a Hortobágy után a második legnagyobb összefüggő szikes puszták és vizes élőhely láncolatokat magába foglaló térség, amelynek kiterjedése mintegy 11.064 ha. Az egykori, vizes élőhelyekben gazdag élőhelyeket a XX. század kiterjedt síkvidéki belvízrendezési és meliorációs munkálatai jelentős mértékben beszűkítették.

 

A területen maradó, a lehulló csapadékvíz miatti kisebb belvizek mielőbbi, főcsatornákba való elvezetését további lokális hatású mesterséges csatornákkal, természetes mélyedésekbe vájt vápákkal gyorsították, és tiltókkal akadályozták meg a vizek visszaáramlását. Rizskalitkákat alakítottak ki, halastavakat hoztak létre, vagy „csak” utakat emeltek az 1950-es és 60-as években.

 

A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság legfontosabb célja a terület vízháztartási viszonyainak javítása azáltal, hogy a víz mozgását befolyásoló, mesterséges vonalas létesítményeket megszüntetik, ugyanis a természetes ökológiai folyamatokat hátrányosan befolyásolja a területen jelenlévő árok és töltésrendszer. Mindezt a „Csatornák, rizskalitkák, tájsebek, tanyahelyek felszámolása, tájba illesztése a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén” elnevezésű, VEKOP-4.2.1-15-2016-00007 pályázatból valósítják meg 420 655 896 Ft-ból, melyet az Európai Regionális Fejlesztési Alap és hazai központi költségvetési irányzat finanszíroz.

 

Ezek a mesterséges, nem tájba illő létesítmények különféle, összetett problémákat okoznak. Az, hogy megváltoztatják a terület vízháztartását, csökkentik a talajvízszintet, növelik a párolgást és szárazodást okoznak, nem csak a növényvilágot érintik kedvezőtlenül, de olyan állatfajok életkörülményeit is nehezítik és táplálékbázisát is csökkentik, mint pl. a fokozottan védett kékvércse, túzok, piroslábú cankó, nagy goda és az ugartyúk.

 

A projekt célja közel 140 km üzemen kívüli csatorna és gát felszámolása, a csatornákhoz kapcsolódó műtárgyak megszüntetése, gödrök és egyéb tájsebek felszámolása. A célterület jelentős része 1500 hektárnyi, közösségi szempontból kiemelt jelentőségű pannon szikes élőhelytípus, melynek állapotát jelentősen javítaná a tervezett beavatkozás. A felszíni vizek mozgása újra a természetes viszonyoknak megfelelően történik majd, ezáltal a természetes állapotoknak megfelelően visszarendeződik a növényzet.

 

Persze nem csak a növényzetre gyakorolnak majd kedvező hatást a beavatkozások, hanem az állatvilágra is. Ezek a szikes puszták jelentik a hazai túzok állomány egyik legfontosabb fészkelő- és szaporodó helyét. A felszínből kiemelkedő töltéseket nem kedveli a túzok, sem az ugartyúk, mivel ezek csökkentik a számukra belátható teret, ezért az ilyen területeken inkább nem fészkelnek. Ráadásul a töltések és csatornák, valamint az ott megjelenő tájidegen keskenylevelű ezüstfa a védett madárfajokat tizedelő ragadozók megtelepedésének kedveznek, mivel fészkelési lehetőséget biztosítanak a tojásokat és a fiókákat rabló szarkának és dolmányos varjúnak, illetve a róka és a borz is könnyen ki tudja alakítani a kotorékát a magasabb térszíneken.

 

A beavatkozásokkal tehát nem csak növekedik a túzok és más pusztai madarak élőhelye, de a ragadozók számának csökkenésével az életfeltételeik is jelentősen javulnak majd.

A felszíni vizek természeteshez közelítő állapota kedvező fészkelési feltételeket teremt majd olyan fokozottan védett és Natura 2000 jelölő fajok számára, mint a piroslábú cankó és a nagy goda.   

 

A beruházással érintett területen nagy mennyiségben találhatók tájidegen özönnövények is (ezüstfa és egyéb cserjék), a nemzetipark-igazgatóság ezeket is eltávolítja és minimalizálni igyekszik az újratelepedésüket.

 

A földmunkákat 2018. szeptemberben kezdték meg az Apaj környéki területen. A költési időszak miatt a munkákat jelenleg ugyan felfüggesztették július végéig, de várhatóan 2019. év végére befejeződik a tájrekonstrukció.

 

A projekt a Széchenyi 2020 program keretében, „Csatornák, rizskalitkák, tájsebek, tanyahelyek felszámolása, tájba illesztése a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén” című VEKOP-4.2.1-15-2016-00007 támogatásból valósul meg.