Őszi és téli hagyományaink címmel néprajzi előadásokat hallhattak az érdeklődők Kiskunhalason

 

 

Őszi ünnepkör a magyar kultúrában, címmel Apjok Vivien néprajzkutató, Halottak napja és a lélekhit témában Gyöngyössy Orsolya néprajzkutató, majd Jeles napok, hagyományok a téli ünnepkörben előadással Takács Gergely néprajzkutató adott elő.

 

 

A természet szüntelen körforgásában, az évszakok változásában: tavaszi újulásában és őszi érettségében, nyári gazdagságában és téli álmában a napok mellett, az esztendő a legkerekebb időbeli egység. Ezt a ritmikus váltakozást és nyomában a vegetáció bontakozását a nap járása idézi elő, amely az ember napi életét és munkáját, a gazdasági élet alapvető feltételeit megszabja. Az előadások sok apró részletre kitértek.

 

 

Szent Mihály napjától kezdve a szüreten keresztül, a disznóvágásokat érintve karácsonyig. 

A karácsonyi életfa, termőág az évről évre megújuló természet ősi, mágikus jelképe, amely az európai keresztény hagyományban bibliai elemekkel is gazdagon ötvöződött. Állítása általános volt hazánkban, illetőleg népünknél is, de a múlt században feltűnő karácsonyfa teljesen kiszorította, jobban mondva helyettesíti. A Vízkereszttől kezdve a gyertyaszentelőn át a farsangfarkáig sok érdekesség került terítékre.  

 

 

Az rendezvény igen hangsúlyos része volt a halottak és lélekhit témaköre. Életünk ​végén nagy talány, kérdés vár mindannyiunkra: elmúlásunk, a halál. Mi és hogyan történik ekkor, és mi jön bekövetkezte után? Bár az egyén teljesen egyedül marad ezekkel a kérdésekkel, kultúránk kialakította a halálra készülésnek, és a halál kezelésének közösségileg elfogadott eszköztárát. A kereszténység a temetési szertartásban Krisztus feltámadásának örömhírével, a remény felmutatásával vigasztal. Saját, erdélyi gyűjtés révén még halottlátók kérdésköre is felmerült.

A program a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával valósult meg.