Mégis Mefisztó - Alföldi szösszenet Kecskeméten

Adott volt egy sokat próbált Kalocsán született paraszti származású színész, aki a fővárosba érkezve vett először nagylevegőt, és adott volt egy nárcisztikus újságíró, a többnyire hihetetlenül rossz és rosszul feltett kérdéseivel. Szar elegy. A hely is szar volt. Olyan baromira vidéki volt. Persze lehet, hogy a nagyvárosi „nagyszínész” miatt volt ez a közeg ennyire vidéki, de lehet, hogy más napokon is az.

Bűzlött a vidéki felkészületlenségtől az egész. Alföldi kínlódva ugyan, de kihozta belőle amit lehetett. Előadás volt, ő pedig egy képzett színész, aki már az első mondatoknál szinte megérezte kérdezője gyengeségét és ezen vidám gúnyos táncot járt mintegy másfélórán át. A végén fiatal lányok sikoltottak a karzaton az örömtől.

A műsor alatt egyfolytában az a párhuzam zsongott önkéntelenül a fejemben, hogy ha Nagy Feró a Nemzet csótánya, akkor Alföldi lehetne a nemzeti csótánya. Ez itt egy exhibicionistát játszó iszonyú tehetséges alkotó, aki világpolgárrá lett, mert világszínházat hozott létre a Nemzeti Színházból, amit alig értett ugyan valaki, így izmussá vált, amely alföldizmus ezekben a napokban épp megbukik. Lejárt Alföldi mandátuma, erre vidéki roadshow-ba kezd. Minek? Minek beszélni arról, amit épp kidobunk a szemétbe, minek keserűséget ébreszteni az Alföldizmus iránt, amit Kecskeméten leginkább Bodolayzmusnak ismerünk? Csak azért, mert vörös, vagy talán liberálisan kék? Az apja is kékes- vörös. Ott ült az első sorban Alföldi Albert, Berci-bácsi. Aki valami fura módon 28 éves korában ismerte meg világpolgárrá lett gyermekét.



Mindegy, mert ez a momentum is, amit a szétesett műsorvezető valami fórumról szedhetett, nem lett végigbeszélve. Dunapataji igazgató, szentesi gimnázium… stb, stb. Biztosan illene tudnom Alföldi életművét. Nem tudtam, így a félmondatok felét sem értettem.

Megállapíthattam viszont, hogy a színészek, vagy a botrányos színházigazgatók unalmasak ha nem sztoriznak. Sztoriztak. Önmagukban hasonlóan unalmas színészekről, akik sokat voltak a televízióban, így szocialista celebekként kitartóak voltak, és kiváló színészek voltak.

Alföldi nem lesz Törőcsik, vagy Garas, ő az a kis vidéki parasztgyerek marad, aki nagy alkotó. Szar ügy, ez is. Sokat fogunk még róla hallani a következő évtizedekben, mert nyomot azt tud hagyni, dramaturgiai képessége a legnagyobbakhoz fogható.

Miután megállapította, hogy az nem megy, hogy egy színész ne mondjon végszót, mert Fideszre szavaztak a nézők, ő mondott. Elmondta, hogy várja a Mefisztó május 10-én tartandó bemutatóját.

Ha nem mondta volna, a nézőtéren úgy is tudta mindenki, hogy a Nemzeti Színház élén az utolsó rendezett darabja a Mefisztó lesz. De ő mondta, azt is, hogy persze lesz benne fricska, és előtte még sokszor, hogy ő neeem, ő nem tartja elegánsnak, hogy „olyat mondjon” az utódjára.

…mégis Mefisztó, na ezért a nemzeti’ csótánya.