Páratlan szépségű gobelin került a Kecskeméti Múzeumba

A nagyméretű (165×200 cm) gobelint az év elején vásárolta meg az intézmény, miután sikeresen pályázott e célból a Nemzeti Kulturális Alap Iparművészet Kollégiumához.

Ifj. Gyergyádesz László művészettörténész, a Képzőművészeti Osztály vezetője így nyilatkozott a vásárlás szakmai hátteréről:

„2000 óta módszeres gyűjtői tevékenységet folytatunk a keresztény biennálékhoz kötődően, melynek eredményeként a Kecskeméti Katona József Múzeum képzőművészeti gyűjteményén belül létrehoztunk egy, a nem egyházi fenntartású magyarországi múzeumokban ma még egyedülállónak tekinthető, speciális gyűjteményi egységet. A kollekció folyamatosan gyarapodik, melynek köszönhetően már túl vagyunk a 440. beleltározott tételen. Gyarapítási keret hiányában a fő módszer a művészek rábeszélése arra, hogy ajánlják fel műveiket a múzeumnak.

A gyűjtemény összetétele, minősége tehát alapvetően az alkotók jóindulatától és az egyes biennálék témájától függ, éppen ezért minden évben igyekszünk kihasználni a Nemzeti Kulturális Alap által kiírt műtárgyvásárlási pályázatokat is. A gyűjteményből 2005-től kezdődően már több helyen is bemutattunk egy-egy válogatást, így ebben az évben a budapesti Erdős Renée Ház után, nyáron a Tihanyi Bencés Apátságban fogunk kiállítást rendezni.”

Lencsés Ida alkotása 2006-ban szerepelt a III. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálén is, melyről a Ferenczy Noémi-díjas kárpitművész – ifj. Gyergyádesz László kérésére – a következőket írta:

„Egyenlő oldalú háromszög formájú gobelin, melynek középső részén hal ábrázolás található. A hal, a keresztény szimbolikában Jézust jelenti, mivel a Megváltó teste »lelki táplálékként« szolgálhat. A mediterrán népeknél a termékenységnek és az élet bőségének a jelképe. Az áldozatbemutatás adomány az Isten felé, akit jóindulatra kérünk magunk és a világ számára. A hal belesimul az ezüstszállal átszőtt áldozati oltárt tartó oszlopokba. A megerősített talapzat a biztonságot, az erőt képviseli. A háttér márvány jellegű bontású, selyem, fémszál, gyapjú megoldással készült, közepén a selyemfény a transzcendencia ragyogását kívánja erősíteni. A fénytörési technikával, a selymek és a fémszálak csillogásával a káprázat fokozására törekedtem. A geometriai elemek fokozatosan oldódni látszanak a kép középpontja felé. A szimbólum szó a hit teljességét is jelentette, a fény és a forma összhangját, az élet értelmét. A szimbólumokban való átlényegülés, a saját magunkon való átlépés, közelebb visz bennünket egy felfoghatatlan, de magunk által elképzelt, másfajta létsík felé, mellyel a mű szemlélőjét is segítjük. Munkáim összességében a hagyományt, az örökérvényűt, a mindenkori jót kívánja megfogalmazni és közvetíteni.”