Ingyenesen látogatható a Ráday Múzeum a magyar kultúra napján

Az új kiállítás egy hangulatos biedermeier szobában kapott helyet a Múzeumban. A kiállítótérben 19. századi bútorok és használati tárgyak, valamint a korabeli polgári életmódról árulkodó portrék, romantikus tájképek, többalakos jelentek keltik életre a korszakot. A gyűjtemény valamennyi darabja az ügyvéd végzettségű festőművész hagyatékából származik. A bútorok között például egy míves ülőgarnitúra, egy hozzá illő kisasztal és egy tükrös könyvszekrény ékesíti a szobát.

Kecskemét Megyei Jogú Város kulturális vezetése és a Muraközy-család 2017-ben kérte fel a Ráday Múzeumot a gyűjtemény gondozására és bemutatására. Az új állandó kiállítás 2018. júniusában nyílt meg az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 170. évfordulójára is emlékezve. A kiállításhoz hagyományos és élő történelmi tárlatvezetés is igényelhető.

 

 „…Bújt az üldözött ´s felé

Kard nyúl barlangjában,

Szertenézett és nem lelé

Honját a´ hazában…” Kölcsey Ferenc: Himnusz

A Himnusz idézett sorai nem csak a megírása előtti korábbi történelmi események részeseinek sorsára utalhatnak, de akár évtizedekkel előrevetítve az 1848-49-es szabadságharc után menekülésre kényszerült sok jeles és ismeretlen történelmi személyiség és hétköznapi hős sorsához fűzve is idézhető. Így kapcsolható e pár sor Muraközy János (Kecskemét, 1824. február 8. – Kecskemét, 1892. szeptember 2.) festőművész életének nehézségekkel teli szakaszához is.

Muraközy János gerillakapitányként kezdte tevékenységét a szabadságharcban, karddal szolgálta hazáját. 1849 januártól májusig létezett az a kecskeméti szabadcsapat, melynek vezetője Muraközy lett, aki önként jelentkezett erre a feladatra.

Haditettei miatt a világosi fegyverletétel után menekülnie, bujdosnia kellett. Először Kecskeméten rejtőzött, de 1849 őszén néhány hétig Tardonán, a Bükk-fennsík egyik kis falujába tűnt fel, ahol megfestette barátját, Jókai Mórt Kossuth-kalapban – ez a festmény is megtekinthető a Ráday Múzeum kiállításában.

Később a Dunántúlon kóborolt mint vándorfestő - Fekete János álnéven, majd festő mestere, Marastoni Jakab pesti műtermében húzódott meg. Itthoni rejtőzködésből Bécsbe ment, ahol szintén álnéven (Fekete piktor, Fekete János) Carl Rahl festőiskolájában festést és rajzolást tanult.

1853-ban tért vissza újra Kecskemétre, de mint volt gerillakapitányra, a részleges amnesztia nem vonatkozott rá; elfogták és több hónapot töltött vizsgálati fogságban.

„Muraközy János Gerillakapitány búcsúja című képét nemzeti-történeti festészetünk java alkotásai közé sorolhatjuk mondanivalójának komoly, hazafias tartalma és érett, vázlatok során át kiérlelt kompozíciója s telt színvilága miatt is. A kép Muraközy főműve, és romantikus festészetünk kvalitásos, eddig nem ismert és méltányolt darabja.”