Kondor László vietnami háborúban készült fotóiból nyílt kiállítás Kecskeméten

Vietnam ötven évvel később - válogatás egy haditudósító emlékeiből címmel Kondor László fekete-fehér képeiből nyílt kiállítás pénteken a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumban.

Egyrészt a vietnami háború ötvenedik évfordulója kapcsán döntöttek a válogatás bemutatása mellett, másrészt azért, mert ezzel hozzá szeretnének járulni a fotós életművének magyarországi megismertetéséhez.

A fotóst a vietnami háború kezdetben mint "vizuális élmény" érdekelte, és nem egy hírügynökség vagy egy újság megbízásából ment a harctérre. Szabadúszóként döntött úgy, hogy bevonul a hadseregbe, hogy besorozott katonaként örökíthesse meg a háborút. Végül három év után hadifényképészként szerelt le.

Kondor Lászlót fotói készítése során nem a "hírláz hajtotta, nem a szenzációt kereste", testközelből, beavatottként készítette sokszor intim és felkavaró képeit a világot megváltoztató háború katonáinak és civiljeinek mindennapjairól. 

A kiállított fotók gyakorlatilag teljes képet adnak arról a környezetről, közegről, ahol a háború zajlott, hiszen Kondor László megörökítette a polgári oldalt, a háttérországot és magát a háborút is. A fényképek között így láthatunk zsánerképeket a barakkokról, levélíró katonát vagy kártyázókat egy elfoglalt dombtetőn, de vannak harci bevetésről és kivonásról szóló képek, valamint lírai portrék is a vietnámi polgárokról, ahogy a háború közepette éltek.

A kiállítás érdekessége még, hogy Kondor László a kilencvenes évek közepén a filmek negatívjait átnézve saját maga válogatta és nagyította fekete-fehér papírképeit. A tárlatra ezekből választottak ötven fotót.

Kondor László a II. világháború alatt, 1941-ben a partiumi Fugyivásárhelyen született, de a bombázásokat már Budapesten vészelte át szüleivel. 1956 novemberében menekült át bátyjával Ausztriába. A fényképezés alapjait is itt sajátította el autodidakta módon. Később 1961-ben bátyja után ment Chicagóba, ahol lenyűgözte a város különleges építészete, a modern felhőkarcolók.
1970-től az Amerikai Hadsereg Különleges Fényképészeti Hivatalának hadifotós tisztjeként Vietnamban dolgozott, követendő példának Robert Capa konfliktusközeli fotográfiáját tartotta. 1972-ben a vietnami háború végén visszatért Chicagóba, és a város történetében a leghosszabb ideig hivatalban lévő polgármester, Richard J. Daley hivatalos fotográfusa lett. Ezzel párhuzamosan éveken át fényképezte Chicago építészetét is.

Közéleti fényképeivel elismert fotográfussá vált: képei a Chicagói Nemzeti Veterán Művészeti Múzeumban, illetve az Illinois Egyetem Richard J. Daley Könyvtárának gyűjteményében is megtalálhatók. Daley halála után saját stúdiót nyitott, és egészen 1996-ig portré-, divat- és aktfotográfiával foglalkozott. 

Az Egyesült Államokban ismert fényképész 1996-ban hazatért Magyarországra, amerikai feleségével Kapolcson él. Legutóbb Építészeti fotók Chicagóról, 1960-1990 címmel márciusban a Budapesti Építészeti Központban, a FUGA-ban nyílt kiállítása.