2019.08.24, Szombat

Aranyak, kincsek Kiskőrös környékéről

Katona József Múzeum

2016.07.22. 13:59

Maga a lelőhely részbeni érintetlensége és átlagon felüli gazdagsága miatt az előzetes vizsgálatok alapján a korszak egyik kiemelkedő kutatási helyszínének tekinthető Európában.

A Kiskőrösi járás szisztematikus topográfiai vizsgálatát kezdte meg a Kecskeméti Katona József Múzeum ez évben  Wilhelm Gábor régész vezetésével. A munkálatok során egy eddig teljesen ismeretlen középső bronzkori regionális központra bukkantak, ahol az úgynevezett  Vatya-kultúra népe élt a Kr. e. 2. évezred első felében. A nagyjából 7.500 m2 nagyságú kiemelkedés egyediségét az adja, hogy valójában egy mesterséges szigetről van szó, mely még ma is láthatóan kiemelkedik a mocsaras környezetből.

Az egykori Ős-Duna balparti mocsaras mellékága övezte földvár területén a megyei feltárásokat továbbra is sikerrel folytató régészek rendkívül nagy mennyiségű kerámiaanyagra találtak. Ezek mellett kiemelkedően sok kő és kőeszköz volt az egyes rétegekben,- ezen a kő nyersanyagban szegény vidéken! Már a munkálatok elején az átlagosnál több: 161 darab fémtárgy került elő. Az előkerült bronztárgyak (ékszerek, szerszámok használati eszközök)  minősége a mai napig kiváló, alig korrodálódtak, remek patinával borítottak. Az előkerült aranytárgyak mennyisége szintén számottevő: a Duna-Tisza-közén mind mennyiségében, mind pedig súlyában (közel 17 dekagramm) ez az eddigi legjelentősebb középső bronzkori aranytárgy együttes.

 

Victoria stólája körül sikerrel kutakodtak…

 „Topográfiai munkálataink során kiemelt figyelmet fordítottunk a döbrögeci határrészen 1965-ben előkerült római Victoria-szobor lelőhelyének pontos azonosítására. A Magyar Nemzeti Múzeum egyik legszebb római kisplasztikája Gombár Sándor tanyáján szőlőtelepítés közben került elő…A helyszínelést végző B. Thomas Edit a jelentés végén megemlíti, hogy a tanya végében, egy erdős terület mögött található magaslaton, „szigeten” 1951-ben egy bronzkori arany láncocska is előkerült. A kutatás során később egyértelműen sikerült beazonosítani a  ’szigetet’, és nagy valószínűséggel a szobor előkerülési helyét is lokalizáltuk.

A helyszínt csak gyalogosan lehetett megközelíteni, egy erdős, mocsaras részen keresztül egy kis ösvény vezetett … a lelőhelyre. A környezetéből markánsan kiemelkedő, szabályos trapéz alak formát mutató  terület gyeppel fedett, de eléggé fel volt gazosodva, igazából csak az állatok kitaposta csapásokon lehetett közlekedni. Körülötte náddal és sással fedett vizes, mocsaras élőhely van, az ős-Duna egyik mellékága veszi körül…” – fogalmaz Wilhelm Gábor,  a Kecskeméti Katona József Múzeum régésze  abban a kutatási beszámolóban, amely  a Szegedi Tudományegyetem és a szegedi Móra Ferenc Múzeum közös gondozásában nemrég megindult Határtalan régészet című szaktudományos, egyúttal népszerűsítő periodikában lát napvilágot közelesen.

 

forrás: Katona József Múzeum