Szinte az összes szolgáltató "befenyítette" az ügyfeleit, amikor szépen csendben a legalább 15-20-30 napos fizetési határidőit átlag 4-5 napra csökkentette. Majd ha a "Tisztelt ügyfél" a rohadt sok munkája mellett nem képes a napi életébe belefűzni a számlafizetéseket, mindjárt felszólításokkal és rövid úton behajtókkal sokkolják az amúgy sem unalmas életüket.
"Több mint 2,3 millió honfitársunk él olyan háztartásban, ahol
kisebb-nagyobb tartozást halmoztak fel a közüzemi szolgáltatók felé,
közel másfélmillióan elégtelenül fűtött lakásban élnek, mintegy
hárommillió asztalára pedig minden második nap sem jut hús. Több mint
6,5 millióan nem engedhetik meg maguknak, hogy évente legalább egy hétre
elutazzanak nyaralni. A többség a helyzet rosszabbodását várja." - írja a napi.hu
Itt álljunk meg pár szóra...
Egyrészt mert az előző bevezető megalkotásáért simán Pulitzer díj járna! Másrészt viszont ha csak pár évtizeddel lapozunk vissza a kicsit sem boldogtalan életünkben, akkor a gyerekkorunk szenes kályhái a mai mércével mérve elégtelenül fűtött lakást produkáltak.Bele sem merek gondolni, hogy nagyanyámnál a kemencébe legfeljebb hetente egyszer-kétszer fűtöttünk be és bizony reggelente a sparheltben is kialudt a tűz, ezért visszamaradt módon a kerekeskútból húzott vödörből történő derékig hidegvizes mosdással és reggelitornával kellett nyitni a napot. A puhány változat a lavór volt. Az pedig kétségtelenül romantikát kelt bennem, ha a nagymama, kemencében sült kalácsaira, pereceire és a fenomenális túrós rétesére gondolok, amin szerintem sosem volt elég túró, de azért nem tudtam róla, hogy milyen szörnyű körülmények között élek...
Akkoriban a kormány az ellen kampányolt, hogy éljünk egészségesebben és hetente csak egyszer, legfeljebb kétszer együnk húst, mert az összes magyar el volt hízva. Ma soványodunk, ez is baj... Ha valakinek rémlik még ebben a borzasztóan rossz világban a nyolcvanas években vidéken a rántott szeletet egyszerűen "vasárnapi húsnak" nevezték az emberek. A szalonnáról pedig megtudhattuk, hogy az nem hús, az szalonna, amit füstölve, sütve és zsíroskenyér formájában lehet fogyasztani. Mi több, évente minden osztálytársamnál legalább kétszer vágtak malacot, vasárnap pedig a gazdasszonyok arcáról leégett volna a bőr a szégyentől, ha a hátsóudvarban nevelt egy két szárnyasnak el nem nyisszantják a nyakát, csak úgy ebédre. Tényleg kész csoda, hogy életben maradtunk...
A szolgáltatók díját, - ami leginkább a villanyszámlát foglalta magába - mindenki kifizette időben. Egyrészt havonta csak egyszer kellett elmenni ezért a postára, másrészt készpénzben kapta mindenki a fizetését. A házkörül nem termelődött szemét, mert egy rendes falusi házban szinte tökéletes hulladék feldolgozás valósult meg. Tényleg nem romantikázok, de ami feleslegessé vált ruha, papír, vagy fémhulladék, azt az úttörőcsapatok anyagilag erősen motivált "mézga-taligás" csapatai begyűjtötték. Abból lett az osztálykirándulás. Nem volt kötelező biztosítás, nem volt Áfa, nem volt munkanélküliség, nem volt hajléktalanság. Ha Kádár nem kezd a külföldi kölcsönökből lakásépítési programot még ma is szocializmus lenne, vagy nem.
Na és a nyaralás...
Látni kell, hogy ugyan roham tempóban követjük a nyugat-európai életszínvonalat, de közben azért ők sem alszanak. A rendszerváltás MDF-es politikusai kimondták, hogy 2010-re elérjük a nyugat-európai átlagot, csak azt nem mondták el, hogy az 1990-es szintet érjük el - bár azért az sem rossz. A vidék Magyarországának a Gorenje hűtőláda volt a rendszerváltás.
A nyolcvanas években ifjúsági filmek készültek a szocialista blokkban arról, hogy minden gyerek a nagyszülőknél nyaral. A felnőttek pedig összejárnak főzni, sörözni, kártyázni, vagy focizni. Sőt összejártak dolgozni. Hol az egyik alapozott/járdát épített..., hol a másik és segítettek egymásnak. Nem járt senki wellness szállodákba, mert nem is voltak, és csak nagyon-nagyon kevesen tehették meg, hogy egy bulgáriai tengerpartra ellefittyenjenek.
Az egész osztályban két családnak volt személyautója és ezzel simán a társadalmi ranglétra tetejére is álltak a szülők, pedig Wartburgról, legfeljebb Ladákról beszéltünk.
... a sor még nagyon sokáig folytatható. Tényleg nem kell párhuzamot húzni a múlt és a jelen között, de azért talán teljesen megbolondulni sem kellene. Ja, tényleg szar az élet, sokat kell dolgozni és egyre többet, az árak pedig nem alszanak, mint az igényeink sem. Ez van!
Hülyeség, hogy a Fidesz most aláírásba kezd, hogy csökkenjenek a rezsiárak, de talán az efféle általános lelombozó összefoglaló is súrolja az emberi hülyeség határát: http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/dobbenetes_adatok_masfelmillio_magyar_fazik_ketmillio_megcsuszott_a_rezsivel.547356.html
Itt álljunk meg pár szóra...
Egyrészt mert az előző bevezető megalkotásáért simán Pulitzer díj járna! Másrészt viszont ha csak pár évtizeddel lapozunk vissza a kicsit sem boldogtalan életünkben, akkor a gyerekkorunk szenes kályhái a mai mércével mérve elégtelenül fűtött lakást produkáltak.Bele sem merek gondolni, hogy nagyanyámnál a kemencébe legfeljebb hetente egyszer-kétszer fűtöttünk be és bizony reggelente a sparheltben is kialudt a tűz, ezért visszamaradt módon a kerekeskútból húzott vödörből történő derékig hidegvizes mosdással és reggelitornával kellett nyitni a napot. A puhány változat a lavór volt. Az pedig kétségtelenül romantikát kelt bennem, ha a nagymama, kemencében sült kalácsaira, pereceire és a fenomenális túrós rétesére gondolok, amin szerintem sosem volt elég túró, de azért nem tudtam róla, hogy milyen szörnyű körülmények között élek...
Akkoriban a kormány az ellen kampányolt, hogy éljünk egészségesebben és hetente csak egyszer, legfeljebb kétszer együnk húst, mert az összes magyar el volt hízva. Ma soványodunk, ez is baj... Ha valakinek rémlik még ebben a borzasztóan rossz világban a nyolcvanas években vidéken a rántott szeletet egyszerűen "vasárnapi húsnak" nevezték az emberek. A szalonnáról pedig megtudhattuk, hogy az nem hús, az szalonna, amit füstölve, sütve és zsíroskenyér formájában lehet fogyasztani. Mi több, évente minden osztálytársamnál legalább kétszer vágtak malacot, vasárnap pedig a gazdasszonyok arcáról leégett volna a bőr a szégyentől, ha a hátsóudvarban nevelt egy két szárnyasnak el nem nyisszantják a nyakát, csak úgy ebédre. Tényleg kész csoda, hogy életben maradtunk...
A szolgáltatók díját, - ami leginkább a villanyszámlát foglalta magába - mindenki kifizette időben. Egyrészt havonta csak egyszer kellett elmenni ezért a postára, másrészt készpénzben kapta mindenki a fizetését. A házkörül nem termelődött szemét, mert egy rendes falusi házban szinte tökéletes hulladék feldolgozás valósult meg. Tényleg nem romantikázok, de ami feleslegessé vált ruha, papír, vagy fémhulladék, azt az úttörőcsapatok anyagilag erősen motivált "mézga-taligás" csapatai begyűjtötték. Abból lett az osztálykirándulás. Nem volt kötelező biztosítás, nem volt Áfa, nem volt munkanélküliség, nem volt hajléktalanság. Ha Kádár nem kezd a külföldi kölcsönökből lakásépítési programot még ma is szocializmus lenne, vagy nem.
Na és a nyaralás...
Látni kell, hogy ugyan roham tempóban követjük a nyugat-európai életszínvonalat, de közben azért ők sem alszanak. A rendszerváltás MDF-es politikusai kimondták, hogy 2010-re elérjük a nyugat-európai átlagot, csak azt nem mondták el, hogy az 1990-es szintet érjük el - bár azért az sem rossz. A vidék Magyarországának a Gorenje hűtőláda volt a rendszerváltás.
A nyolcvanas években ifjúsági filmek készültek a szocialista blokkban arról, hogy minden gyerek a nagyszülőknél nyaral. A felnőttek pedig összejárnak főzni, sörözni, kártyázni, vagy focizni. Sőt összejártak dolgozni. Hol az egyik alapozott/járdát épített..., hol a másik és segítettek egymásnak. Nem járt senki wellness szállodákba, mert nem is voltak, és csak nagyon-nagyon kevesen tehették meg, hogy egy bulgáriai tengerpartra ellefittyenjenek.
Az egész osztályban két családnak volt személyautója és ezzel simán a társadalmi ranglétra tetejére is álltak a szülők, pedig Wartburgról, legfeljebb Ladákról beszéltünk.
... a sor még nagyon sokáig folytatható. Tényleg nem kell párhuzamot húzni a múlt és a jelen között, de azért talán teljesen megbolondulni sem kellene. Ja, tényleg szar az élet, sokat kell dolgozni és egyre többet, az árak pedig nem alszanak, mint az igényeink sem. Ez van!
Hülyeség, hogy a Fidesz most aláírásba kezd, hogy csökkenjenek a rezsiárak, de talán az efféle általános lelombozó összefoglaló is súrolja az emberi hülyeség határát: http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/dobbenetes_adatok_masfelmillio_magyar_fazik_ketmillio_megcsuszott_a_rezsivel.547356.html
Ajánló
Egyéb
Agrárminisztérium: tovább javul a vizes élőhelyek állapota Magyarországon
Sport
Budapesten szervezett konferenciát a Nemzetközi Tájékozódási Futó Szövetség
Országos Hírek
Tizenkét új előadással bővült a Déryné Program Országjárás alprogramja
Útépítés
hídépítésDuna Aszfalt Zrt.M49-esDuna Group
Túlszárnyalták a kitűzött célokat az M49-es gyorsforgalmi úton – videó
A legfontosabb projektelemeket maradéktalanul meg tudta valósítani a kivitelező Duna Aszfalt.
Mi épül?
egészségügyi fejlesztésZuglókórházfejlesztésXVI. kerület
Még idén véget ér a XIV. kerületi kórházépítkezés
75 kórházi ággyal gazdagodik Zugló.