Király a kecskeméti „polgár”

Ha van olyan, hogy „közéletileg polihisztor”, akkor Király József építési vállalkozó, művészeti mecénás, építész, a  Nanbudo Világszövetség hét danos elnöke, városi képviselő, az MSZP Bács-Kiskun megyei elnöke, a kecskeméti szecesszió élharcosa, lokálpatrióta és nem mellesleg öt gyermek édesapja… akkor Királyra bizonyosan ráakasztható lenne ez a nem létező jelző. Pedig nem gondolná senki első ránézésre, hiszen aki ismeri Királyt, az tudja, hogy egy általában csendes, csak ritkán – és akkor is tőle idegen módon – éli meg a felháborodásait, mindamellett tényleg példás családapa, realista vállalkozó, és mindenekelőtt egy menthetetlen idealista. Aki ha kell, lakossági fórumokat szervez fákért, régi épületekért és általában az átlagember számára valóban fontos dolgokért.



Lassan három éve zajlik Kecskeméten a Művész Kávézóban a „Beszélgessünk mi is..” rendezvénysorozat, aminek a keretében a vehemens bulvárossággal aligha vádolható Komáromi Attila tesz fel furcsábbnál furcsább kérdéseket a meghívottaknak. Persze a Fidesz-es vezetés alatt álló Kecskeméten, ha a helyi baloldal elnöke által tulajdonolt kávézóban ezzel a címmel zajlik egy beszélgetéssorozat,  abból bátran következtethető lenne, hogy nem halt ki a tősgyökeres kecskemétiekből a vezetéssel szembeni kritikai érzék. Pedig tényleg nem erről szól ez a rendezvénysorozat. Jól mutatja ezt, hogy ugyanúgy vendég lehetett itt a helyi színház, vagy a helyi televízió vezetője is.

…és most maga az alapító Király József került Komáromi kezébe!

Sajnos Komáromi Attila ez alkalommal sem készült fel alanyából, ami abból is leszűrhető volt, hogy Király némely kérdéseknél kijelentette, hogy „erre most nem válaszolnék”… ami persze így jól is sült el, hiszen azzal nem volt vádolható a beszélgetés, hogy tabuként kezelt volna folyamatokat.

Új dolog azon kívül, ami az elmúlt tíz évben Király Józseffel kapcsolatban a sajtóban megjelent nem igazán hangzott el. Kiderült, hogy Király, aki anno a Bácsépszer „indíttatására” a városi MSZMP-s pártiroda gazdasági osztályára került vélhetően az egyetlen volt, aki ott rövid idő elteltével felmondott, amivel mindjárt a rendszerváltás első körében belekényszerült a keserves vállalkozói kenyér megismerésébe. Mint elmondta az első időkben még éjjel-nappali üzleteket is nyitott, ahol a hajnal hármas szalámi szeletelés azért nehéz kenyér volt, de ezt követően már szinte egyenes útja lett a sikeres vállalkozó élethez.



Király József rendkívül széles tevékenységi köre miatt az egész beszélgetés mondhatni távirati stílusban érintette a különböző folyamatokat, amit, Komáromi mentségére legyen mondva képtelenség 55 percben érdemben kibontani. Így meg sem lett említve, hogy az AOMORI Japán baráti kör elnöke mit tett az elmúlt másfél évtizedben a város külkapcsolatért, mint az sem, hogy a nyolcvanas évek óta a legjelentősebb kecskeméti civil szervezet (Kecskeméti Városszépítő Egyesület) elnöki tisztségét betöltő Király mit miért tesz, az indulásakor is "párttitkárritkító" egyesület élén.
Viszont a beszélgetés jó alkalom volt arra, hogy bemutasson a megjelenteknek egy fáradhatatlannak tűnő, egyben felelősen gondolkodó kecskeméti lokálpatriótát, akiről még a firnnyákos kérdések feltevője is azt állapította meg a beszélgetés végén a megjelenteknek, a manapság főként jobboldali politikai beállítottságú állampolgárainkra aggatott jelzővel, hogy: „Hölgyeim és uraim, íme egy kecskeméti polgár!”