„Gyáva népnek nincs hazája” – A Momentumnak van?

A Momentum sikerre vitte, hogy hogy ne fogjon össze az ország egy világméretű esemény megrendezése kapcsán. Hű maradt ahhoz a több százéves magyar tradícióhoz, amely tradíció megköveteli, hogy a magyarok soha nem valamiért, hanem valami ellen küzdenek.

 

Sikerre vitte azt az eszmét, ami a hit helyett a hitetlenséget tűzi ki céljául. Ha egyszer politikai párttá alakul, vélhetően az alapszabályában lesz, hogy ne szeress, ne bízz, ne remélj, csak félj és tiltakozz minden ellen! Ennyi erővel a neve a Momentum helyett lehetne mindjárt az, hogy Strucc, hiszen a jellege leginkább rá hasonlít.

 

A Momentumnak teljes mértékben igaza van abban, hogy Magyarország nem érett még meg gazdaságilag egy Olimpia rendezésére. Mint ahogyan nem volt érett arra, hogy az EU piaca legyen és kiszolgáltassa azt a szerény iparát, amit a korábbi évtizedek nem tudtak teljesen elpusztítgatni, ahogyan nem volt érett, hogy hazaküldje az IMF képviselőit, ahogyan nem volt érett még egy rakás jelentős dologra sem, de valamilyen irracionális módon mégis megfelt.

 

A Trianonig visszavezethető teljes vesztes állapotából az ország végre 2010 után elkezdett egy kicsit hinni önmagában. Miért ne hihetnénk, hiszen tény, hogy az elmúlt száz évben legalább kétszer építették fel az országukat a magyarok. Most pedig az ország kormánya végre nem valami ellen, hanem valamiért kezdett el dolgozni. Nem sikerült neki minden? Persze, hogy nem, de a hihetetlen mennyiségű próbálkozása során az elmúlt évszázad eredményeihez képest óriási sikereket ért el az ország vezetése, ami nagyon-nagyon sok embernek kezdi visszaadni a hitét abban, hogy Magyarország egy élhető és izgalmas hely a világban.

 

A Momentum vezetői fiatalok, akik joggal félnek attól, hogy ha az ország belevág a gazdasági erejét jóval meghaladó Olimpia megrendezésébe, akkor az ő jövőjük is olyan küzdelmes lesz, mint az előző generációké, mert a rájuk maradó számlákat ki kell majd fizetniük, a megépített örökségek haszonnal kell működtetniük. Tehát félnek attól, hogy hasonló teljesítményt kell majd letenniük az ország asztalára, mint azoknak az elődjeiknek, akik nem féltek szembenézni orosz tankokkal, nemzetközi pénzintézetekkel évtizedeken át. A Momentum vezetőinek meg kellene kérdezni a szüleiket, hogy hogy a fenébe mertek a hetvenes-nyolcvanas években abban bízni, hogy képesek lesznek felnevelni a gyerekeiket, hogy értelmes életet tudnak majd élni, amikor szögesdrót határolta az országot és a mindennapokhoz hozzátartoztak az utcákon kalasnyikovval a vállukon tökrészegen flangáló orosz kiskatonák? Mégis hogy a fenébe mertek egyáltalán élni?

 

A Momentumnak a „Van” a probléma. Mert béke van, mert lehetőség van (kinek kevesebb, kinek több), mert jogállam van, mert nincs rendőrállam....

 

Nem is kérdés, hogy az Olimpia megrendezése Magyarországnak, csak az elmúlt száz éves küzdelméhez képest egy semmi. Vagyis inkább egy lehetőség, amivel a világ elé járulhattunk volna, hogy ez a csenevész fiú itt a pálya szélén, a pályán titánként küzdő német, angol, francia, orosz és amerikai játékosok mellett nem fél fellépni a gyepre.

 

Mára biztosan állítható, hogy bár még talán a kelleténél bátortalanabb hangon, de kialakult az a réteg, aki hinni mer és hinni akar Magyarországban, a hazájában. Igen, a Momentumnak és a vele szimpatizálóknak fel kell tenniük a kérdést maguknak, hogy ők miért félnek, miért nem bíznak a saját magukban, a saját hazájukban?

Kívánom nekik, hogy próbálják ki, mert sokkal jobb valamiért élni, mint valami ellen!

Oltyán József