A Katona József Színház új darabja a Dorottya

A kecskeméti Katona József Színház új darabot mutat be Réczei Tamás rendezésében április 8-án. Magyar Éva Orsolya, Märcz Fruzsina Dorottya és Szemenyei János Csokonai Vitéz Mihály szerepében lesz látható a Dorottya című komikus eposz előadásában. 

Két dolog adta az ötletet: a lehetetlenség, és a nyelv felfoghatatlanul csodálatos volta – mondja Réczei Tamás, a Dorottya kecskeméti előadásának rendezője. A főpróbahét előtt vele és Gergye Krisztián koreográfussal beszélgettek arról, lehet-e színházat csinálni a nem színpadi szövegnek szánt, 18. század végi komikus eposzból.

- Meglepő a szereposztás: csupa fiatal arc, sehol egy éltes dáma.
Réczei Tamás: - A szöveg egyik lehetséges értelmezése szerint a Dorottya Csokonai bosszúja. Lilla – Vajda Júlia – elhagyta egy másik férfiért, mire Csokonai egészen Somogyig futott, ahol tollat ragadott, és víg eposzt írt egy 64 éves, fogatlan vénkisasszonyról, aki akár Lilla is lehetne.

- A szövegből felfejthető ez az értelmezés?
R. T. – Szövegszintű bizonyíték nincs, de vannak olyan Lilla-versek, amelyek a Dorottya vázlataiként értelmezhetők. Illetve a megírás ideje is erre utal: a szakítás után, ha tetszik a gyász idején írja.

- Honnan jött a Dorottya előadásának ötlete?
R. T. – Az egyik színdarabomhoz felhasználtam a Dorottyát. Döbbenten néztem, hogy milyen jó szöveg, és milyen iszonyatosan nehéz. Ez a két dolog adta az ötletet: a lehetetlenség, és a nyelv felfoghatatlanul csodálatos volta. Nagyon nehezen befogadható, ezért volt szükségem arra, hogy Krisztián megtámogasson képekkel. 

- Az eredeti szöveget használjátok?
R. T. - Talán két sort írtunk bele…
Gergye Krisztián - Hihetetlenül magával ragadó az egész, ugyanakkor elképesztően nehéz, amiben ráadásul hatalmas zajlás van. Első körben rengeteg elbeszélő részt kihúztunk azzal, hogy majd mozgásban megcsináljuk. Aztán elkezdtünk dolgozni, és egy csomó dolgot visszahúztunk, hogy a mozgás és a szöveg paralel módon lehessen együtt. Így ahelyett, hogy kioltanák, inkább erősítik egymást. Végig arra törekedtünk, hogy ez a költészet a megérdemelt helyén kerülhessen színpadra, nem szavalásként, hanem dramatizált helyzetként. 
R. T. - Borotvaélen táncolunk. Elcsúszhatunk a pátoszba - Micsoda hangzatos verselés! –, de elcsúszhatunk a diákszínpados szavalás felé is. Az előadás tétje, hogy sikerül-e színházat csinálni, és ez a színház ezerszer látott, közhelyes valami lesz, vagy képesek leszünk egy új szempont szerint megfogalmazni valamit ebből a nem színpadi szövegből.
G. K. – Az is kérdés, hogy az előadás megtalálja-e a közös hangot a közönséggel. Tud-e annyira nyitott lenni, és olyan érzéki helyzetet teremteni, amibe a néző szívesen beleolvad. Ha ezt a kapcsolódást meg tudjuk teremteni, akkor vadabb vizekre is el lehet evezni. Szerintem nagyon bátor vállalkozás részesei vagyunk.

- Mit jelent a farsang az előadásban? 
R. T. - Korlátok és tiltások nélküli időszak. A tudatalatti felszabadulása. Amikor majd mindent lehetett, sőt, annak az ellenkezőjét is.
G. K. – Abba az időbe repülünk vissza, amikor a rituális helyzet felszabadító erővel bírt. Olyan szeánszon veszünk részt, ahol egy este erejéig mindent szabad: nem kell viselkedni, el lehet mondani, fel lehet vállalni vonzódásainkat, vágyainkat, és ebben a felszabadult játékban személyes tragédiák kerülnek felszínre. A rokokó-barokk időszakban járunk, miközben távolodunk is tőle, valamerre, talán ide, a jelen pillanatba. Vagy Csokonai felé, aki talán éppen most írja a költeményt.

- Milyen volt az eddigi munka?
G. K. - Nagyon élveztem! Jól jönnek velem a színészek, nagyon gyorsak, úgy érzem, egy nyelvet beszélünk. Cizellálni persze kell, hogy valódi mélységek legyenek a figurákban.

- Az elszabadult világ megjelenik a színpadon? 18-as karikás előadás?
G. K. – Megjelenik, de minden, ami történik, ízléssel történik. Nem a polgárpukkasztás a lényeg. A szövegben olyan bátor pajzánság jelenik meg költőiséggel, amihez képest gusztustalan lenne primer szinten ábrázolni az elszabadultságot. Ami persze nem jelenti azt, hogy Rómeó és Júlia klasszikus balett van eltáncoltatva a színészekkel.
R. T. - Az alapstílus olyan, mint egy vásári játék. Amit ide-oda ferdítgetünk.
forrás: kecskemetikatona.hu/Rákász Judit

fotó: Ujvári Sándor/mti

Galéria