Újabb nagyszínházi premierre készül a kecskeméti Katona József Színház

Rusznyák Gábor negyedik évadát tölti főrendezőként a kecskeméti színházban. Az Othello lesz a harmadik Shakespeare-rendezése Kecskeméten. Ez véletlen, vagy egyébként is kedveli a hallhatatlan angol szerző műveit? 
– A legtöbb színház műsorpolitikájában szerepel, hogy klasszikus műveket játsszon. A klasszikus szerzők között pedig előkelő helyen van Shakespeare. Mondhatni húzónév, úgy az iskolák, mint a színházkedvelő közönség számára. Én magam rengeteg művét rendeztem, ismerem az előnyét, a hátrányát. Azt nem mondom, hogy Shakespeare a legkedvesebb a szívemnek, inkább problémás. 
– Az idei év kettős jubileum az Othello történetében. A tragédiát 415 éve mutatták be először Londonban, és 225 éve vitte színre Kelemen László társulata, Budapesten. Mi az, ami napjainkig előremutató ebben a drámában?
– Ami miatt Shakespeare művei fennmaradtak az idő rostáján, az az, hogy örökérvényű emberi dolgokba tudott belemarni. Othello esetében ilyen a féltékenység, az emberi sértettség, a törtetés. Ezekkel minden ember találkozik, napjainkban is. Jelen korunkban talán a sértettség a legérvényesebb. Az emberek rengeteg sértettséget gyűjtenek össze az életük során, majd ebből adódóan kezdenek el pusztítani maguk körül. Egymásnak feszül az emberi érzékenységünk és a világ felgyorsultsága, kegyetlensége, tárgyilagossága. Érzékeny lények vagyunk, kisgyermek korunktól kezdve rakódnak ránk ezek a dolgok, és nincs arra fórumunk, ahol kiadjuk magunkból, de nem tűnnek el, egyszer csak felszínre törnek a sértettségeink, egy veszekedésben, egy otthoni pofonban, vagy egy magunkra-nyitott gázcsapban.

– Othellot megvezetik, belehajszolják a gyilkosságba. Miért hisz el mindent elsőre, miért nem jár utána az ármánykodásnak?
– Utána akar ő járni, konok módon elindul az igazság felé. Sajnos nem ott kérdez rá a dolgokra, ahol kellene. Tulajdonképpen egy nyomozást folytat, amiben a vélt barátja vezeti. Othello bizonyosságot akar szerezni, de nem hűtlennek gondolt feleségénél keres válaszokat a kérdéseire. S onnantól, hogy elönti a féltékenység, már nem az ésszerűség mentén halad. Az érzései ambivalensek. A szíve az utolsó pillanatig nem hiszi, hogy a szerelme megcsalja, még az ölés pillanatában sem. Ám ott van benne kőkemény férfigőg: ha már a barátjának kimondta, hogy az asszonya tettének következménye lesz, akkor nincs visszaút, azt be kell váltania, különben végkép megsemmisül, mint férfi. 

– A dráma kulcsfigurája Jago, a vérbeli bajkeverő. Látszólag egy vágyott kinevezésre hajt, de amikor ezt megkapja, akkor sem áll le. Miért? 
– Jago a leginkább sértett ebben a történetben. Egyrészt nem őt nevezi ki Othello a hadnagyának, hanem Cassiót, másrészt arra gyanakszik, hogy a mórnak viszonya volt valamikor az ő feleségével, tehát Jago nem csak sértett, de mérhetetlenül féltékeny is. Amikor eléri a célt, a hadnagyi kinevezést, akkor már a pusztítása önálló életre kel. Othello kerül a célkeresztjébe, akit meg akar semmisíteni, de ilyenkor már nem ő irányítja a dolgokat hanem fordítva, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy egy idő után már nem logikusak, szimplán emocionálisak Jago tettei is.

– A címlap szerint három fordító is dolgozott a bő 400 éve íródott színmű magyar szövegkönyvén: Ambrus Mária, Ungár Júlia, Zsótér Sándor. Hogyan áll össze a tragédia mostani szövegkönyvének szövete?
– Egy korábbi előadás szövegével dolgozunk, amit Zsótér Sándor rendezett a Stúdió K Színházban, pici térben, kevés szereplővel. Ők hárman – rendező, dramaturg és díszlettervező – készítették azt az Othello szövegkönyvet, amivel most mi is dolgozunk. Szeretek olyan szövegekkel foglalkozni, amiket színházi alkotók hoznak létre, lásd Mohácsi testvérek, Pintér Béla, Vinnai András. Zsótér Sándorék Othello szövegkönyve alázatosan viseltetik az eredeti színműhöz, ugyanakkor kortárs szöveg. Ami segít talán, hogy közelebb kerüljön hozzánk ez a régi történet.

– Az elmúlt két évadban meglehetősen feszített tempóban dolgozott a kecskeméti társulat. Főrendezőként milyennek látod a jelenlegi évadot? 
– Ugyanolyan feszítettnek.

– Meddig lehet ezt fokozni?
– Ennél tovább nem lehet. A korábbi TAO szabályozás arra ösztönözte a színházakat, hogy minél több előadást játsszanak, hogy minél magasabb legyen a nézőszámuk. Sok esetben ez a színházak túlterheltségéhez vezetett. A támogatási rendszer most egy másfajta irányt vesz. A kecskeméti színház idei évadát igyekeztünk annyiban könnyíteni, hogy egy táncszínházi előadás kiváltott egy nagyszínházi előadást. Ezzel együtt egyelőre nem látszik a társulaton, hogy kevésbé lenne leterhelve. Talán egy fokkal kevésbé feszített a tempó, és a jövő évad is várhatóan egy fokkal visszább vesz a korábbi őrült hajszából. Azt követően pedig – amennyiben megvalósul a színház felújítása, átépítése –, ismét egy másik helyzetben kell majd helytállnunk. 

– A társulatban évről-évre bemutatkoznak fiatal, tehetséges színészek, egyetemi hallgatók. Ez minden színházban így van, vagy ez a kecskeméti teátrum sajátossága? 
– Egészséges esetben ez mindenütt így van. Az összes társulaton belül nagy a fluktuáció. Vannak alapemberek, akikre egy város úgy gondol – jó értelemben véve – , hogy ők a mi színészeink. Köréjük épül maga a társulat, és fontos, hogy érkezzenek friss impulzusok, akik új energiákat hoznak, hozhatnak. Ugyanez igaz a rendezőkre, más színházi alkotókra is. Jó, hogy van egy folytonosság, vannak állandó rendezők, de az is fontos, hogy érkezzenek újak is, akik először látnak rá a társulatra. Ami az újonnan bekerült, fiatal színészeket illeti, róluk kiderül, hogy a pályán maradnak-e, hogy mennyire alkalmasak, mennyire terhelhetők, illetve, kapnak-e annyi és olyan feladatot, hogy megmaradnak a társulatban, avagy továbbmennek. Fontos, hogy a színészeknek is fejlődést jelentsen egy-egy szerep vagy évad, és a közönség is elégedett legyen. Az Othello szereposztásában a Desdemonát alakító Szabó Emília új tagja a kecskeméti színháznak. Ő fiatal de mégis tapasztalt színésznő, akinek nagyon erős a színpadi jelenléte, fantasztikusan játszik, és jó energiákat hozott a társulatba. Meglátjuk, hogy fogadja majd a közönség.

forrás: kecskemetikatona.hu/Popovics Zsuzsanna