Boldogságteremtő előadásokkal „gyógyítanak” a Ciróka Bábszínház művészei

Kezét csókolom, hercegnőm! – köszön hangosan a „cirókás” Ernő bácsi, miközben odafordul az első sorban helyet foglaló göndör hajú kislányhoz. Partnerével, Ernával azon vitatkoznak, melyik mesét adják elő. Jaj, ne Az egérmenyasszony legyen, azt már annyiszor játszották… Végül sorsolásra viszik a dolgot, s a kalapból egy csemete „természetesen” azt a cetlit húzza ki, amelyiken a világszép egérkisasszony vőlegénykereséséről szóló történet címe olvasható.

A Bács-Kiskun Megyei Kórház Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Osztályának játszószobájában picurka székeken ücsörögnek a kis betegek, némelyik mellé az édesanyja is odakucorodik. Nem kell sok időnek eltelnie, hogy a humoros jelenetek láttán hangos kacagás verje fel a kórház csendjét. Ez a színházi közönség más, mint a többi, így nem meglepő, hogy időnként belép egy ápolónő és gyógyszert hoz valakinek.

– Régebben, 2007 és 2012 között havonta többször is tartottunk kórházi előadásokat – emlékezik vissza Bodor Éva, a Ciróka Bábszínház szervezője. – Néhány szereplős, egyszerűbb díszletezésű produkciókat választottunk, amelyek szűkösebb helyen is bemutathatók. Ötévnyi kihagyás után most ősszel felfrissítettük a kezdeményezésünket. A régi épületet időközben lebontották, a gyermekek gyógyítását a megyei kórház új szárnyában lévő osztályon végzik, össze sem lehet hasonlítani az egykori és a mostani helyszínt. Nekünk azért fontos, hogy itt lehetünk, mert ebben a környezetben közvetlenül megtapasztalhatjuk a mesék gyógyító erejét.

Dusík Bori, a bábszínház marketing- és kommunikációfelelőse igencsak meglepődött azon, milyen hathatós mozgósító erőt képvisel a közösségi portál. Reggel feltette a felhívását, miszerint kecskeméti vállalkozók támogatását keresi a kórházi előadások megtartásához – és délutánra tíz hónapra előre összejött a szükséges pénz.
Családok, önkéntesek, közösségi szolgálatosok is segítik a csecsemő- és gyermekgyógyászati osztály munkáját. Ezt már a négy éve kórházpedagógusként tevékenykedő Fischer Krisztina újságolja, majd így folytatja:
– Az ágyhoz kötött gyerekek sem maradnak ki az élményből: amíg a társaik a bábelőadást nézik, nekik önkéntesek olvasnak fel meséket az ágyuk mellett. Mindkét „ajándéknak” remek a visszhangja, sokszor napokig beszédtéma a kórtermekben. Öröm látni a mosolygós arcokat, jó hallani az előadás utáni tapsot.

A műsort követően kézműves foglalkozást is tartunk: a múltkor a produkcióhoz kapcsolódva aranyszőrű bárányt készítettek, most pedig kis bőröndöt hajtogathattak Egérpapának a gyerekek. Fél óra múlva vége az előadásnak. Egérmama kijelentése, miszerint az ő lánya azé lesz, aki a világon a leghatalmasabb, egyre teljesíthetetlenebbnek tűnt. Hiába ment Egérpapa a naphoz, a felhőhöz, a szélhez, a házhoz, a végére kiderült, hogy még a háznál is nagyobb úr az egér, mert átrágja a falakat. Szóval: a legjobb, ha egérnek egér lesz a párja.

Szörényi Júlia oldalán Apró Ernő bábszínész nagy rutinnal játszotta a szerepeit, ami nem véletlen, hiszen a darabot húsz éve tartja műsoron a színház. Ernő bátyánk pedig ötven esztendeje kezdte a pályáját: Szabadkáról érkezett Győrbe, majd Kecskemétre ment, ahol lassan negyedszázada erősíti a társulatot. 
– Ha kórházban játszunk, annak különleges a varázsa – árulja el Apró Ernő. – A gyerekek mindenhol mindig őszinték. Sokszor alakítok gonosz embert, na, azt nem szokták szeretni. Előfordult, hogy az első sorban ülők majdnem lerángatták rólam a nadrágot, az életre keltett figurát annyira ellenszenvesnek találták. Egyszer a fellépés után odajött hozzám egy nagybeteg kisfiú, egy papírlapot szorongatott a kezében. Csak annyit fűzött hozzá: „Ezt neked rajzoltam!” Ennél nagyobb elismerésre nem is vágyom.

forrás: Szabad Föld