Fekete Tibor viszonzott szeretete a kecskemétiek iránt

Fekete Tibor - vagy ahogy a kecskemétiek ismerték, Tibi bácsi - alakját özvegyével, dr Percze Évával idéztük fel.

 

- Hol találkozott egymással először a fiatal doktornő és az ismert színész?

- A színpadon láttam őt először, 1962-ben, a Makrancos hölgyben. A személyes találkozásra viszont a munkahelyemen, a Rendelő Intézetben került sor. Tibor ugyanis jó barátja volt a szájsebészet főorvosának, akihez gyakran bejárt. Ő mutatott be bennünket egymásnak. Pár évvel később, egészen pontosan 1966-ban Tibor New Yorkban töltött egy hónapot. Amikor hazaérkezett, kolléganője, Göndör Klári színésznő rendezett egy baráti összejövetelt, ahova engem is meghívott. Nagyon kellemes este volt, Tibor sokat mesélt, és a végén megkérdezte, hazakísérhet-e. Így kezdődött.

 

- Mikor házasodtak össze?

- 1968-ban. 47 éves házasok voltunk, amikor elment…

 

- Egy orvos nappal dolgozik, éjszaka ügyel, a színész délelőtt próbál, este játszik. Hogyan lehetett összeegyeztetni a kétfél életritmust?

- Sokat leveleztünk cetliken… Én 7-re jártam dolgozni, Tibor 10-től próbált, majd mire én hazaértem, ő vagy tájolni ment, vagy előadásra készült, vagy színpadon volt. De este mindig megvártam. Sokszor bementem hozzá a színházba, és együtt sétáltunk haza. Nagyon boldog házasságban éltünk, és ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy Tibor csodálatos férj volt.

 

- Tibi bácsi „hazavitte a munkáját”?

- Elmesélek egy esetet: Székesfehérváron tájoltak, és Tibor elégedetlen volt az egyik jelenettel. Késő éjjel értek Kecskemétre, de nem hagyta nyugodni a dolog, úgyhogy elhívta hozzánk a kolléganőjét. Fél egykor érkeztek meg, gyorsan átrendezték a 39 négyzetméteres lakásunkat, és nekiálltak próbálni. Emlékezetes eset volt az is, amikor az Úri murira készültek. A rendező azt javasolta, hogy a mulatós jelenetnél a színház zenekara zenéljen. Tibor nem értett vele egyet. Elmentek hát a Don-kanyarba „tanulmányútra”, hogy meghallgassák a Szúnyog nevű prímást. Otthon aztán élménybeszámolót tartottak – én pedig zsíros kenyeret kentem nekik, és hallgattam őket.

 

- Nagy izgalommal járt egy-egy premier?

- A bemutató előtti napokban már csak a készülő előadás foglalkoztatta. A színészeknek általában minden szerepüknél van egy-egy olyan mondat, amit nehezebben tanulnak meg. Ez Tiborra is igaz volt. Sokszor izgultam, hogy eszébe jut-e minden sor, de felesleges volt az izgalom, mert mindig nagyszerűen helytállt.

 

- Ha szükség lett volna rá, súgni is tudott volna?

- Rengetegszer végszavaztam neki, úgyhogy szinte minden szerepét megtanultam én is.

 

- Tibi bácsi gyakran beszélt róla, hogy a népi hős karakterek álltak hozzá a legközelebb. Azonban nem lehetett beskatulyázni, hiszen egészen más szerepkörökben is emlékezetes alakítást nyújtott.

- A Black Comedy-ben például a homoszexuális figurát, Haroldot alakította, mégpedig olyan bravúrosan, hogy az ország másik feléből is eljöttek megnézni. De Ibsen Nórájában Rank doktor szerepéről is azt gondolta, hogy nem való neki, s végül nagyszerűen megformálta. A népi hősök viszont, mint Tiborc, akit kétszer is eljátszott, elválaszthatatlanul összeforrtak színészi pályájával.

 

- A ’80-as évek elején Győrbe szerződött. Miért?

- Eljött a Hernádi-Jancsó-Gyurkó-korszak, és a kecskeméti színház társulata másfél év alatt kicserélődött. Tibor sem találta a helyét, ezért fogadta el a Győri Nemzeti Színházba felkérését.

 

- A Kecskemét-Győr távolság komoly feladatot jelenthetett.

- Szerencsére mire eljött a győri időszak, már megvolt az 1200-es Ladánk. Én azzal mentem Győrbe, Tibor pedig vonattal járt haza.

 

- Kecskemétet tekintette otthonának akkor is?

- Mindig is Kecskemét volt az otthonunk. Tibor nagyon szerette a várost, és a város is szerette őt. A nézők magukénak érezték a színházat és a társulatot. Voltak olyan Katona-bérletesek, akik egy-egy bemutató után az egész szereplőgárdát vendégül látták. Tibor számára nagyon fontos volt az a szeretet, amellyel Kecskeméten körülvették. Sok barátja volt: elsősorban futballisták, mivel fiatal korában ő is futballozott, és öt orvos család, valamennyien a kollégáim, akikkel közeli barátság alakult ki. Itt voltak a kedvenc helyei: a Delikát, a Pálma Eszpresszó, ahol olyan sok szerepet megtanult, a Három Gúnár, a Tanyacsárda, a focipálya – hiszen őt mindenütt szerették. Bárhol játszott is – Pesten, Győrben, Veszprémben, Békéscsabán -, örömmel jött haza. Gyakran mondta, hogy 1957-ben elszerződött egy évre Kecskemétre, és azóta is itt van.