Nárciszokat ültettek a gyógyíthatatlan betegségben szenvedők tiszteletére

Egyszer mindenki életében eljön a fájdalom és a szenvedés, de nem mindegy, hogyan kell átélnünk. A Városháza és a Nagytemplom közötti Méltóság mezeje felhívja a figyelmet az idősek, a betegek és a szenvedő emberek iránti együttérzésre, a társadalom összefogásának szükségességére.

 

 

- Ez a nap a szenvedő emberekről szól, és azokról, akik szakmájukkal és hivatásukkal segítik jobbá tenni ezeknek az embereknek a napjait, hogy méltósággal tudják megélni szenvedéseiket – mondta köszöntőjében Mák Kornél, Kecskemét alpolgármestere.

- Az emberi méltóság az egyik legfontosabb olyan értékünk, ami többé tesz bennünket – tette hozzá.

 

 

Rigóné Kiss Éva, a Máltai Szeretetszolgálat kecskeméti vezetője beszédében megemlékezett idén nyáron elhunyt édesanyjáról is. Külön megköszönte a munkáját azoknak a nővéreknek, orvosoknak és az Ölelő Kéz Ápolási és Hospice Alapítvány munkatársainak, akik enyhítik a betegek szenvedését, hogy a lehető legkevesebb fájdalmat kelljen elviselniük életük utolsó napjaiban, heteiben.

- Legyetek gyengédek azokhoz, akik nálatok gyengébbek vagy szenvednek – adta útravalóul az eseményen jelenlévő több mint száz általános iskolás gyereknek.

 

 

Boda Éva, a megyei kórház Onkológiai Központjának főorvosa felidézte, hogy az 1950-es években Kanadából indult a kezdeményezés, hogy empátiával és segítőkészséggel közelítsünk rászorulókhoz. 1998-ban Lengyelországban a Szent Lázár Hospice Alapítvány ültetett először nárciszt gyerekek bevonásával, ami azóta világszerte elterjedt.

- A fájdalom az, amitől legjobban félünk. Csillapítását hitvallásunknak tűztük ki – mondta.

 

Az ökumenikus áldás után következett az a rész, amit a gyerekek valószínűleg a legjobban vártak: önfeledt kacagás közepette a levegőbe repítették a kezükben szorongatott sárga lufikat, majd elültették a nárciszhagymákat.