Fél percen múlt, hogy elnyerte a Duna-Aszfalt Kft a Mercedes tenderét

A cikkünknek lehetne az is a címe, hogy „Miként nyertünk el több Mercedes munkát!”, vagy az is, hogy „Miként lehet nyertese a gazdasági válságnak?”, de a drámai hatás kedvéért inkább azt a félpercet emeltük ki, amivel gyorsabb volt a Duna Aszfalt számos konkurensénél, amikor a Mercedes beruházás első versenytárgyalása folyt. Összeállításunkban nagyító alá vettük azt a holdingot, amelyik az idén arra készül, hogy megduplázza a 2008-as bevételét, és láthatóan arra is készül, hogy az ország egyik legjelentősebb mélyépítő vállalataként tartsák számon a jövőben.

A kilencvenes évek elején alapított Vakond Kft-ből kell elindulni ahhoz, hogy átláthatóvá váljon a mára országos és a romániai tevékenysége alapján nemzetközinek is mondható mélyépítő holding sikere.

A rendszerváltás után alapított alföldi vállalkozásnak a sok állami nagyvállalat utódai mellett, mintegy másfél évtizede volt, hogy territóriumot szerezzen és megerősödjön. Majd a hódmezővásárhelyi Hódúttal, aki a mélyépítési piacon 1946-óta működő nagyon jelentős vállalatnak számított, egy történelmi pillanatnak ítélhető időpontban, 2007 év közepén, sikerült összevonni erőiket, így a már 1991-ben alapított Vakond és a 1997-ben létrehozott Duna Aszfalt alkotta duó kiegészült a Hódút által egy trióvá, amely trióban a Duna-Aszfalt kapta a vezető helyet.

A cég bevétele már ekkor meghaladta az évi tízmilliárd forintot, de az új feladatokhoz képzett vezetők, és a céltudatos tulajdonosok már ekkor megérezték azt, amit csak nagyon kevesen, miszerint nagyon sötét idők következnek. Ezért a cégcsoportot olyan dinamikus szerkezetűvé alakították, ami egyrészt rendkívül rugalmas, másrészt elképesztően hatékony.

Persze utólag könnyű okoskodni, de ez a 2009-re kész holding a két évig tartó szerkezetátalakításnak köszönhetően a gazdasági válság egyik első győztesének számít, hiszen az elmúlt évben mintegy 30 %-al növelte a bevételeit. Idén - köszönhetően a Mercedeses megbízásnak- a 2008. évi bevételük duplázására készülnek.

Megdöbbentő, hogy miközben az építőipar nehézségeitől, a körbetartozástól, a banki bizalom csökkenéséről szólnak a vezércikkek, közben a válság kellős közepén rendkívül rövid idő alatt egy több tízmilliárdos építőipari vállalat alakul ki, amelyik a szerkezetét és kapacitásait tekintve a következő évek, évtizedek meghatározó vállalata lehet.

A Mercedes tender elnyerése kapcsán megkerestük a Duna-Aszfalt három meghatározó vezetőjét, akinek a legfontosabbnak ítélt kérdéseinket feltettük:

Tóth László (36) okleveles építőmérnök, 2006 júniusától ügyvezető a Duna-Aszfaltnál, öt éve dolgozik a vállalatnál. A vezetése alatt álló, a szakmában „Duna-csoport”-névre keresztelt holding ma 530 főt foglalkoztat. A 2009-ben várhatóan 20 milliárd forint feletti konszolidált bevételnek a harmadát kitevő, első és második Mercedes tenderen győztes cég ügyvezetőjét arról kérdeztük, hogy szerinte miért tudott nyeri a Mercedes tenderen a cége?

A Duna-Aszfalt minden szükséges minőségbiztosítási tanúsítvánnyal rendelkezik, és jelentős építőipari referenciákkal bír. A cégcsoportunk erőssége még, hogy jól átlátható szerkezetű és a méreteihez képest rendkívül rugalmas. Az említetett tendernél fontos volt, hogy jelentős kecskeméti kapacitással rendelkezünk. A Mercedes előminősítő csapatát ezekkel a tényekkel sikerült meggyőznünk arról, hogy alkalmasak vagyunk ilyen jelentős beruházások lebonyolítására.

Jászberényi Tamás (34) gazdasági koordinációs igazgató 2007 szeptembere óta dolgozik a vállalatnál, aki a belépését követően gyorsan megélhette, hogy a gazdasági válság miatt jelentősen megerősödött mind a gazdasági, mind a koordinációs munkája, hiszen az évek óta közismert építőiparon belüli körbetartozás terhét 2008-ban felerősödő pénzügyi válság azzal sújtotta, hogy a bankok a korábbiaknál is jóval óvatosabban helyeztek ki hiteleket. Jászberényi Tamást arról kérdeztük, hogy mennyire nehezedett meg a munkája a válság hatására a bankokkal:

Érthetően a bankokról általánosan elmondható, hogy 2008-végén szó szerint behúzták a kéziféket és ma a kihelyezéseiket, a korábbinál jóval alaposabban megnézik. Örömmel elmondhatom, hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján a Duna-Aszfaltnak a banki háttere jelentős bizalmat mutat a folyamatos együttműködéseink során. Természetesen a korábbi jelentős referenciáink után egy újabb és minden eddiginél jelentősebb elismerést jelent, hogy a Mercedes első és második tenderét a cégünk megnyerte, hiszen ez a beruházás az ország legjelentősebb vállalati beruházása a rendszerváltás óta és a bankok elismerik, hogy aki a Mercedes kemény versenyeztetési szabályainak nem is egy alkalommal meg tudott felelni, az nagyon jó ügyfele tud lenni egy pénzintézetnek is az igazán jelentős beruházások kapcsán.

Mosonyi László (63) a Duna-Aszfalt vállalkozási igazgatóságának a vezetője, aki a Duna-Aszfaltot a Mercedes versenytárgyaláson képviselte. Korábban Békéscsabán a Közúti Igazgatóságnál dolgozott, majd 13 évig Algériában épített utakat, hidakat. 1992-től ellátta az Útügyi Világszervezet Hídbizottságában Magyarország képviseletét. Rövid ideig Elefántcsontparton épített utat. Megélt több polgárháborút. Egy nagyágyú. Hosszú ideig a pályázatokat írt ki a szakmában, majd átült a kivitelezői oldalra, és ma a különböző közbeszerzési és vállalkozói tenderek elnyerésén dolgozik. Viszont teketória nélkül kijelentette, hogy egy algériai vagy egy elefántcsontparti polgárháború feszültsége fasorban sincs a Mercedes projekt első két tenderének a feszültségéhez képest, hiszen az egész nap tartó verseny végén, legfeljebb fél percen múlott, hogy a Duna-Aszfalt lett a győztes. Mosonyi Lászlót a fővárosi Népligetben lévő irodájában a nem éppen nyugalmas munkájáról kérdeztük:



"A Duna-Aszfalt egy nagyon jó szerkezetű vállalat, úgy is mondhatom, hogy egy teljesen magyar vállalat értelmes érdekekkel képes bizalomban dolgozni. "

Mi a története a Mercedes tendernek?

Hosszas előminősítés, személyes tárgyalások előzték meg magát a versenyt. A verseny napján a Mercedes képviselői kényesen ügyeltek arra, hogy senki ne találkozzon a konkurenciával. Egy végtelenül korrekt verseny volt. Természetesen a menetétől frászt lehetett kapni, mert végtére is a vállalási ár lecsökkentése volt a célja, ami önmagában érhető cél, de ennek a módszernek Magyarországon még nincs meg a kultúrája.

A menetéről annyit tudok elmondani, hogy a teremben, ahol csak mi voltunk kaptunk egy az atomórához igazodó órát, kaptunk két mobiltelefont és két lapot. Az egyik lapra le volt írva az induló ár és utána hárompercenként az emelt árak, a másik lapon volt az azonnali ár, amit ha valaki bevállalt megnyerte a munkát. Az azonnali ár érthetően egy igen alacsony vállalási ár volt, így azzal nem kapkodott senki. Nekem semmi más teendőm nem volt, csak amikor láttam, hogy a mi árunk következik, akkor felvegyem a telefont és bemondjam, hogy mi ezért az árért vállaljuk a munkát. Közben persze izgultam, hogy valaki előttem ne telefonáljon. Ha valaki bemondott egy árat, akkor vége volt a fordulónak, viszont az új fordulókban rendre emelték az azonnali árat is.

Először három fordulóból választották ki a három továbbjutót, majd két fordulóból a továbbjutó kettőt és a végén egy fordulóból a győztest. Tehát hat fordulóban kellett győztesnek lenni, hogy nyerjünk. Az idegtépő várakozásban a végén az ember érthetően izgult, hogy ki ne essen, mert tudtam, hogyha kiesek mehetek haza.

A döntés, késő délután következett, amikor az azonnali ár és a legalacsonyabb ár már annyira közel volt egymáshoz, hogy rendkívüli volt a kockázat, hogy valaki bemondja az azonnali árat. Így amikor behozták az új árat már felkészültünk rá, és ahogy lehetett azonnal telefonáltam. Jöttek is egyből és gratuláltak, mondták, hogy ez mekkora öröm, én meg akkor ocsúdtam fel az infarktus közeli helyzetből.

 Nem akarom túldicsérni a csapatot, de szerintem azzal nyertük meg a versenyt, hogy egyrészt rendkívül felkészültek voltunk, másrészt én azonnal választ kaptam a kérdéseimre a kollégáimtól, így talán a konkurenseinkkel szemben, akiknek erre mondjuk 15-20 másodpercre volt szükségük, versenyelőnyben tudtam lenni. Az első tender elnyerésében a földmunkák elvégzésénél egy kis bátorságra volt szükségünk, amit a terület ismerete adott, de a második tendernél a mélyépítési munkáknál, már rendkívüli előnyt jelentett, hogy teljesen részletes helyismeretünk volt a konkurenseinkkel szemben, hiszen közben a területen dolgoztak a munkatársaink.

Így például egy most folyó kisebb volumenű, immár harmadik tendernél úgy tűnik, hogy megkapjuk a megbízást, mert mostanra látják, hogy megbízhatóan jól dolgozunk, és ránk mernek bízni további feladatokat.

Évente mintegy 150 pályázatot készítünk és az egy jó átlagnak számít a szakmában, ha valaki tíz pályázatból egyet elnyer. Nálunk az átlag tíz beadott pályázat esetén három-négy a nyertes pályamunka, de azért a Mercedesnek nagyon örülünk.