2020.07.14, Kedd

Az újdonság mellett az állandóságot is értékelik a vendégek

2014.10.07. 15:58

Botfalusi Zoltán a kezdetektől az Ölelő Kéz Alapítvány oszlopos tagja, imádja a munkáját és meg sem fordult még a fejében, hogy váltson. Mint mondja, nagyon hálás Dr. Fáy Tamásnénak, Fáy Virágnak és Nemes Szabó Ernőnek és reméli, hogy még sok eredményes évet dolgozhatnak együtt.

Mikor kezdted a szakmád és hogyan kerültél az Ölelő Kéz Alapítványhoz?
2002 ben végeztem gyógymasszőrként Budapesten és ezután kezdtem dolgozni az Ölelő Kéz Alapítványnál Kecskeméten, akkor még a Nyíri úti kórháznál. Ott kezdtük a pályafutásunkat sokan, majd nem sokkal később az Alapítvány megnyert egy pályázatot, amivel átköltözhetett a fedett uszodába, ahol több mint 4 évet töltöttünk. 
Az elején csak két ággyal működött a részlegünk, majd a vendégek érdeklődése megkívánta, hogy bővítsünk, így további területet kértünk az uszodától. Így kaptuk meg a lelátó fölötti részt, ahol kialakítottunk egy négy paravánnal elválasztott masszírozó szektort, illetve létrehoztunk egy tangentoros területet, valamint beszereztünk egy állószoláriumot és a korábbi helyünkön kialakítottunk egy helyiséget az iszappakolás kezeléshez. Ezzel egy időben már üzemeltettük a szaunát. 
Majd amikor a Kecskeméti Fürdő építése zajlott, megkértek bennünket, hogy a wellness részlegének a vezetését vállaljuk el. Ennek is már több mint két éve. A vendégkörünk azóta is egyfolytában bővül, így a szolgáltatásaink és a munkavégzésünk területei is.

Mi a szakterületed?
A masszírozás több területével is foglalkozom. A gyógymasszőr végzettségem mellett 2010-ben elvégeztem a cellulit-masszázst, a tibeti mézmasszázst, a babamasszázst, illetve a frissítő talpmasszázst és a kényeztető arcmasszázst. Így ezekkel is tudtuk bővíteni a szolgáltatásaink számát. 
Sok a külföldi vendégünk, néhány hete például egy kuvaiti olimpiai úszócsapatot láttunk vendégül, akik edzőtábor keretein belül vettek részt. 
Manapság nagy divat a wellness, de sajnos sokan nem passzióból járnak masszíroztatni, hanem mert kell, az egészségügyi állapotuk megkívánja. Hogy látod a tendenciák merre haladnak az elmúlt évek alapján? Abból a páciensből van több nálatok, aki gyógyulni jön, vagy aki pihenni?
Eléggé eloszlik, de azt merem mondani, hogy több a tb támogatott vendég, aki reumatológiai problémával fordul hozzánk. Aki pihenni relaxálni jön, az azt választ a szolgáltatások közül, amit szeretne, míg a betegek arra a terápiára jönnek, amit az orvos javasolt, kiírt nekik. Sokszor a betegek onnan értesülnek rólunk, hogy az alapítványnak van egy szűrőcsoportja, akikkel különböző városi rendezvényeken is részt veszünk. Ilyenkor lehetőség van egészségügyi állapotfelmérésekre.

Mi tart téged ilyen régóta az Ölelő Kéz csapatánál?
A mai világban nehéz munkát találni, de egy olyan környezetben, ahol évek óta ugyanolyan jó dolgozni, nem is vágyik el az ember. Most sok fiatal kolléga jött, akikkel már remélem kialakult egy fix csapat. Ez jó lenne nekünk, dolgozóknak is és természetesen a vendégeknek is. Olyanok vagyunk, mint egy kis család, Virág játssza az anya szerepet, mi dolgozók vagyunk a gyerekek. 
Melyik az a masszázstípus amit Te a legszívesebben végzel, illetve ami nagyon népszerű?
A tibeti mézmasszázst emelném ki. A mélyen letapadt izmokat segít fellazítani, illetve a meszesedést nagyon szépen oldja a csigolyákról és természetesen nagyon puhává varázsolja a bőrt is. A masszázs maga elég erőteljes, mert paskolást végzek a vendég hátán. 
Negyed óránként van mézcsere a bőrön, és az utolsó negyed órában masszírozom csak ténylegesen, krémmel a vendéget, hogy lelazítsam az erőteljes mozdulatok után a hátát. A legkiválóbb az akácméz erre a célra, és akkor hatásos a művelet, ha munka közben a méz felhabzik, mert ez azt jelenti, hogy a szervezetből kivarázsoltuk a mészlerakódást.