Legegyszerűbb a csápok hosszúsága alapján elkülöníteni egymástól a két csoportot: a sáskák csápja igen rövid, ezzel szemben a szöcskék csápostora gyakran az állat testénél is hosszabb.
Bár a köznyelv gyakran szöcskeként emlegeti a fűben ugráló, mindenki által jól ismert pár centiméteres rovarokat, és sáskaként a nagyobb, zöldes színezetű, lassan mozgó lényeket, a tudományos nyelvben más szóhasználat az elfogadott - tájékoztatott honlapján a Kiskunsági Nemzeti Park.
De akkor hogyan is állapítsuk meg, hogy szöcskét vagy sáskát látunk?
Legegyszerűbb a csápok hosszúsága alapján elkülöníteni egymástól a két csoportot: a sáskák csápja igen rövid, hossza nem éri el a testhossz felét. Ezzel szemben a szöcskék csápostora gyakran az állat testénél is hosszabb.
Egy másik szembetűnő eltérés a nőstények esetében a szöcskék jól látható, hosszú tojócsöve, melyről az alrend (tojócsövesek – Ensifera) is kapta a nevét. Ebbe a rendszertani csoportba tartoznak még a szöcskék közeli rokonai, a tücskök is. A nőstény sáskáknak ugyanakkor csak rövid, alig látható tojókampói vannak, erre utal az alrend neve (tojókampósok – Caelifera) is.
További érdekességek a nemzeti park honlapján olvashatók.
Tovább dolgoznak a Via Transilvanicán.
A Portfolio konferenciáján zajlott panelbeszélgetés résztvevői egybehangzóan úgy látják: az állam magára hagyta az ágazatot. Arra keresték tehát a választ, hogyan kezelhetők az alapproblémák a közös jövő érdekében?