Mivel az SZDSZ-es egészségügyi reformerek Hollandiában tanulmányozták a magánbiztosításra áttérés rejtelmeit, nem árt, ha megismerkedünk az ottani „eredményekkel". A legszellemesebb németalföldi újítás az „arany kézfogás"… És a „reform" valójában már nálunk is folyik! Hollandiában 2006-ban szüntették meg a szolidaritáselvű egészségbiztosítást. A sutba dobott rendszer államilag szervezett volt, de az állam, a munkáltatók és a munkavállalók részvételével önkormányzati alapon működött. Miután átadták az egészet nyereségelvű magánbiztosítóknak, a korábbi 30 eurós biztosítási díj (amit fele-fele alapon fizetett a munkáltató és a munkavállaló) 100 euróra emelkedett. Változás, hogy a munkáltatónak most nem kell befizetnie semmit sem, az egészet a munkavállaló állja. Persze a munkáltató sem marad ki a jóból. A magánbiztosítók nem fizetnek táppénzt, sem szülési segélyt – ez lett a munkáltatók új terhe, amelyet maximum két éven át kötelesek fizetni az alkalmazottaiknak. Összege az átlagkereset 70 százaléka. A több, mint háromszorosra emelkedett havi járulékteher miatt rengeteg munkavállaló maradt ki a biztosításból. Rájuk hivatkozva a magánbiztosítók állami hozzájárulást követeltek. Az állam csapdába szorult, mostanra kénytelen fizetni a magánbiztosítóknak, amelyek – ők könyvelnek – bebizonyították, hogy a bő háromszoros bevétel ellenére sem rentábilis nekik a biztosítás. Igazi nyelvi bravúr is született: „Arany kézfogás" a neve annak a módszernek, amellyel a legrászorulóbb krónikus betegektől – egyszeri pénzfizetés ellenében –örökre megválik a magánbiztosító. Így Hollandiában rendszerré lett a legelesettebbek kitessékelése mindenféle strukturált szolidaritásból. Hollandia már itt van… Az egészségbiztosítás magyarpusztító reformja valójában már megkezdődött. Az egészségirtó minisztérium a biztosítók kedvéért tudatosan szűkíti az egészségügyi ellátóhálózatot, hogy a bevételekből kevesebbet kelljen majd nekik fönntartaniuk. A nap nap után bevezetett újítások mindig a biztosítók igényei szerint valósíttatnak meg, a szakmával sosem egyeztet a kormányzat. Az egészségirtó minisztérium a biztosítókkal viszont folyamatosan, titokban egyeztet, miközben a szakma képviselőit és a társadalmat elzárja a „forró"információktól. Például titokban tartja, hogy az új biztosítás nem ad táppénzt. A kormányzat pontosan úgy tájékoztatja a lakosságot az egészségügyi reformról, mint a 2006-os választások előtt a gazdaság állapotáról. Hazudnak éjjel és nappal. A jövendő magánbiztosítók olyan rendszert sajtolnak ki az MSZP–SZDSZ-kormányból, amely garantálja nekik: - a működésbiztonságot (azaz nem veszíthetnek a bolton), - az esetleges kormányváltás után csak túlfizetés árán lehessen megszabadulni tőlük. Magyarán piócák akarnak lenni az állam testén. A közüzemi szolgáltatókhoz hasonlóan semmi sem fogja kényszeríteni a magánpénztárakat a rentábilis működésre, költségeiket és garantált nyereségüket törvény erejével sajtolhatják ki az állampolgárokból. Ez a törvény casus belli. Ha a magyar lakosság egészségét áruba lehet bocsátani, akkor nincsen értelme a jelenlegi magyar államot fenntartani, mert az a saját lakosságának az ellenségévé vált.