Témaindító:
Nem választott jó időpontot a zászlóbontáshoz a Nemzeti Demokrata Szövetség (NDSZ), mert ugyanaznap jelentették be az osztrákok, hogy kiszállnak a világkiállítás megrendezéséből.
A két alapító atya más pártok felsővezetéséből érkezett: Bíró Zoltán az Antall előtti MDF elnöke volt, Pozsgay Imre pedig a vergődő kommunista hatalom csúcsairól szállt alá az MSZP frakcióvezetői székébe, majd hagyta ott [1] 1990 novemberében a karanténba zárt szocialistákat.A Népszabadság csak a 6.oldalon, igaz ott vezető hírben számolt be arról, hogy a zsúfolásig megtelt Országos Közművelődési Központ Corvin téri épületének színháztermében megalakult a szövetség.
A résztvevők összetétele alapján egyfajta új Hazafias Népfront megalakulását köszönthette a több száz megjelent, voltak ott népies ex-MSZMP-sek, kizárt MSZMP-sek, aktív és leendő MDF-esek, későbbi MIÉP-esek és MSZP-sek.
Jelen volt egyebek között Szűrös Mátyás, Lőrincze Lajos, Lengyel László. Király Zoltán, Kósa Ferenc, Beke Kata, Márton János, Vígh Károly, Tallóssy Frigyes, Géczi József, Gazsó Ferenc, Stumpf István, Paszternák László, Páskándi Géza, Ugron Emese, Kiss Gy. Csaba, cseres tibor, Benda Kálmán.
Az NDSZ megalakulása előtt Pozsgay Imre és Bíró Zoltán tartott programbeszédet. Pozsgay hangoztatta, hogy az NDSZ centrumjellegű mozgalom kíván lenni, amely azon gondolkodik, hogy a nemzeti megbékélést miképp lehet elősegíteni, nem azon, hogy ki kit győz le, Lakitelek szellemének lényegét elmosta a történelem, de a remények még nem vesztek el. Hogy a népies ellenzék évekkel korábbi lakiteleki találkozójáról értesülhetett a közvélemény, az éppen a népiesekkel jó viszonyt ápoló Pozsgay érdeme volt. A Hazafias Népfront elnöke a Hazafias Népfront lapjában (Magyar Nemzet) megjelent interjúban szóról szóra felolvasta a lakiteleki nyilatkozatot, és ezért még maga Kádár János is megorrolt rá.
Az NDSZ az első olyan mozgalom, mondta Pozsgay, amely már az új rendszerben jött létre, s mint ilyen, a leszámolást az egyénre bízza. AZ NDSZ talán végre nem értelmiségi szekértábor lesz, mert abból már van elegendő.
Az NDSZ végül 216 alapító tag részvételével alakult meg, két ügyvivője: Pozsgay és Bíró. Az alapító tagok között található: Sára Sándor, Kukorelly István, Mezei András, Tallóssy Frigyes, Tálas Barna, Püski Sándor, Gidai Erzsébet, Zala Tamás, Gecse Gusztáv.
Elsőrendű feladatának tekintette a munkavállalói és kisvállalkozói érdekek politikai képviseletét a legfontosabb érdekvédelmi szervezetekkel együttműködve. A magyar gazdaság dinamizálását, igazságosabb elosztást és közteherviselést a szociális piacgazdaság feltételei között, és az ország eladósodásának megállítását, valamint a nemzet jövőjét, a gazdasági és a kulturális élet elemi működőképességét szolgáló közintézmények megerősítését, a közrend és közbiztonság helyreállítását.
A gyakorlatban mindebből sok nem valósulhatott meg. Habár az 1990-94-es parlamenti ciklusban Pozsgayn kívül három országgyűlési képviselő, Beke Kata, Szél Péter és Varga Zoltán is NDSZ-esnek vallotta magát, a párt az 1994-es választáson csúnyán leszerepelt. Az egyéni választókerületekben 58 jelöltet indított, 12 területi listát állított, és 0,6 százalékos eredményt ért el. A párt 1996 januárjában megszűnt.
Ezek is indulnak?