Emberek! Itt ülök ezen a késői órán, és azon gondolkodom, hogy mi folyik itt olaj ügyben, az olajon kívül? Mint, az több sajtóorgánumból megállapítható, Gyucsány áll az egész olajügy mögött. Mert, mi is történt. Feloldják az el nem veszett dokumentumokat. De, hogy vesznek el dokumentumok? Főleg egy főügyészségen, vagy a nemzetbiztonságnál. Sőt, ezek nem is holmi papír fecnik voltak, hanem állam-, vagy szolgálati titkot képező anyagok. Az is lehet, hogy nyílt anyagok voltak. Ha, igazak a hírek, hogy több ezer oldal hiányzik, akkor ebben nagy maffia van. Aki ugyanis találkozott valaha is úgy nevezett „minősített” irattal, az nagyon jól tudja, hogy ezek nyomtalanul nem tűnhetnek el. Illetve, eltüntetésük nagyon körültekintő munkát igényel, annak érdekében, hogy nyoma se maradjon az anyagnak. A titokvédelmi törvény és a végrehajtási utasításai, valamint az ügyviteli szabályzat ugyanis úgy van megalkotva, hogy iratok még gyakorlatilag sem tűnhetnek el. Ehhez ugyanis, az összes nyilvántartást át kéne írni. Ez, több ezer oldal esetében szinte képtelenség. Mert mi történik egy hivatalos irattal. Kap egy nyilvántartási számot, egy olyan nyilvántartásból, amit az ügyviteli szerv a főnyilvántartó könyv alapján ad ki az ügyintézőnek. Ha, az illetőnek van minősítési joga, akkor az iratot nyilvánossá, szolgálati vagy államtitokká minősíti. Kétszáz helyen aláírják, jóváhagyják, iktatják és ettől kezdve az irat mozgása nyomon követhető, mégpedig úgy, hogy van egy hatásköri lista, ami szabályozza, hogy az adott iratba ki tekinthet bele. Ha, ezt bárki megteszi, azt rögzítik az iraton és a kartonon. Amennyiben az irat, hatályát vesztette, akkor azt az ügyintézőtől aláírás ellenében leveszi az ügyviteli szerv, majd az iktatókönyvből kiírják megsemmisítésre, ezt felveszik egy jegyzőkönyvre és egy bizottság jelenlétében, megsemmisítik. Tehát, az irat sorsa évtizedekre visszamenően nyomon követhető, mivel ezeknek a nyilvántartásoknak a megőrzési idejét több évtizedre teszik kötelezővé. Nos, ezekben a nyilvántartásokban nem csak az irat száma, hanem a tárgy, tartalma, készítője, küldője stb. rögzítésre kerül. Ezen kívül rögzítik az irat mozgását is. Nos ezt nem egy ember, hanem apparátusok végzik. Tehát, ha egy iratot el akarunk tüntetni, akkor ahhoz legalább 20 embert kell bevonni az akcióba, és 8-10 nyilvántartásból kell úgy törölni, hogy ne legyen nyoma. Ezt egy módon lehetne megtenni, az összes nyilvántartás átírásával, úgy, hogy azokat a nyilvántartott nyilvántartásokat is el kellene tüntetni a fenti módon. Ez képtelenség, ugyanis akkora mennyiségű anyag van, hogy ezt fizikailag lehetetlen végrehajtani. A titkos minősítésű adatoknál ezek a szabályok még szigorúbbak. Nos, ezzel nem árultam el titkot, mert ez az általános ügyvitelei szabályzat a Magyar Közlönyben megtalálható. De ami még ennél is fontosabb a 79/1995. (VI. 30.) Korm. Rendelet a minősített adat kezelésének rendjéről. Ezt bárki beüti a keresőbe, megláthatja, hogy milyen részletesen szabályozzák ezeket a kérdéseket. Érdemes elolvasni, mert ez sok mindenre rávilágít. Többek között arra, hogy iratok nem tűnnek el csak úgy. Ezek szerint, megint hülyének néznek. Akkor, vissza az elejére. Hogy, tűntek el az iratok? Ha, eltűntek, nyoma van, hogy ki tüntette el, és kinek az utasítására. Ez is fontos kérdés, mert alapvetően a minősítőnek adott a jog az irat további sorsát illetően rendelkezni. A másik dolog, hogy több ezer oldalnyi anyagot nem iktattak. Akkor, honnan tudjuk, hogy léteztek? Tehát, ez kínos ügy, mert az olajügyi iratok keletkezése és eltűnése a Fidesz kormány regnálásának idejére tehető. Polt Péter főügyészsége alatt. Erre előkaparjuk Gyurcsány egyszer már lejátszott témáját, mert az nyílván hihető. Vagyis, most megint meg akarnak etetni. Persze, azt elfelejtik, hogy ha valaki kapcsolatba került már ilyen iratokkal, annak elég gyanús ez az ügy, mert ismeri az eljárási szabályokat. Én úgy képzelem el, hogy az éj leple alatt a Jugoszláv kémekkel búvárruhába öltözve, a Duna alján, Gyurcsány egyeztetett az iratokról és beosonva a főügyészség, valamint a nemzetbiztonság épületeibe, kijátszva az őrök és riasztóberendezések éberségét, „mackós” múltját felhasználva, a számkódos páncélszekrényeket nyom nélkül felnyitva, ellopta az ürgebőrbe varrt, több ezer oldalnyi terhelő olajügyi dokumentumokat. Azokat, a liften becsempészett teherautóra rakva, feltűnés nélkül távozott. Azonban, a jól szervezett titkosszolgálatok, a Gyurcsányra vonatkozó terhelő bizonyítékokat az ürgebőrből, kutyabőrbe varrták a rablás előtti éjszakán, így Gyurcsány rossz terhelő bizonyítékokat hozott el. Mivel ideggyenge, ezért idegességében nem ellenőrizte, hogy a jó okmányokat hozta-e el, vagy sem, így azokat a tulajdonában lévő cégek beosztottai, olvasás nélkül megették. Ez viszont nem bizonyított. Lehet, hogy megvannak a dokumentumok? Mert akkor mások is bajban lehetnek. Történt mindez 1999 és 2001 között valamikor. Ismerős a struktúra? Hát, igen. Egyre inkább az ötvenes évekbe érzem magam, csak nehogy a lefüggönyözött fekete pobjeda megjelenjen a házam előtt. Mert, szólásszabadság és demokrácia van, egyelőre. Azt nem tudom, hogy az önkormányzat elfogadta –e a helyi deportálási törvényt, ezért jó lesz vigyáznom miket írogatok. Üdv: A Gátőr