Nos, Uraim! Ez, ma Magyarország. Egy szomorú halálesetből politikai kérdést vagy előnyt kovácsolni, egyszerűen gusztustalannak tartom. Ez, szégyen. Szégyen a Magyar emberekre, a politikára, az orvosokra, betegekre és az egész társadalomra nézve. Mi, történt? Ebben az országban már meghalni sem lehet politikai felhangok nélkül? Az, hogy meghalt egy ember, gyakorlatilag ma már senkit nem érdekel. A különböző NEM független vizsgálóbizottságok egymásnak teljesen ellentmondó, térben és időben cáfoló bizonyítékokkal megtűzdelt jelentéseket készítenek és tartanak sajtótájékoztatókat az ügyben. Megpróbáltam gondolkodni, csak úgy beteg szempontjából. Két eset van, tudatomnál vagyok-e, vagy sem? Mit lehet tenni? Milyen esélyeim vannak egy MSZP-s önkormányzati, vagy egy Fideszes kórházban? Ha tudatomnál vagyok, akkor megpróbálhatok mondjuk szegfűs, vagy narancssárga ruhában, szegfűvel, vagy naranccsal megjelenni a mentőautóban. De mi van akkor, ha egy MSZP-s kórházban véletlenül egy Fideszes orvoshoz kerülök, vagy fordítva? A másik kézenfekvő megoldásnak látszik, hogy folyamatosan hangoztatom az oxigénmaszk mögül, hogy én párt semleges állampolgár vagyok. De, ebben sem látok sok esélyt, mert az embert már ezért is büntethetik, orvosilag. Ha, szerencsém van és szidom a kormányt – miközben haldoklom – és Fideszes kórházba kerülök, akkor nagyobb esélyem lehet a túlélésre, de ez sem biztos, mert a fent említett, más politikai felfogású orvos és főnöki utasítás révén – egyék, meg amit főztek – elven, nyugodtan továbbirányíthatnak egy területileg illetékes MSZP-s kórházba. Azonban, ez fordítva is igaz, csak haldoklás közben nagyon kell figyelni. Ugyan is, ha kormány közeli kórházba kerülök, akkor a Fideszt kell szidnom, talán megmentenek. A veszélye azonban itt is fennáll annak, hogy más orvoshoz kerülök. Tehát, a túlélési esélyeim itt sem lettek jobbak. Valószínű, a párt semlegességgel is így járnék. Teljesen más helyzetben vagyok, ha eszméletlen állapotba szállítanak valamelyik kórházba. Itt főleg arra kell figyelni, hogy az embernél milyen tárgyak és okmányok vannak. Mert ugye, politikai hovatartozása, vagy semlegessége könnyen kiderülhet, kisebb momentumokból, így lehet, hogy a további ellátásra, az illetékes patológiára szállítják az embert. Nem, tudom mi a megoldás. Talán jól fel kell készülnünk – főleg, ha utazunk is - az ország kórházainak, megyei és városi önkormányzatainak politikai hovatartozásából. Ezt célszerű az útvonalon található ellátási központok orvosainak, és nővéreinek név szerint politikai hitvallásával kiegészíteni és halálközeli állapotban, főleg erre koncentrálni, nehogy elküldjenek melegebb, de inkább hidegebb éghajlatra. Célszerűnek látszik minden esetben egy szegfűt, egy narancsot és egy félcédulát is magunknál tartani, mely szerint párt semlegesek vagyunk, mert ezzel talán meg tudjuk zavarni az ellátásban résztvevőket, legalább is pillanatnyilag. Igaz, ennek az a hátulütője, hogy míg eldöntik, valójában hová is tartozom, addigra, lehet, hogy nekem már mindegy lesz. Mert, nekik az. És, akkor még nem beszéltem a halálom utáni vizsgálatról. Így jó előre gondoskodnom kell, egy magánnyomozóról, és egy jó ügyvédről, aki talán ki tudja deríteni, és be tudja bizonyítani – az én szempontomból már teljesen lényegtelen – haláleset körülményeit. Azt, azért megígérhetem, hogy a temetésemen ott leszek. Az a kérdés, hogy milyen önkormányzat tulajdonában van a temető. Nem, baj, akkor is ott fogok ülni a felperes székében, akármennyire halott leszek! Nos, polgártársaim! Itt tartunk ma, a XXI század elején, Magyarországon. Eljutottunk oda, hogy itt már semmi sem szent. Mindegy, hogy hova tartozunk, még a halálunkból is politikát csinálnak. Ez, számomra teljesen elfogadhatatlan. Ennyire értékelünk egy emberi életet? Igen, sajnos ezt kell mondanom. Ennyire becsüljük egymást, vagy ennyire gyűlöljük. Nem kéne. El kellene gondolkodnunk, megéri ez nekünk? Szerintem nem. És, már hallom a fórumozók visszhangjait. Ezért, úgy döntöttem, hogy ebben a témában nem szállok vitába senkivel, leírtam a véleményemet, többre nem vagyok hajlandó. Nem vagyok politikus. Egy ember vagyok, aki őszinte részvétét fejezi ki az elhunyt családja számára. Lehet, hogy a politikusok ezt elfelejtették, nagy igyekezetükben, hát én most megteszem helyettük is. Üdv: A Gátőr