1984.-ben szereltem fel a rendőrséghez érettségivel, mint nyomozó őrmester. Akkoriban kezdő szakmunkásként 3600 Ft-t kerestem, ám mikor letettem az esküt és beléptem a testületbe, a havi jövedelmem 4500 Ft lett. Fiatal titánként, szinte nulla rendőri tapasztalattal a hátam mögött, majd ezer forinttal lett több a jövedelmem azért, mert lemondtam néhány alkotmányos jogomról. Ilyen alkotmányos jog volt például az, hogy a rendőr nem demonstrálhat.

Nézzük csak, hogy mi volt csábító a rendőri pályában: ilyen volt a biztos állami jövedelem, a korkedvezményes nyugdíj, a százszázalékos táppénz, a ruhapénz, és a 13. havi bér.

Cserébe, nagyon szűk körben lehet a mai napig is mellékállást vállalni, hiszen a rendőri szolgálat nem időhöz kötött. Ha riasztás jön, akkor menni kell. Menni akkor is, ha a gyerek beteg, ha nemzeti ünnepünk van, ha munkaszüneti nap van, ha családi ünnep lenne éppen. Menni kell akkor is, ha a munkához a feltételek spártaiak. Ha emberölés helyszínére mentünk éjjel, ahol semmi világítás nem volt, sem fűtés, de közben januári mínusz tízen állt a hőmérő. Senki nem kérdezte meg, hogy hol melegedtünk, aludtunk-e, láttunk-e. Nem mondhattuk, hogy majd holnap, és majd jó időben rögzítjük a nyomokat, mert a késedelem a bizonyításkor veszélyt jelentett.

A nyolcvanas években mindent megkaptunk, amit fentebb említettem. Megkaptuk, és nem kérdeztük, hogy van-e elegendő szolgálati gépkocsi. Ha nem volt, beültünk a sajátunkba, és azzal mentünk, mert dolgozott bennünk a hivatástudat. Szolgáltunk, és védtünk. Nem tudtuk, hogy mit jelent a fogalom, hogy túlóra, mert a jövedelmünk egyfajta biztonságot jelentett. Egy olyan biztonságot, hogy a családunk felől nyugodtak lehettünk. Nyugodtak lehettünk, mert akkoriban a személyzetis és a lakásügyes kollégák, kérés nélkül megkerestek, majd tájékozódtak a szociális helyzetünkről. Ha nem volt lakásunk, ha nem volt elegendő pénzünk albérletre, akkor segítettek. Segítettek a lakáshoz jutásnál a kamatmentes munkahelyi kölcsönnel, de segítettek szolgálati lakással is. A dolgunk az volt, hogy vigyázzuk a közrendet és a közbiztonságot. Az emberek álmát, és ha baj érte őket, akkor azonnal ott voltunk, hogy segítsünk. Nemzeti ünnepeinken jutalmaztak, és kitüntettek minket. Ha valaki csak szóban sértett meg minket, akkor feljelentésünk esetén a sértegetőt elmarasztalták, a hivatalos személy megsértése miatt. Ma már ezek a dolgok idegenek a testülettől.

A rendszerváltás, a köztársaság kikiáltása után a rendvédelem azzal kellett szembesüljön, hogy a mindenkori kormány elfeledkezett róla! Bizony, elfeledkeztek rólunk. Már az Antall kormányzat idején sikerült velünk megismertetni a fogalmat, hogy kilométer korlátozás. Ettől fogva csak korlátozott kilométert futhattak a szolgálati kocsik, miközben az alvilág egyre tehetősebb lett, egyre nagyobb lett a szakadék bűnüldöző és üldözött között. Nagyon régen volt, amikor először kimondtam, de azóta is tartom, hogy a rendszerváltás kormányainak nincs állami akaratuk a közbiztonságra! Ha lenne, akkor a fehér gallérosok nem tehetnének meg majd mindent, büntetlenül. A Büntető Eljárásjog, a Büntető Törvénykönyv a rendvédelemnek kedvezőtlenül formálódott. Ma már lassan olyan tettest fogni, mintha a pecás, csak a natúr damilt áztatná a vízben, a halfogás reményében.

A Horn, és az Orbán kormányzat alatt már nyomtatvány, és indigó problémák voltak. Amortizálódtak a rendőrségi objektumok, a technikai eszközök. Csak kullogunk a technikai vívmányok után, és néha évtizednek is el kell telnie ahhoz, hogy valami változás legyen. A jövedelem? Még a „részeges” Horváth adott egy jelentősebb emelést a testületnek, majd egy alkalommal 18,2 %-t emelt a Horn kormányzat is, de ebből a 2,2 % bruttó áttolódott a Fidesz éra idejére, akik már akkor azt hazudták, hogy az emelést ők adták és nem a szocialisták. Egyedül a szakszervezet nagyasszonya mondta ki akkoriban, hogy a kormány, Orbán Viktorral az élen hazudik! 2002.-ben ismételt nagy emelést kapott a rendvédelem. Egy soha nem látott emelést! Ám mikor jobban utána számoltam, rájöttem, hogy az egész a szavazatunkra megy. A jövedelmünk, az emeléssel együtt, nem érte el a Horn ciklus végén kapott fizetésünk vásárlói értékét!

Ismét a szocialisták kerültek hatalomra, de jöttek a megszorítások. Salgó tábornok nem ígért nekünk semmit, mint ahogyan a megyében Gergényi Péter is csak munkát, munkát és munkát tudott ígérni. Gyurcsány Ferenc, a hatalomra lépése után kijelentette: nincs pénz a rendvédelemre, nincs pénz a közigazgatásra! Így is van ez a mai napig…

A technikai eszközök, a számítógépek elavultak. Míg egy biztosítónál az ügyintéző LCD monitort használ, addig a rendőrségen a rendszer le van butítva, régi monitorok sorakoznak az irodákban. A szerverek gyengék, aminek következtében a rendőr hosszú percekig vár arra, hogy a gép betöltsön egy nyomtatványt. Ha nagy nehezen dolgozni kezd, és közben belép egy megyés nyomozó a rendszerbe (aki prioritást élvez a városi nyomozóval szemben), a gép a városi nyomozót lelöki a rendszerről. Az ügyfél ideges, mert közben a rendőrség mellett lejár a parkolási bizonylata, vagy mennie kéne dolgozni. Ezt sikerült olyan mesterien összehozni, hogy ma már néha a gyanúsított, az őrizetes is ideges lesz a kényszerű vakarózástól.

Ma már nem ismert a hivatalos személy megsértésének vétsége, mert törölve lett a Btk-ból! Ma már bárki odamehet a rendőrhöz az utcán, majd sértegetheti, leköpheti, köveket és benzines palackokat dobálhat rájuk. Ha az égő palacktól meggyullad egy rendőr ruhája, az rendzavarás szabálysértése. Ha egy politikus üresen álló házára dobnak egy ilyen palackot, akkor az terrorcselekmény bűntette. Ha egy kutyára dobom ezt a palackot, akkor az állatkínzás bűntette. Ha ugyanezt a szomszédomra dobom (nem rendőr, hanem egy feketeöves alkoholista), akkor az emberölés kísérlete, és becsuknak, mint a disznót! Világos az összehasonlításom? Igaz ezek fényében, hogy ebben az országban a rendvédelem az utolsó? Igaz hát! Mindezeket értékelve, amikor a közelmúltban meglengették, a nyugdíj lehetőségét, én is leszereltem, csakúgy, mint velem együtt több ezer tapasztalt rendőr…

S ezzel még nincs vége. Nincs vége, mert 2006. szeptember 17.-n a tévészékháznál már látszott, hogy nagyon nagy a baj. Gyurcsány Ferenc meglátogatta a sérült rendőröket a kórházban, majd könnyek között azt mondta, hogy: „- Ezek az emberek, nem ezt érdemelték!”
Nem tudom, hogy akkoriban mit értett ez alatt a kijelentése alatt… Talán azt, hogy még ezt sem érdemeltük? Lehet, hogy ezt gondolta… Persze, Orbán Viktor sem volt semmi! Ő is mindennek elmondta a Magyar Rendőrséget, csak rendes embereknek nem! Elmondta 2006. október 23.-n, november 04.-n, de később is, minden alkalommal kereste a lehetőséget, hogy a testületbe rúghasson! S még ez akar erős rendőrséget? Nem hiszem, hogy bármelyik oldalnak hinnem kéne, ha a rendvédelemről van szó… Talán akkor majd virágzásnak indulhat ez az ország, ha Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknél a sportminiszteri teendőket Orbán Viktor látja majd el. Addig nem változik itt semmi…

Ám ostoba az a kormány, aki a saját rendvédelmét teszi tönkre! Elveszik a tizenharmadik havi bért? Elveszik a közszolgálat, a rendőrség karácsonyi pénzét? S utána, mégis mit várnak? Védelmet? Differenciálnak? A közalkalmazott megkapja a 13. havit, a hivatásos nem? Akkor menjen a közalkalmazott az utcára és szidalmazzák, köpjék le, és verjék meg őt!

A nyugdíjasok, akik idő előtt mentek el nyugdíjba, akik rokkantak lettek, akik rendőri szolgálatra már alkalmatlanok, azok a 13. havit majd csak a tényleges nyugdíjkorhatár elérése után kapják csak meg… A kormány már megint ferdített… Vagy nem hozzáértésről van szó csupán, mint a fővárosi önkormányzat, amikor elfelezné a közlekedőket? Hallhatta mindenki… Egyik nap a páros számmal végződő rendszámok vehetnek részt a forgalomban, másnap a páratlan és a nullára végződő rendszámúak… Ez tényleg a fele? Vagy ez ugyanolyan tévedés, mint amikor a kormány a volt hivatásosokat is a többi nyugdíjashoz sorolja? Csak csendben szeretném megjegyezni (abban a reményben, hogy valaki a törvényhozásból is elolvassa ezt az esszét): a hivatásosok nyugdíjkorhatára az 50 év, és nem a 62 év!

Persze értem én… S pont ezért mentem el én is demonstrálni a még dolgozó rendőrökkel november végén a Parlamenthez! Mert nem is a 13. haviról van szó itt, hanem a rendvédelem végleges szétveréséről és elgyengítéséről! Vagy nem gondolja valaki, hogy a nyugdíjamat felcserélem csak azért, hogy visszamehessek az új adózási rendszer mellett ilyen körülmények között a testülethez?! Kevesebbért? Meghülyülni? Bocsi, kihagynám! Arról nem is beszélve: ha egyszer hivatásos szolgálatra alkalmatlanná nyilvánítottak, akkor miként lehetnék ismét alkalmas? Vagy valaki fogja, és zsebre vágja a 23 év rendőri szolgálat alatt összeszedett nyavalyáimat? Nem hiszem el! Szerintem ez is ugyanolyan hazugság és hitegetés lenne, mint amit eddig kaptunk a rendszerváltás után…