Szevasztok! Hᒠitt vagyokk ni. Te, figyejjé, szilveszterkor úgy berúgtam, hogy mostanáig józanottam. De minek? Asszonta a doktor, hogy akkora a májam, hogy kilóra lehetne árúni a piaccon. Meg aztat is monta, hogy monnyak le. Há hüjje vagy, te, nem vagyok én miniszteres elnök. Monnyak le, monnyak le, ez csak eztet tuggya mondani, lehet, hogy a piára gondót? . Ja meg aztat, hogy mostantó majd elnőrizik a BAJ kártyámat vagy mit? Oszt kit érekel! Erre asszongya nekem, he, hogy fizetni kell ám a vizelési díjat. Micsodát? Nekem jogom van ám a természethez, ezt a Józsi monta a kocsmáros. Azt, nem tuom, hogy mijaz, de nehogy mán ne akkó szarjak amikó akarok. Külömben meg kit érdekel, engem a mentő szokott vinni a kocsmábó, vagy a rendőr. De, neféjjé, mostan mán nem fogvinni, a rendő. A Józsi monta, hogy én legyek csak nyugottan polgársági engedékeny, vagy engedetlen, mindegy. Oszt mé jó az nekem – kérezem. Há mer mindent csináhatok. Tényleg? Ja. Szarhatok a városháza közepére, vagy a szökőkúttba? Asszonygya Józsi igen. Há te hüje vagy Józsi, elvisz a rendő. A rendőr? Haggyá má, az Orbán Kordonbontó Viktort se vitték sehova se. Jó van bazze, de annak van felmentési jogara, vagy milye? Nekem, meg csak tornábó van felmentésem. Az nem érdekes ecsém, mongya a Józsi, ha neki lehet, akkó neked is. Oszt a rendőrnek mit mongyak? Hát, hogy te vagy az engedetlen, ő meg mennyen a picsába. Ilyen eccerű? Ja,- mongya a Józsi. Te figyejjé mán, hogy mik nem történtek itten amíg kómásba vótam. Na erre iszunk, mondom. Montam is a Józsinak, hogy azonnal ide kéccer háromdecit tisztán haccor. Számla nékűl, mer nekem van ám köcsögtérítésem, osztan aztat az asszony számojja el nekem, tudod? A mútkor igaz monta, hogy hozzak számlát mindenrűl, há úgy vágtam pofán, hogy egy hétig egyirányba ment. Még, hogy számlát, hüje. Há milyen kőccségeim vannak nekem amihez, neki semmi közze nincsen. Erre asszonygya nekem, hogy há demográfia, vagy mi a lószar van itthon. Ja, neked anyám, van, én meg az csinálok amit akarok, elvégre én vagyokk a családfeltartó. Én kapom a segélyt, úgyhogy neked kuss van, nem demográcia. Há erre nem asszongya, hogy tünteni fog meg, gyüllekezni, mert szónok szabaccsága van a törvény szerint. Há bazze, megállt a kezembe a konyhakés. Miket beszé ez itten? Itt má mindenki az csinál amit akar? Mi történt? De asszonta a Józsi, hogy az aszonnyak igaza van, hogy neki a legmagasabban van a gyüllekezzési joga, meg a többi szar. Na de akkó nekem is nem? Há persze. Akkó jó. Na, de nem halgatok én többet a Józsira. Beütem a kocsiba, igaz ittam egy kiccsit, olyan 30 nagyfröccsöskét, náhány törköjjel, folytásnak, há integet ám a rendőr. A hüje, majnem elütöttem, ott áll az út közepén oszt nem tuttam kikerülni, a kocsi meg lefullatt, mint én a harmadik menet után. Mongya ám nekem, hogy a papírokat kéri. Mijjen pappírokat – okoska? Nálam csak újságpappír van, abba viszem az asszonynakk a szalonát. Oszt ahogy a Józsi monta, montam nekije, hogy én polgárilag engedékeny vagyok úgyhogy mennyen a francba, mer nekem jogaraim vannak. Na eszt nem kellett vóna. Most itt ülök az ellőzetesbe, valami hatósági megsértéséről, meg jogsítvány néküli ittasági vezetésért, nem is vót csak 4,9 ezrelék a vér az alkoholomba, meghogy a gépes jármű nem vót kiviágítva, - hát honnan hüje, a köccségtérítést nem gondold, hogy erre fogom elkúrni – meg valami műszaki adat vagy mi hiányzott a kocsiból, nem adat, vizsga, mindegy. És bazzeg, mos körbe vagyok kordonozva. De, ne féjjé, mán fordultam habsburgi bírsághoz, vagy valami ijesmihez, tudod, mer korlátozva vagyok, a jogaimba. Vagy lebontom a kordont! Nemsokára kinn leszek oszt majd irok. Akkó, szevasztok!