Jean de La Fontaine tanmeséiről, fabuláiról volt híres már korában, a XVII.\r\nszázadban is.\r\nNépszerűsége ma is töretlen, történetein generációk nőnek fel.\r\nA tanmese körlevélben terjed a neten, szerzője ismeretlen.\r\n\r\nEgy nagy rét kellős közepén éldegélt a tücsök és szomszédja, a hangya. A\r\nhangya szorgalmasan dolgozott, hisz tudta jól, hogy munkájának gyümölcsét\r\nélvezheti majd szabadidejében.\r\n\r\n\r\nA tücsök? Az ugyan nem! Táncolt, dalolt, mulatozott. Aztán, egyszer csak\r\nbeköszöntött az ínséges idő. A hangyának megvolt mindene, hiszen\r\nmegteremtette létbiztonságát. A tücsök, hogy ne kopjon fel kicsiny álla, a\r\nhangyák vezetőihez fordult segítségért.\r\n\r\nAzok szemügyre is vették a tücsök nyomorát, és úgy döntöttek, hátrányos\r\nhelyzetűnek nyilvánítják tücsök komát. Tücsök koma megörült, örömében be is\r\nrúgott a kocsmában a kapott segítség egy részéből, majd a többit a\r\njátékgépbe dobálta. Gyermekei otthon várták az élelmet, meleg ruhát,\r\negyikük éhen is halt.\r\nTücsök koma ismét a hangyákhoz ment, ismét kapott segítséget.\r\n\r\nNem ám szépen megköszönte, toppantott egy nagyot. Kikérte magának az\r\nalamizsnát. Hiszen ő is teljes jogú tagja a rét közösségének, ezért neki\r\ntöbb jár!\r\nÉs mivel hátrányos helyzetű, gyermekei sem lehetnek mások:\r\n- \\\"Tessék szépen kiszámolni, mennyi is jár nekem, és gyermekeimnek!\\\" -\r\nrendelkezett.\r\n\r\nA hangyák sóhajtottak egy nagyot. Igyekeztek intelligensen kezelni a\r\nhelyzetet, így hát megadták a tücsöknek, amit kért. Tücsök koma úton\r\nhazafelé ismét jól berúgott, majd másnap reggel magához térvén\r\nelgondolkodott, hogyan tehetne szert még több segítségre:\r\n- \\\"Hohó! Saját magamat nem sokszorozhatom meg... no de gyermekeimet...!\\\"\r\n-rikkantotta.\r\n\r\nÍgy hát féktelen és felelőtlen szaporodásba kezdett, hiszen gyermekeinek\r\nsanyarú sorsa jó érvnek bizonyult, valahányszor visszament a hangyákhoz.\r\n\r\nA hangyák megadóan bólintottak, ismét segítettek, ám néhányan közülük\r\nelégedetlenkedtek a kialakult helyzettel:\r\n- \\\"Miért adunk a tücsöknek? Miért nem teremti elő magának, ha szüksége van\r\nrá?\\\"\r\n\r\nErre a tücsök agresszívan visszavágott:\r\n- \\\"Mit mondtál? Tücsöknek neveztél??? Az én nevem ízeltlábú hegedűvirtuóz!\r\nJó, ha megjegyzed, barátom!\\\"- mondta fenyegetően, majd útjára indult.\r\n\r\nNapokig forrongott magában. \\\"Még hogy tücsök... teremtsem elő... nem tudják\r\nezek, ki vagyok én!!!\\\"\r\nEzzel útnak indult, megkereste fajtársait.\r\n- \\\"Össze kell fognunk, meg kell védenünk magunkat ellenségeinkkel szemben!\\\"\r\n- duruzsolta társai fülébe.\r\n\r\nÍgy is lett. Megegyeztek, ki lesz közülük a szószóló. Neki nincs más dolga,\r\ncsak fülelni. Ha azt meri mondani valaki, hogy tücsök, rá kell vágnia hogy\r\nrasszista és kirekesztő.\r\n\r\nTaktikájuk bevált. A buta hangyák nem akartak rasszistának tűnni, így mind\r\ntöbb és több segítséget nyújtottak. Közben dolgoztak keményen, hogy a saját\r\nszámláikat is be tudják fizetni. Fel is tűnt ez a tücsköknek. Úgy\r\ngondolták, nem szép dolog a hangyától, hogy csak magára gondol, amikor\r\npluszműszakot vállal. Valahogy ezt is el kéne venni tőle...\r\n\r\nÍgy hát elkapták a hangyát az éjszakás műszakból hazafelé, kifosztották, és\r\njól elverték. A hangya, a törvények szerint a rét rendfenntartóihoz\r\nfordult:\r\n- \\\"Segítsenek, kirabolt egy csapat tücsök!\\\"\r\n\r\nA rendfenntartók csak csóválták a fejüket:\r\n- \\\"Honnan tudod, hogy tücskök voltak? Annak vallották magukat?\\\"\r\n\r\nA hangya inkább legyintett, és hazament. Napokig emlegette barátainak, hogy\r\ncsúnyán elbántak vele a tücskök. A barátok csak bólogattak, hiszen velük is\r\nugyanez történt. A rémhír gyorsan terjedt a rablókedvű tücskökről, míg az\r\néppen mulatozó tücskök fülébe nem jutott:\r\n- \\\"Miiii? Már megint tücsköznek? Tanítsuk móresre őket!\\\"\r\n\r\nEzzel elindult egy soha nem látott erőszakhullám a réten. A tücskök\r\nraboltak, fosztogattak, vagy puszta kedvtelésből verték félholtra a\r\nhangyákat. Erről nem is szólhatott a fáma, mert a tücskök szószólója résen\r\nvolt, valahányszor felröppent egy kósza hír, ő habzó szájjal üvöltötte\r\n\\\"RASSZISTAAAA!\\\"\r\n\r\nA hangyák mindenféle dologgal próbálkoztak. Megalapították a hangyagárdát,\r\nde ezt még saját fajtársaik is lehurrogták. Fegyveresen egy hangya sem\r\nmerte megvédeni magát, hiszen egy tücskökkel teli börtönben nem sok jó várt\r\nvolna rá. A tücskök (hm, elnézést ízeltlábú hegedűvirtuózok) senkit sem\r\nkíméltek. Öreget, fiatalt, nőt, gyereket egyaránt megtámadtak, szemrebbenés\r\nnélkül.\r\nMég egy köztiszteletben álló hangyatanárt is meggyilkoltak sok más\r\nhangyával együtt. A hangyák csak tűrtek, dolgoztak, hiszen a rét komoly\r\ngazdasági válságba sodródott.\r\n\r\nKözben a tücskök csak szaporodtak, egyre több volt az éhes száj. A hangyák\r\netették őket, míg a kis éhes szájakból kifejlett tücsökbűnözők nem\r\ncseperedtek. A hangyák egyre demoralizáltabban élték hétköznapjaikat. A\r\ntücskök egyre többen lettek. Végül az egész rét fölött átvették az\r\nirányítást. Elszennyezték a rétet, feléltek minden tartalékot, büntetlenül\r\nkaszabolták le az utolsó hangyát is.\r\n\r\nMinden La Fontaine mesének van tanulsága. Ennek is. Nem mondjuk ki.\r\nNem vagyunk rasszisták.\r\n\r\nforrás: internet\r\n\r\nU.I. a nyolc éven aluli magyarországi lakosság fele(!!!) tücsök.\r\n