Egyre több a Coniella diplodiellával (fakó rothadással) fertőzött szőlő Kiskőrös környékén

2011.07.20. 07:43:00

A XX. század elején nagy károkat okozó szőlőbetegség ütötte fel a fejét a Kiskőrös környéki szőlőültetvényekben. A kórokozó egyetlen gazdanövénye a szőlő. Az európai nemes fajtákon és az amerikai alanyfajokon egyaránt előfordulhat, tehát valamennyi Vitis fajt egyaránt megfertőzheti a Coniella diplodiella mikrogomba- nyilatkozta Szentpéteri Attila a Kiskőrösi Gazdakör elnöke.

h i r d e t é s

A Coniella diplodiella ritkábban, de megfertőzheti a leveleket is, de gyakrabban megtalálhatjuk a fertőzés tüneteit a hajtásokon és a fürtökön, a szőlőbogyókon és a fürtkocsányon.

A kórokozó elsőként Svájcban 1798-ban már károsította a szőlőt. Olaszországban 1878-ban mutatták ki, majd 1885-ben Ausztriában és Franciaországban, 1887-ben Amerikában, 1891-ben Magyarországon is bizonyították előfordulását. Napjainkban kozmopolita, mindenütt előfordulhat, ahol a szőlőt termesztik, de gyakran – mikológiai vizsgálat nélkül – összetévesztik más betegségekkel, ezért előfordulásáról kevés a hiteles lelőhelyi adat. Károsítását jégverés és csonkázás után tartják nagyon veszélyesnek, de a csirázó konídiumok az ép epidermiszen is bejutnak a növényi szövetbe.

A legtöbb nyelvben a szőlő fehér rothadásának nevezik, de a magyar szőlészeti szakkönyvek fakó rothadásként ismertetik. A szőlő valamennyi zöld része, a hajtás, levél, levélnyél, fürtkocsány és a bogyó is fertőződhet. A beteg növényi részek fehéres, fakó színűek, rothadóak, a bogyók töppednek. A fehéres szín az epidermisz elszíneződése, nem hasonlít a lisztharmat konídiumtartóinak és konídiumainak fehér bevonatához, sem a peronoszpóra okozta áttetsző olajfoltjaihoz és sporangium-telepeihez, a peronoszpóra „kivirágzásához”. A fertőzött növényi rész később világosbarnára színeződik, a felületről kissé kiemelkedő sötétbarna, mákszemnyi pontokat látunk, ezek a pontok kézzel is jól kitapinthatók érdessé teszik a beteg foltot. A fehér fajták bogyói a fertőzés hatására fakósárgára, a vörös fajták bogyói fakóbarnára színeződnek. A piknidiumok még a töppedt bogyó magvain is kifejlődhetnek. A hajtások fásodása után a piknidiumok a vesszőhéjon is láthatók. A fürtnyél fertőződését követően a fürt leszárad, a bogyókon nem jelenik meg a fakórothadásra jellemző tünet. A kórkép, alaposabb vizsgálat nélkül, összetéveszthető a magnéziumhiány következtében kialakuló fürtkocsány bénulás tünetével.
A fiatal, még nem termő szőlők fertőződése a tőkék kipusztulását okozhatja.

A XX. század elején az egyik leggyakoribb, legveszélyesebb, a termés ötödét elpusztító betegségnek tartották. Istvánffi Gyula neves szőlő kórtanos, aki az Istvánffi–Pálinkás féle peronoszpóra előrejelző módszer kifejlsztésével nevét világszerte ismertté tette, 1902-ben 300 oldalas, 24 színes, 2–2 oldalas táblát tartalmazó könyvben foglalkozott ezzel a kórokozóval. Az 1960-as évektől kezdődően szinte megszűnt a betegség, a kórokozó fennmaradása a megfigyelési küszöb alatt maradt. Az elmúlt 10 évben azonban fokozódó mértékben, egyre gyakrabban határozzuk meg a fakórothadás előfordulását, egyre veszélyesebb károsítását. A panaszosok, akiknek a szőlőjében, vagy a beküldött mintáikon a fakórothadás kórokozóját kimutattuk, általában kiskerttulajdonosok, rezisztens szőlőfajtákat termesztenek és biokertészek.

A kipróbált réz- és kéntartalmú készítmények hatástalanok a Coniella diplodiella kórokozó ellen. A konídiumok 24 órán át, permetlében történő áztatás után sem veszítették el fertőzőképességüket. A kórokozó elleni védekezést csak a szerves hatóanyagú gombaölő szerek megjelenése oldotta meg. Az 1960-as évektől kezdődően, Lehoczky János a peronoszpóra ellen javasolt captán és faltán hatóanyagú készítményeket egyaránt hatásosnak tartotta a fakórothadás ellen is. Mivel a peronoszpórás fertőzés korábban indult, mint a csak nyáron fertőző fakórothadás a növényvédelmi tervekben a célszervezet a peronoszpóra volt.
A rendszeresen végzett „üzemi” permetezés a fakórothadás kórokozója ellen is hatásos volt. A környezetkímélő termesztést folytató biokertekben azonban, csak réztartalmú készítményekkel permeteznek, ez hatásos a peronoszpóra ellen, de nem pusztítja el a fakórothadás kórokozóját.

A betegségellenálló szőlőfajták előállítása érdekében végzett keresztezéses és szelekciós nemesítési munka a két legveszélyesebb szőlőbetegséget okozó, peronoszpóra (Plasmopara viticola) és lisztharmat (Uncinula necator) elleni rezisztencia kialakítására irányult. Az amerikai szőlőfajok tartalmazták a rezisztenciát hordozó géneket, ezért a fajhibridek gombás betegségekkel szembeni ellenálló képessége a peronoszpórára és a lisztharmatra vonatkozott. Az interspecifikus fajták általában csökkentett számú permetezéssel, csak réz és kén felhasználásával is sikeresen termeszthetők. Az évek során azonban felszaporodtak a Coniella diplodiella fertőző konídiumai, és a kórokozó számára kedvező időjárás esetén a fakó rothadás meglepetésszerű járványt okozhat. Ennek magyarázata, hogy a Coniella diplodiella egyaránt fertőzi az európai és az amerikai Vitis fajokat.

Mivel a réz és a kén hatóanyagú készítmények nem hatásosak a kórokozó ellen, a fakórothadás fertőzöttség első észlelésekor kaptá vagy folpet hatóanyagú fungiciddel permetezzünk.

kiskoros.hu

h i r d e t é s