Soltvadkert a béke szigete

Oltyán József oj@hirosindex.hu - Hírös.index Hírös.index 2010.09.09. 06:28:00

Soltvadkerten Lehoczki Ferenc polgármesternek még kihívója sincs, miközben a térség legjobb hangulatú kisvárosa a maga kilencezer körüli lakosával, ezer feletti vállalkozásával magas kultúrájával, kimagasló sportéletével Soltvadkert. Fejlődik a szőlészet borászat, bár 2010 egy fekete éve lesz az iparnak és az önkormányzat ipari részt kíván kialakítani, hogy a képzett munkaerőt otthon tudják tartani. Lehoczki Ferenccel beszélgettünk.

h i r d e t é s

Azért kezdeményeztük az interjút, mert más városokban kifejezetten csak problémákat lehet felemlegetni, Soltvadkertről pedig az utóbbi években csak pozitív hírek kerülnek, ki. Ön miként látja az elmúlt 4 évet?

Igen én magam is úgy látom, hogy az elmúlt négy évben egy nyugodt, megfontolt fejlődés jellemezte a várost, de mindjárt hozzá is szeretném tenni, hogy ez nem 2006 októberétől van így. Olyan kellemes, jó helyzetben voltam és vagyok, hogy Soltvadkertre mindig jellemző volt az, hogy a mindenkori képviselő testületnek a legfontosabb szempont a döntéseknél a város érdeke volt.

Természetesen különböző életfelfogású és pártállású emberek alkotják a képviselő testületet, de ez sosem okozott parttalan vitákat a testületben, az pedig nem volt jellemző Soltvadkertre, hogy személyeskedésbe menő gondjaink lettek volna. Igen, így volt 2006-ősze óta is amikor nagy változás volt itt a környéken Kiskőrösön, Kecelen, Soltvadkerten, nyugodt szívvel mondhatom, mind e három városnak a polgármesterével közeli, baráti kapcsolatban voltam és vagyok. Akkor mi eldöntöttük azt, hogy az összefogás és az együttgondolkodás jellemezze a három városnak a további működését. Ennek az egyik közvetlen gyümölcse lett a szőlészet és borászat révén a három városban zajló borászati és kulturális rendezvények, amelyektől elindult, hogy Soltvadkert, Kecel, Kiskőrös a Kunsági Borvidéken, a Duna borrégióban és talán most már mondhatjuk nyugodtan, hogy az országban is pozitív visszhangja van a korábbiakkal szemben a szőlészeti és borászati eredményeinknek.

Azt mondják, hogy nyugodt az, akinek tele van a kamrája, hogyan áll Soltvadkert költségvetése?

Igen, valószínűleg ez is a múltból gyökerezik, hiszen Soltvadkert eredendően egy sváb település, és mi a sváb őseinktől azt hallottuk, én magam is, hogy egy termésnek a tőkén, egynek a pincében, egynek pedig a bankban kell lennie a nyugodt gazdálkodáshoz. Ezt próbáljuk a gazdálkodásunkban is érvényesíteni, így 2006-ban is jelentős pénzkészlete volt a városnak, így ma is érvényes az „Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér” –elv.

Akkor is így volt ez, amikor az önkormányzatok többsége az EU-s források lehívásához külső finanszírozáshoz nyúltak. Mi leültünk és végigvettük azt, hogy milyen saját forrásaink vannak, és milyen volumenű beruházásokig mehetünk el. Ennek megfelelően az elmúlt négy évben megfontolt és nyugodt fejlesztést tudtunk megvalósítani, hiszen majd egymilliárd forintnyi összeggel nőtt a város vagyona, döntően EU-s források révén. Hozzáteszem, hogy nekünk nem jelentett problémát a pályázatainknál az elmúlt években a balliberális kormányzat idején, hogy kvázi konzervatív fészekként vagyunk elkönyvelve politikailag.

Egyébként egy jó koncepcióban Soltvadkerten az egészségi ellátás színvonala is óriásit emelkedett, hiszen korábban gyalázatos körülmények között folyt a betegellátás. A teljes központ szerény önkormányzati forrással újult meg. Így ma a generációváltás kapcsán komoly trágyalásokat folytatunk egy fiatal orvossal, és úgy tűnik, hogy a lakás kérdés is megoldódik.

Miként áll a foglalkoztatás, a lakosság száma és az elvándorlás Soltvadkerten?

A város lakosságszáma az utóbbi időben stagnál. Gyermeklétszámban is sajnos stagnálunk. Ennek kiküszöbölése érdekében a gyermekintézményeinknél kezdtük az intézménykorszerűsítést. A városban lévő óvodáink mindegyike túlesett a fűtéskorszerűsítésen, aminek a keretében nyílászárócserék és hőszigetelő vakolattal újultak, szépültek meg az épületek. Ennek a csúcspontja volt az iskola teljes rekonstrukciója, aminek ép a napokban lesz az ünnepélyes átadása. Bízunk benne, hogy a szülőknek is szimpatikusabb lesz, mondhatni ösztönzőleg hat, hogy Soltvadkertet válasszák. Természetesen az idősek otthonát is sikerült teljes korszerűsítésen át felújítanunk.

Soltvadkerten 2-300 fős munkanélküliség van jelen, amire én azt mondom, hogy aki nagyon szeretne dolgozni az talál munkát magának, de az tény, hogy a következő időszak nagy kihívása lesz a soltvadkerti képzett fiatalok itt tartása. Ennek érdekében elindítottuk a rendezési tervünk módosítását, ami két irányt céloz meg, a munkahely teremtés mellett az idegenforgalom fejlesztését.

A legnagyobb gondunk most az, hogy ha egy beruházó érkezne hozzánk és területi igénye lenne, a város nem tudna adni, mert nincs. Ezért örülünk, hogy a korábbi hulladéklerakót Soltvadkerten nem lefedik, hanem elszállítják, így az ez által felszabadult több, mint 7 hektáros terület fölött a város diszponálhat. Az a tervünk, hogy az új halasi utat összekötjük a tázlári úttal és ennek az útnak mindkét oldalán ipari-kereskedelmi övezetet alakítunk ki. Ami a reményeink szerint pár év múlva jelentős ipari és kereskedelmi övezetté fog válni.

Hogy lehet, hogy Soltvadkerten korábban nem gondoltak a fejlődési pontok megjelölésére?

Sok hibát követtünk mi is el, a kilencvenes évek elején, a földosztás és a privatizáció területén. Akkor kellett volna erre gondolni, sajnos frekventált területeket kiengedtünk a város kezéből.

Csökkentette a város az iparűzési adó mértékét, miért?

A válság közepette az önkormányzatnak is ki kellett vennie a részét, így a 2 százalékos iparűzési adó mértéket 1,9 százalékra csökkentettük, aminek figyeljük a hatását és lehetőség szerint további csökkentésben gondolkodunk. Máris hozzáteszem, hogy Soltvadkert harmonikus működését jelentős részben ezek az iparűzési adóbevételek jelentették, hiszen a 160-170 millió forintnyi adót az a több, mint 1000 adófizető vállalkozás adja, aki itt dolgozik Soltvadkerten.

Kategorikus Soltvadkert a nagy városi rendezvények terén is?

Igen, próbálunk igazodni az igényekhez és a lehetőségekhez, így a rendszerváltás óta évente megrendezett Soltvadkerti napokat 2009-től kétévente rendezzük, mert abban bízunk, hogy kétévente több idő lesz felkészülni egy-egy eseményre, másrészt az idén már mind a Cserszegi Fűszeres, mind az Ezerjó országos borfesztiválnak Soltvadkert volt a házigazdája, amit a jövőben is, miután az ország legjelentősebb ültetvényei itt vannak a hegyközségben szeretnénk itt tartani.

Látszólag minden rendben, Önnek még kihívója sincs, mégis mit szeretnének Soltvadkerten a következő években?

Van mit tenni, mert például a belterületi útjaink minősége sokat romlott az elmúlt években, miután hozzászoktunk, hogy 90 százalékos támogatási intenzitású pályázatokat írtak ki, így mi az 50 százalékos pályázatokra nem indultunk be. Ez lehet, hogy hiba volt. Továbbá az idén megláttuk a rendkívüli belvíz problémáinkat, így már készen van a pályázatunk, amit meg szeretnénk valósítani, hiszen rendkívüli helyzet alakult ki Soltvadkerten is júniusban.

Továbbá a borturizmus területén rendkívüliek a lemaradások, hiszen, ha összehasonlítjuk magunkat Szekszárddal, vagy Villánnyal, vagy Egerrel, akkor jól látszik, hogy van hová fejlődjünk. Be kell látni, hogy ma Soltvadkerten egy borászat van, aki képes egy busznyi turistát fogadni. Nyolc-tíz ilyen hely kellene, hogy e téren is komoly eredményeket tudjunk elérni.

Kijelentette a kormány, hogy újra indul a járási rendszer, mire számít Soltvadkert?

A járási átszervezésből még egyelőre nagyon kevés konkrétum ismerhető, most úgy néz ki, hogy a kistérség, mint kifejezés elfelejtésre kerül és helyette újra járások lesznek. Soltvadkerttől sosem volt távol, az együtt gondolkodásban rejlő lehetőségek kihasználása. Amikor a kistérség szervezése felmerült, mi akkor sem zárkóztunk el. Például Soltvadkert az egységes iskolának a része, ami nekünk egyetlen fillért bevételt nem jelent. Ezt azért tettük, hogy a kistelepüléseken segítsünk.

Én azt gondolom, hogy a járási szervezésben is lesz sok olyan dolog, amiben segíteni tudunk, és fogunk tudni segíteni, de nagyon oda fogunk figyelni arra, hogy ez nekünk különösebb érdeksérelmet ne jelentsen.

Hány fős lett a testület Soltvadkerten?

14 fős volt, most nyolc plusz a polgármester, tehát kilenc lesz. Szintén egy pozitív dolog, hogy nálunk a két parlamenti képviselőnk Font Sándor és Kerényi János elsőként állt fel és adta át a helyét a testületből.

h i r d e t é s